DUMA-KANYAR

1. Városi rangot kapott Lábatlan. A többnapos ünnepségsorozat programjai között társasházat is avattak, ajándékokat adtak át a legidősebb és legfiatalabb városlakóknak, megkomponálták az új város indulóját, és díszpolgárrá avatták Török István polgármestert.

Horányi: Biztosan nagy dolog elnyerni a városi rangot, magam részéről egyre szívesebben élnék falun.

Sinkó: Jómagam gyermekkorom első tíz évét töltöttem itt, ezért közel áll a szívemhez ez a település. Hogy most már város lett? Szerintem kár ez a hajtás a városi rangért; a szomszédos Nyergesújfalu is város már, de hisz a nevében is falu szerepel! Kíváncsi vagyok, Süttőre hány évet kell még várni! Az is igaz, hogy Lábatlan már régóta ipari jellegű település. A várossá avatás jelent valami pluszt az ottélőknek? Nem hiszem, de kívánom, hogy jobban érezzék magukat benne, így Lábatlanul is! Az új indulóról meg a díszpolgármesterről már nem is mondanék semmit, mindkettő olyan falusias dolog...

Rafael: Izgalmas gesztus a legfiatalabb és legidősebb köszöntése; minden tiszteletem a polgármesteré, sokat tett városáért; azért azonban elgondolkoznék: nem kellett-e volna kőkeményen tiltakoznia a személyi kultusz ilyetén megnyilvánulása ellen? Valahol bántja az ízlésemet a dolog.

Schlett: Gratulálunk a kistestvérhez! Valami személyes: egyszer sétahajón csavarogtam arrafelé, az idegenvezető kimutatott a partra: hier ist OHNE FUSSE!

2. Megkezdődött az idei szüret. Önök is szüretelnek? Egyáltalán van-e szőlőjük, boruk, pincéjük? Valamelyik szüreti mulatságban részt vettek-e?

Horányi: Se szőlőm se borom, de a bort szeretem, az ünnepség, mulatság most elkerült.

Sinkó: Gyermekkoromban sokszor szüreteltünk, apai nagyanyáméknál sok szőlő termett, máig emlékszem a régi szüretekre, ahogy kóstoltuk a mustot a fonott kosárból merítve... A hatalmas, beépített fából faragott présre, aztán arra, ahogy lovas, vagy szamaras kocsin hoztuk le a leszüretelt szőlőt a hegyről... Apám még ma is gyakorolja a borkészítést saját pincéjében, de már nagyrészt vásárolja a szőlőt, és abból készít kitűnő bort. Jómagam az utóbbi időben nagyon ritkán iszom, de a magyar és köztük a neszmélyi, sőt az esztergomi jó borokat meg kell becsülnünk!

Rafael: Se szőlőm, se borom, se pincém. De szeretem a szőlőt (friss kenyérrel, lágy dióval ilyenkor), a jó és csak a jó bort (fél-száraz rosé, vastag, sűrű vörösök, illatos, száraz fehérek). Pincében valahogy nem érzem jól magam. Mulatozni? Nem jellemző. De ha meghívnak...

Schlett:Nem cicózunk mi a borkultúrával egy zsák műtrágya egy-két tabletta, két nap és máris ott az igazi magyaros „TÜKRÖS-TABLETTÁS“! Hiába a borfesztiválok a proletár tömegek az „agydarálót“ nyelik!

3. Az egyház megbízásából az Ószemináriumban évek óta építkezések folynak. A megújuló épületben kap majd helyet a Hittudományi főiskola, a Vitéz Jánosról elnevezett tanítóképző is új tantermekhez jut, de ide költözik az érseki levéltár és a könyvtár értékes gyűjteménye. Az épület földszintjén kongresszusi központ, az alagsorban étterem létesül. A kert is megszépül, megújul, és egy vendégház is létesül itt.

Horányi:Csak lelkesedni tudok a kezdeményezésért, egy oktatási, tudományos, kulturális központ kitűnő környezetben működhet az Ószeminárium falai között. A város a szellemi, lelki dimenziók szintjelzőskáláján jelentősen gyarapodhat.

Sinkó:A legfelső szintre már beköltözött a Mindszenty emlékhely (valóban szép munkát végeztek a kivitelezők), az építők fentről lefelé haladnak. Épp fordítva, mint egykor a szovjetek, akik lentről mentek fölfelé. Közben lelakták, tönkreverték az alattuk lévőt. Emésztőnek használták a legalsó szintet.

Rafael: Jobb ma egy új Ószeminárium, mint tegnap egy szovjet kórház... Történet: mikor Paskai bíboros úr átvette az épületet a katonáktól, megkérdezte, mint régi diák: „Ott, lenn, mi van most?“ „Inkább ne akarja látni, tisztelt főpap úr...“mondta a főtiszt. Bizony, voltak ott lenn kegyetlen dolgok állítólag. Hát legyen most ott minden földi jó. Ez is a városé lesz valójában. És fontosabb minden vagyonba kerülő élménycentrumnál.

Schlett: Mindig is álmunk volt a katolikus egyetem, amely történelmében sok alakot öltött, volt már páncélos hadosztályfőnökség, rémületes szovjet kórház, most pedig a tudomány Duna fölött magasodó bástyája lesz.

4. Boldog Gizella díjat alapított az önkormányzat, a testvérvárosi kapcsolatok ápolásában nyújtott érdemek elismerésére. A díjat szerdán a megyeháza dísztermében adták át Dr. Manfred Haidl, bambergi egyetemi profeszszornak, aki most vonul nyugdíjba.

Horányi: Boldog vagyok, hogy boldogok, akik másoknak boldogságot okoznak. Egyébként a testvérvárosok közötti kulturális kapcsolatok nagyon sok lehetőséget tartogatnak.

Sinkó: Megérdemelte Haidl úr, már csak azért is, mert az esztergomi tanítóképző főiskola az ő segítségével szakosodott szociálpedagógiai főiskolává. Volt tehát jó néhány konkrétum is a kapcsolatépítésben, nemcsak arról szólt, hogy a testvérvárosi delegációk meg a kultúrcsoportok jól érezték magukat Esztergomban és Bambergben!

Rafael: Gratulálunk! Szép dolog egy díj. Ha egyszer egy sima polgárt is látnék kitüntetve, de boldog lennék!

Schlett:Gratulálunk! De hát mikor lesz Rafael, Sinkó, vagy Horányi díj? (Rafael kolléga lehetne a Hős Anya, mint Brezsnyev!) (SGY)