Egy a jelszónk: tartós fogyasztás

PINKHAMMER RUDOLF

A magyar kormányzat kommunikációjának fő topikja az utóbbi hetekben a boltok vasárnapi nyitva/zárva tartása volt. Az ellenzék is erről beszélt természetesen, hiszen rengeteg ponton volt támadható a törvény. Hiányzó, majd megkerülő többmilliós hatástanulmányok, amelyek pont a zárva tartás ellen szólnak, széleskörű, bár nem túl heves társadalmi ellenkezés, sorolhatnánk. Szóval most ez az aktuális nemzeti gumicsont.

Ennek a hisztériának mutatott görbe tükröt Weiler Péter képzőművész. Az első vasárnapon, amikor hatóságilag tilos volt a kiskereskedelmi tevékenység (kivéve a kisebb, családi élelmiszerüzletek, nemzeti dohányboltok, pékségek, zöldségesek, piacok, illetve egyedi kormányzati elbírálás alapján gyakorlatilag bármilyen bolt), a művész egy üde performansszal jelentkezett. Egy tűzpiros veterán BMW hátuljából hatos pakk ásványvizet, családi kiszerelésű wc-papírt, valamint saját festményét árulta, amelyen egy nő egy tűzpiros BMW hátuljából tartós élelmiszert árul. A kocsi csomagtartóján tábla: Vasárnap is nyitva. Mindez egy szupermarket üres parkolójának közepén történik; legalábbis az életben, de gyaníthatóan a képen is.

Gondolhatnánk, hogy ez olcsó önmarketing; reklámfogás, mellyel a művész a mindenkit érdeklő téma szélárnyékában igyekszik előbbre jutni, feltűnőbbé válni. Nos, a cégvezetőként évek óta sikeres Weiler esetében erről nemigen lehet szó. (Mennyibe kerülhet egy veterán?) A performansz remekül helyére teszi a boltbezárás-hisztit: megmutatja, hogy vásárolhatunk, ha akarunk. Szinte bárhol, szinte bármit. Klotyópapírt vagy művészetet is, attól függően, hogy mire van égető szükségünk. Nem is kell sokkal meszszebbre mennünk, mint korábban. Az akció ugyanakkor megidézi a kilencvenes évek piacos-zöldségesmercis időszakát, ami különösen aktuális, hiszen bizonyos területekre lassan kezd visszaszivárogni ez a fajta szürkegazdaság.

Weiler komplex kritikája remekül rámutat arra, hogy a zárva tartásról szóló vita jelenleg elég primer szinten zajlik, és kábé arról szól, hogy melyik nap vehetünk legálisan wc-papírt egy jó nagy áruházban. Pont azon a szinten, amit a politikai szereplők erre a diskurzusra kijelöltek.