Cséfalvay: Örülnék, ha magyar párt is a parlamentbe jutna

Miért éppen most távozik a Hídból, miért nem hamarabb döntött így?

Én a Hídba haza jöttem. A politikába korábban azért léptem be, mert Radoslav Procházkától kaptam egy meghívást, hogy alapítsunk pártot. De azelőtt én mindig a Hídra illetve az MKP-ra szavaztam. Ami után a Sieť szétesett, nekem teljesen természetes volt, hogy a Hídhoz csatlakozzak. Sosem gondoltam volna, hogy innen távoznék. De sajnos sok olyan dolog történt, ami végül ezt a lépésemet eredményezte. Én elsősorban a külpolitikára összpontosítok. A migráció és a Magyarországgal kapcsolatos ügyek, de több más ellentmondásos téma is volt, amelyekben a szlovákiai magyar választó, talán a magyarországi média hatására, nem nézi jó szemmel azt az álláspontot, amit én képviselek. A Hídban egyre jobban elszigetelve éreztem magam, például az Isztambuli Egyezményről, vagy a nyugdíjkorhatár-plafonról való szavazás során is. Ezek után úgy éreztem a Híd és az én értékeim már nem azonosak. Úgy láttam, hogy a Hídban mi csak passzívan reagáltunk az SNS által felhozott témákra, és ezekben az esetekben a Híd nem állt ki az értékei mellett. Nem voltunk képesek megvédeni azokat az álláspontokat, amelyeket a kormányprogramban az SNS is aláírt, de amelyekkel később szembe fordult. Hiszen a koalíciós szerződésben az SNS is vállalta, hogy erős euroatlanti irányultsága lesz a külpolitikánknak.

De mégis miért most lépett ki?

Két oka volt. Az egyik, hogy nemsokára kezdődik a parlamenti választások előtti kampány. Azt tartottam korrektnek, ha most megmondom Bugár Bélának és pártjának, hogy ne számoljanak velem a kampányban. Számomra is ez volt a legkésőbbi időpont, amikor még egy új politikai platformot találhatok, ahol képviselni tudom az értékeimet, külpolitikai nézeteimet. Másrészt a napokban lejár a koalíciós szerződés. Amíg ez a dokumentum érvényben volt, láttam értelmét annak, hogy ne vegyem le a kezem a kormányról.

Mit válaszolna azoknak, akik szerint ez csak választások előtti helyezkedés?

Azt mondanám, hogy a Focusnak a napokban megjelent egy felmérése, amely szerint a Hídnak 4,1 százaléka, az általunk alapított pártnak, a Dobrá voľba nevű formációnak pedig csak 2,1 százaléka volt. Ennek fényében a döntésemet nem lehet számításnak tekinteni, hiszen rosszabb pozícióban vagyok most, mint a Hídban lennék.

Mit gondol, miért hagyta önt meg a Híd a parlament külügyi bizottságának élén?

Örülök, hogy bizalmat kaptam a Híd párttól. Ha távoznom kellene a bizottság éléről, akkor az új elnököt titkos voksolással a plénumnak is meg kellene szavaznia. Ez pedig nem biztos, hogy sikerülne. Egy ilyen esetben a bizottság alelnöke Jaroslav Paška venné át a tisztséget. Ő pedig az SNS alelnöke, illetve ő volt az, aki az ellentmondásos határozatjavaslatokat, így a Marrakesh-i Egyezményről és az Isztambuli Egyezményről szóló javaslatot is a parlament elé terjesztette. Gondolom, hogy a Híd is látja, ha egy ilyen képviselő kezében lenne ez a bizottság, akkor még több ilyen ellentmondásos külpolitikai javaslat születhetne.

Az ominózus himnusztörvényről való szavazáskor ön tartózkodott, míg több hidas frakciótársa megszavazta azt. Közülük többen arra hivatkoztak, hogy nem tudták miről voksolnak. Ön tudta? Egyáltalán, milyen volt a munka a Híd frakciójában?

A himnusztörvény is jól szemlélteti, hogy amikor ez a koalíció elindult, még nagyon jó és nagyvonalú kisebbségi politikája volt és sikerült nagyon sokat elérnünk. Most azonban átestünk a ló másik oldalára, hiszen a koalíciós partner, az SNS egyszerűen be akarta tiltani más országok és főleg a magyar himnusz éneklését. Én nem azért tartózkodtam, mintha tudtam volna, hogy pont a magyar himnuszra is vonatkozik a rendelkezés, hanem mert az egész rendelkezés teljesen feleslegesnek tűnt. Csak azért kellett ezt a kérdést átpolitizálni, mert valakinek nem tetszett a jégkorong-világbajnokságon induló szlovák válogatott csapat meze. Én ezt nem tartottam helyesnek és a kormányprogramban sem volt benne. Szerintem nem volt arra semmilyen ok, hogy a Híd képviselői egyáltalán részt vegyenek a szlovák nemzeti szimbólumokról szóló szavazáson. Ezért tartózkodtam. De bevallom, nem tudtam, hogy a jogszabály a magyar himnuszra is vonatkozik. Ha tudtam volna, akkor szóltam volna a képviselőtársaimnak.

Hogyan látta a koalíció működését belülről? Milyen volt együtt dolgozni a Smer és az SNS képviselőivel? Az elmúlt évben gyakorlatilag nyílt konfliktusban állt az SNS-szel.

A koalíció az elején nagyon jól indult, sok eredményt értünk el, és nem csak a magyar témákban. Lucia Žitňanská miniszterasszony például sok mindent elért az igazságügyben. Mivel egy olyan koalícióról van szó, ami nagyon nehezen jött létre, eleinte a Smer és az SNS is igyekezett a kormányprogram keretein belül mozogni. Ez aztán Ján Kucak és jegyese meggyilkolása után hirtelen megváltozott. Ez a két párt vesztett a támogatottságából, és elkezdtek a szélsőséges szavazók felé kacsintgatni. Itt például Fico sorosozására és a külpolitikai ügyekre gondolok. Egyre nehezebb volt velük tisztességesen együttműködni és a kormányprogramhoz tartani magunkat.

Pont Anton Hrnko, az SNS képviselője ment most el mögöttünk, akiről ön egy képet küldött egy szatirikus közösségi oldalnak. Milyen a viszonya vele?

Korrekt. Már korábban is bevallottam, hogy nem a legfelnőttebb dolog volt, hogy elküldtem a képet a képviselő úrról. Nem személyes indíttatásból tettem ezt, inkább csak a frusztrációm miatt. Pont akkor történt ugyanis mindez, amikor a parlament az ENSZ migrációs dokumentumát tárgyalta, az SNS pedig hazugságokat terjesztett erről a megállapodásról. Hrnko képviselőtársammal azóta már beszéltünk a dologról, közös szolgálati úton is voltunk már. A viszonyunk korrekt.

Érez-e felelősséget amiatt, hogy egy olyan kormány létrejöttét és működését támogatta, amely végső soron Marián Kočner és Ladislav Bašternák ténykedését tette lehetővé, amelynek hivatali ideje alatt meggyilkolták Ján Kuciakot és Martina Kušnírovát?

Szörnyű dolog, ami történt és nagyon sokáig nem tudtam napirendre térni felette, hogy Szlovákiában ilyesmi megeshet. De nem érzek felelősséget, és azt sem gondolom, hogy a Hídnak felelősséget kellene éreznie. A kormányba lépésünkkor meglévő információink szerint ugyanis ennek a koalíciónak a megkötése volt a legjobb döntés. Ezt ma is így gondolom. Talán az emberek Igor Matovič sugalmazására azt gondolhatják, hogy volt más lehetőség is. Az úgynevezett jobboldali kormánykoalíció azonban lehetetlené vált, amikor az SNS bejelentette, a Smer nélküli koalícióba nem lép be. Az előrehozott választás pedig valószínűleg nagyon hasonló eredményt hozott volna. Az azóta eltelt években hozott parlamenti döntésekből, így a Marrakesh-i Egyezmény és az Isztambuli Egyezmény esetében is láttuk, hogy egy sokkal rosszabb kormány is létrejöhetett volna. Ez pedig egy Smer, SNS, Sme rodina és a Kotleba-féle ĽSNS alkotta, alkotmányos többséggel rendelkező kormány lehetett volna.

Az újságíró-gyilkosság után a Híd úgy döntött, hogy nem lép ki a koalícióból, valószínűleg ön is emlékszik Bugár Béla híressé vált 3. mondatára. Ön egyetértett ezzel a döntéssel?

Részt vettem a Híd Országos Tanácsának ülésén, ahol ez a nehéz döntés megszületett. Hallottam az érveket mindkét oldalon. Megértettem, hogy elérhetjük Robert Kaliňák belügyminiszter és később Robert Fico miniszterelnök távozását, és egy új kormány kialakítását. Ez alapján azt gondolom, hogy volt értelme ennek a döntésnek. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy Andrej Kiska köztársasági elnök javasolta, hogy a kormány átalakításával oldjuk meg a kialakult helyzetet. Az ellenzék pedig csak az előrehozott választás forgatókönyvével dolgozott, mindent egy lapra tettek fel. Nem csinálták azt az ellenzéki munkát, ami elvárható lett volna tőlük, például nem próbálták meg elcsábítani a Hidat.

Hogy kellett volna az ellenzéknek viselkednie?

A koalíció megalakulása óta az ellenzék egy falat épített a kormány és önmaga közé. Nem konstruktív kritikát fogalmaztak meg. Ez addig ment, hogy aztán már számukra sem lett volna elfogadható, mondjuk a Híd képviselőivel való együttműködés, vagy bármelyik másik kormányzó pártnak a frakcióját széttörni és az onnan távozó képviselőket bevonzani.

Miután már kilépett a Hídból, miért nem szavazta meg Peter Pellegrini (Smer) miniszterelnök menesztését?

Nekem a Pellegrini leváltásáról szóló ülés feleslegesnek tűnt, hiszen azért hívták azt össze, mert nem váltotta le Monika Jankovská igazságügyi államtitkárt. Az ülés idejében azonban már Jankovská lemondott. Ezért aztán nem is vettem részt a szavazáson. Ha mindenképpen szavaznom kellett volna, akkor tartózkodtam volna, mert látom az eredményeit ennek a kormánynak. Sikerült például olyan változásokat elérni, amelyek eredményeképpen az embereknek növekszik a rendőrségbe vetette bizalma, Marian Kočner pedig börtönben ül. Ugyanakkor Pellegrininek a hivatalában való megtartására szintén nem tudnék szavazni, mert a kormányfő nem tartotta be a szavát. Hiszen még tavaly azt ígérte, hogy 2018 végéig a parlament elé kerülnek az ország védelméről szóló stratégiai dokumentumok, de erre a mai napig nem került sor.

Mit gondol Pellegriniről, mint politikusról? Az ő nevét gyakran összefüggésbe hozták Tomáš Drucker pártjával, ahová ön is belépett.

Értékelem benne, hogy egy nagyon Európa-párti, modern, baloldali politikus. Amikor az ország külpolitikai irányultságáról volt szó, mindig kiállt az euroatlanti elköteleződés mellett. Ezt értékelnem kell. Másrészt viszont azt kell mondanom, hogy tehetne többet is.

Miért pont Tomáš Drucker Dobrá voľba nevű pártjához csatlakozik? Milyen szerepet lát maga számára a pártban? Szeretne például alelnök lenni?

Hogy lesz-e tisztségem, azt a közgyűlés dönti majd el. Én nem a pártban betölthető pozíciók miatt döntöttem a Dobrá voľba mellett. A nyáron több párttal is egyeztettem. Tomáš Druckerben az fogott meg, hogy van egy víziója Szlovákiáról, arról, hogy hol tartson az ország 2030-ban. Nem az ellenfeleit támadja, hanem egy nagyon konkrét és nagyon jó programot sikerült összeállítania.

Hányadik helyen szeretne szerepelni a Dobrá voľba választási listáján?

Bevallom, ezen még nem gondolkodtam. Azt már korábban is láttuk, hogy akár a 150. helyen induló jelölt is bekerülhet a parlamentbe, ha sok karikát kap. Amikor csatlakoztam Dobrá voľba párthoz, nem voltak arra vonatkozó feltételeim, hogy hányadik helyet szeretném betölteni, vagy, hogy alelnök szeretnék lenni.

Hol tudná elhelyezni a pártot a politikai palettán?

A pártot középre tudnám elhelyezni. A kollégáim között vannak, akik ezt jobbról mások balról közelítik meg. Mindemellett a Dobrá voľbának egy erős szociális programja is van. Sajnos a Smer szociáldemokrata párt kormányzása után még mindig ott tartunk, hogy a fiatal családok és a nyugdíjasok támogatása, az egészségügy területén óriási lemaradás tapasztalható.

Ha csak az ön döntésén múlna, a 2020-as választások után kivel lenne hajlandó koalíciót kötni?

Én nagyon örülnék, ha lenne magyar párt a parlamentben és szerintem az lenne a legszerencsésebb, ha a Híd jutna a törvényhozásba. Annak ellenére mondom ezt, hogy most onnan távoztam. Mindezt azért, mert ez a pár a kisebbség és a többség közötti együttműködésnek egy jól kidolgozott projektje. A szlovákok és a magyarok közti kibékülésért senki sem tett többet, mint Bugár Béla és a Híd párt. Visszalépésnek értékelném, ha egy olyan magyar párt kerülne be, amelynek Orbán Viktor diktál. Ezen túl azonban én annak örülnék, ha a jobboldali pártok alkotnának kormánykoalíciót, de fontosnak tartanám, hogy kiemelten kezeljék a szociális témákat. Akit biztos ki tudok zárni, azok a szélsőséges pártok. A többieket azonban nem tudom kizárni a lehetséges partnerek közül, hiszen még a Smerről sem tudjuk, hogy az Pellegrini, vagy Fico és Ľuboš Blaha Smere-e. Szerintem a választók is fontosnak tarják, hogy ezt a Smer mihamarabb tisztázza. A Dobrá voľbában kijelentettük, hogy Ficóval nem tudjuk elképzelni az együttműködést. A saját nevemben pedig azt mondhatom, hogy én sajnos az SNS-szel való összefogást sem támogatom. Nem azért mert ők egy nemzeti párt, hanem azért, mert nem tartották be a kormányprogramban foglalt ígéreteiket.

Önnek akkor a Peter Pellegrini nevével fémjelzett Smer elfogadható?

Ez attól függene, hogy milyen lenne a programjuk és miben tudnánk megállapodni. Nem tudom kizárni, hogy a Peter Pellegrini-féle Smerrel együttműködjek.

A Dobrá voľba párton belül tervez-e a magyar kisebbséget érintő témákkal foglalkozni?

A nacionalista tendenciákat Szlovákiában is látjuk. A migránsok vagy a romák elleni előítélet és intolerancia nagyon könnyen fordulhat a magyarok ellen. Ezért aztán a szlovák pártoknak is az a kötelessége, hogy jobban odafigyeljenek a kisebbségekre. Illetve, hogy egy olyan kisebbségi programot alkossanak, amely a magyarok számára is megnyerő lehet, és elfordítsa a kisebbségi választókat a szélsőségektől. A Dobrá voľbában erről már a pártelnökkel és Gál Andreával is egyeztettem, aki a párton belül szociálpolitikával foglalkozik és szintén magyar. A kisebbségi programunkat együtt fogjuk írni.

Mit gondol a szlovák-magyar viszonyról?

Azt gondolom, hogy alábecsüljük azt a veszélyt, amit a trianoni évforduló hozhat, hiszen most nagyon jók a magyar–szlovák kapcsolatok. Szerintem azonban a szlovákoknak, és a szlovákiai magyaroknak is többet kellene erről a történelmi eseményről beszélniük a magyarországi magyarokkal. A szlovákoknak több megértést kellene mutatniuk a magyarok felé, akik nagyon sokat veszítettek a trianoni békeszerződés által. Azonban közösen kellene a jövőbe tekinteni. Ennek fényében nagyon veszélyesnek tartom azokat az Európa- és demokrácia-ellenes tendenciákat, amelyek az Orbán-kormányt jellemzik.

A parlament külügyi bizottságának elnökeként hogyan látja az MKP-t, hiszen az a magyar kormány stratégiai partnere Szlovákiában.

Egyrészt az MKP egy teljesen legitim párt és én is örülök minden olyan politikai szubjektumnak, amely a magyarok érdekeit próbálja képviselni. Másrészt, a külügyi bizottság elnökeként tartok minden olyan külpolitikai értelmezéstől, ami nekünk árthat. Hiszen Szlovákia érdeke, hogy az unió magjában legyen és a NATO-nak tagja maradjon. Az Európa-ellenes tendenciák pedig csak árthatnak. Nagyon fontos például, hogy a migráció kérdését érzelmektől mentesen kezeljük. Ez sajnos sem a magyar kormánynak, sem az MKP-nak nem sikerült.

Mi a véleménye a Magyarország és Lengyelország ellen indított uniós kötelezettségszegési eljárásról?

Magyarország és Lengyelország helyzete nagyon különböző. Az uniós tagállamoknak szigorú kritériumokat kell betartaniuk a jogállamiság terén. Legitimnek tartom, hogy az unió ezeket a követelményeket számon kérje és erre legyenek is eszközei. Viszont óvatosan kell megközelíteni, hogy ezek milyen eszközök legyenek. A jogállamisági kérdéseket objektív kritériumok alapján kell eldönteni.

Milyen a viszonya Miroslav Lajčák külügyminiszterrel?

Korrekt jó viszonyunk van. A tárcavezető úr látja, hogy megtettem mindent, hogy támogassam őt. Illetve én is nagyon értékelem azt a munkát, amit ő elvégzett.