DUMA-KANYAR

1. Esztergom szinte minden utcájára jut egy-egy kátyú; a kerülgetésük is balesetveszélyes, hát még az, ha valaki belezötytyen egy ilyenbe.

Horányi: Téves a számítás, legalább tíz kátyú jut egy utcára. Ha egybe belezöttyensz, a többit már megúsztad, mert: benne ragadsz. Szerintem mindenben a jót kell keresni, miért nem hirdetünk kátyú fesztivált? Vagy Lyuk-tömő találkozót?

Hunyadi: A Petőfi utcában koszlott rongyszőnyegekkel, kidobott lábtörlővel, H Á Z I L A G tömködik be a kátyúkat, azok akiknek fontos, hogy ne mocskolja össze a kerekektől fölvert saras lé a portájukat. Egyébként ők vannak kevesebben.

Sinkó: Nem a kátyúkat kell nézni, hanem annak örülni, hogy maradt még körülötte némi aszfalt! A sajtnál is a lyuk legalább annyira fontos, mint maga a tejtermék! – csak hogy más lyukat ne említsek. Pozitív gondolkodás! Egyébként nem tudtok egy jó futómű szerelőt?

Rafael: Ha attól a sok, felemelő káromkodástól egyszer csak légpárnássá válik a kocsim, nem is bánom: maradjon! Túl szép lenne, ha valami itt végleg sikerülne!

Schlett: Esztergom maga egy gödör a szakadékban, természetes, hogy a város „címerállata” a gödör! Ez egy olyan stabil kategória, hogy Bécsben úgy hirdetnek a magyar fogászok: Az én tömésemet még a legendás esztergomi kátyúk sem tudják kirázni!

2. Az Utazás Kiállításon monumentális standdal mutatkozott be Esztergom. Az építmény olyan nagyra sikerült, hogy a kupolája be sem fért a D pavilonba...

Horányi: Ez a mér#szalag hibája... Jövőre egyszerű a megoldás, akkora pavilont kell építeni, hogy az egész D pavilon beleférjen.

Hunyadi: Mi volt az, a Vármúzeum ?

Sinkó: Szép nagy a stand, de miért jöjjenek Esztergomba a turisták? A Bazilikát már mindenki látta, a múzeumokért kevesen jönnek. Kell a Fesztergom, a Jazztergomra, és a Szent István Napokra is évről évre egyre többen jönnek. A Lampionos felvonuláson is tele a Kis-Duna part. A nyári színházaink nézői nem töltik itt az éjszakát. Kell az élményfürdő, a Vízivárosban a török kávézók, éttermekkel, fürdőkkel! Ha elkészül a sikló az Erzsébet-parkból a Várhegyre, a libegő Dobogókőről a Rám szakadékon át Dömösre. „Maga egy javíthatatlan álmodozó, Gyula!” - mondaná erre Kengyel a Tüskevárból.

Rafael: Ha a siker is akkora volt, mint a pavilon, oké. Ha elmaradt, mint a kupola, akkor..., akkor átok ül rajtunk!

Schlett: Igazi tavaszi zsozsózsongás! Harminc millát temettek a buliba, amit egy képzőművész kör anyagköltség plusz egy tálca prémiumkrémesből kihozott volna! A gazdák még csak vetnek, de a városházi haverok már most megkezdték az aratást!

3. Nagy érdeklődés mellett nyitották meg a Víz Világnapja alkalmából a Fürdő szálló alatt húzódó úgynevezett Mala alagutat.

Horányi: Igen, a valamikori Fürdő látványa már csak alagútból elviselhető.

Hunyadi: Alagút a Fürdő szálló alatt ? Akkor már tudni hová lettek a vendégek.

Sinkó: Négykézláb másztunk a betonalagútban, nyeltük a port. Kár, hogy elemlámpával sem sokat látni odalent, de az alagút története nagyon érdekes. Fel kellene tárni az érdekesebb részeit, vagy megvárni, amíg újra feltör itt a víz, és egy barlangfürdőt csinálni belőle!

Rafael: Kihagytam. Nehogy már éppen akkor törjön fel az áhított ötven fokos forrás, mikor arra járunk, s dobogunk, mint Louis de Funes a Horgász a pácban című filmben! Pedig de kéne egy kis melegvíz a termálfürdőhöz...

Schlett: Esztergom földalatti rejtekeiből ki lehetne hozni egy turisztikai világkuriózumot! Netán kísértetbarlang: odalent találkozhatunk a magyar életszínvonallal!