Cseh csillagok Eurowoodban

Dagmar és Václav Havel is részt vett a záróünnepségenČTK-felvételPedig a konferencia témája csak számunkra volt örömteli, a hollywoodi producereknek aligha. Kelet-Közép-Európa mozijaiban 2001 óta radikálisan csökkent az amerikai filmek nézettsége, miközben minden országban egyre inkább növekszik a helyi filmek népszerűsége. A Karlovy Vary-i fesztivállal egy neves londoni filmkritikus foglalkozik a lapban, de megjelentették az idei versenyfilmek listáját is. Mi mást jelezhetne mindez, ha nem azt, hogy Karlovy Vary az elmúlt évek során felküzdötte magát ugyanabba a vonalba, ahol a cannes-i, a berlini és a velencei fesztivál áll? Hollywood figyel az itteni történésekre, és valóban büszke, hogy a versenyfilmek zsűrijében ez évben egy Pulitzer-díjas amerikai kritikus is jelen volt.

Csehország persze nemcsak a fesztiválja révén fontos a tengerentúli filmgyártóknak. A Variety múlt heti számának első ide szóló cikkében egy szakmába vágó találós kérdést fogalmaz meg a szerző: „Meg tudna nevezni egy olyan fontos amerikai stúdiót, amely az elmúlt három év során nem forgatott Közép-Európában? Ha nem talált választ a kérdésre, győzött.” Európa szíve ugyanis „Eurowooddá” változott Hollywood számára. Szellemes megállapítás. Kelet-Európa filmstúdiói tudniillik szép lassan amerikai „fennhatóság” alá kerültek. Tegyük gyorsan hozzá: nagyon sok pénzért. A külföldi stábok ugyanis mindenütt jól fizetnek. Dollármilliókat hoznak az ország kasszájába. A legtöbbet pedig Prága szakít le ezekből az összegekből. Európa legnagyobb és minden kétséget kizáróan legjobb hírű stúdiója, a Barrandov már nem is bírja az amerikai forgatócsoportok ostromát, így aztán, hogy a „húsosabb falatok” továbbra is a cseheknek jussanak, ebben az évben felépült a Prága Filmstúdió. Nem kell hát azon izgulniuk az ittenieknek, hogy a környező országok közül bármelyik is elhódítja Hollywoodot. Prága boldogan kínálja világszínvonalú filmes szolgáltatásait. A tények pedig magukért beszélnek. Vegyük előbb a múlt évet. Amíg Pozsonyban egy (Felkelés), Varsóban szintén egy (A zongorista), Budapesten két (I Spy, Kémjáték), Bukarestben pedig három (Amen, Mindörökké Callas, Vacuums) amerikai film készült, addig Prágában hat. Az Anna Frank legújabb változata, a From Hell, a Bad Company, a Blade II, a Bourne Identity és a Hart háborúja. Mindez együtt nem kevesebb, mint 400 millió dollárt jelent a cseheknek. Jóval többet, mint amennyit Pozsony, Varsó, Bukarest és Budapest együtt kapott.

És most vissza Karlovy Varyba, ahol szombaton este revübe illő modern kánkánnal, hatalmas csillagszórással és lángcsóvákkal parádés záróműsort rendeztek, amelynek fő pontja természetesen az eredményhirdetés volt.

A héttagú nemzetközi zsűri, élén a rokonszenves francia színésszel, Jean-Marc Barr-ral, cseh filmnek ítélte oda a fesztivál nagydíját, a Kristály glóbuszt. Petr Zelenka (ő rendezte a nagyszerű Gombdilit is) új filmje, Az ördög éve nagyrészt két helyen játszódik: alkoholelvonó intézetben és koncerteken. A történet főhőse ugyanis Jaromír Nohavica, a csoportterápiát is jól ismerő, népszerű cseh dalénekes, aki legendás barátságát meséli el egy holland dokumentumfilmesnek, illetve népes rajongótáborának.

Különdíjat kapott a német Caroline Link Valahol Afrikában című filmje, amelyben Hitler elől Nairobiba menekül egy német zsidó család. A legjobb rendezés díját kanadai filmjéért, a Khaledért a Teheránból emigrált Asghar Massombagi vehette át. Khaled egy tízéves kisfiú, aki abbéli félelmében, hogy ha árván marad, intézetbe kerül, különös elhatározásra jut: elhallgatja édesanyja halálát, és a holttestet otthon rejtegeti. Elismerésben részesült egy koreai (Nincs idő a sírásra) és egy spanyol film (Dohányzó). Az előbbi egy üzbegisztáni fiú moszkvai kalandjait mutatja meg, az utóbbi pedig a globalizáció ellen harcol eredeti módon.

A legjobb női alakítás díját a még bakfiskorú, izlandi Ugla Egilsdóttir kapta A sirály nevetésében nyújtott megragadó játékáért, a legjobb férfi alakítás díját pedig az amerikai William H. Macy nyerte el az Arthur Miller drámája nyomán forgatott Tűzfészekben. A Philip Morris díját Nővérek című első rendezéséért a népszerű orosz színésznek, ifj. Szergej Bodrovnak (A kaukázusi fogoly, Kelet-Nyugat) ítélték oda. A Fipresci, vagyis a külföldi filmkritikusok díját a Valahol Afrikában és a Nincs idő a sírásra kapta.

Életműdíjat hárman vehettek át az idén, de hármójuk közül csak egy volt jelen Karlovy Varyban. John Boorman, az Excalibur rendezője, aki Londonból utazott a fesztiválra. Vlastimil Brodský helyett, aki nemrég önkezével vetett véget életének, lánya, Tereza Brodská ölelte magához az édesapjának odaítélt díjat.

A záróünnepség várva várt vendége Sean Connery lett volna, csak bizonyára hosszúnak találta az utat Prága és Karlovy Vary között. A pénteki diagnózisa még torokgyulladásról szólt. Szombat estére már csak egy könnyű megfázásról beszélt „a legyőzhetetlen skót”. Minden idők legelegánsabb James Bondja mától ismét a cseh fővárosban forgat. Gyorsan meggyógyult. A díjat még vörös orral vette át szállodai szobájában. Filmre vették, s a fesztiválon levetítették. Hogy aztán valóban fújta-e, vagy csak a hatás kedvéért csavargatta meg párszor, az már az ő titka marad. Mindenesetre megígérte: ha a jövőben netán újra meghívják, boldogan utazik Karlovy Varyba.