Chlebo: kiutat csak az újabb tárgyalások jelenthetnek

05_1.jpg##„Szlovákia nem egyezik bele, hogy intézményes jogi kapcsolat jöjjön létre saját polgárai és egy másik ország között.”## Somogyi Tibor felvétele##left Államtitkár úr, a magyar politikusok gyakran hangoztatják: kevés információt kaptak arról, hogy Szlovákiának valójában mik is a kifogásai a készülő státustörvénnyel kapcsolatban. Megtudhatjuk végre a konkrét ellenvetéseiket?

Azt, hogy viszonylag kevés konkrétumot tudnak az álláspontunkról, legfeljebb az újságírók mondhatják, ugyanis megegyeztünk magyar partnereinkkel, hogy nem a sajtón keresztül üzengetünk, mert nem szeretnénk, ha a státustörvényt érintő vitáink megrontanák az eredményesen fejlődő szlovák–magyar kapcsolatot. Diplomáciai úton azonban részletesen kifejtettük a véleményünket, méghozzá a törvény parlamenti elfogadása után. Már akkor hangsúlyoztuk, hogy ez a jogi norma ellentétes az európai jogrenddel, bizonyos részei pedig nem egyeztethetők össze Szlovákia törvényeivel. Aggályos az Emberi és Kisebbségi Jogok Európai Chartájának alapelvével történő összevetés is, amely szerint senki sem diszkriminálható. Márpedig ha valakit kedvezményben részesítünk, akkor az állam többi polgárát diszkriminálhatjuk. Különösen akkor, ha a vegyes házasságokban a nem magyar családtagokat is preferenciában részesítjük.

A velencei bizottság állásfoglalása ellentmond ennek az elemzésnek, hiszen nem látott kivetnivalót a kisebbségvédelem új módszerében, vagyis a státustörvény alkalmazásában.

A neves európai jogi szaktekintélyek nem a magyar státustörvényt elemezték, hanem a már említett új kisebbségvédelmi megoldásokat. A dokumentum a mi elveinkkel összhangban egyértelműen leszögezi, hogy a kisebbségvédelem elsődlegesen annak az államnak a kötelessége, amelynek a nemzeti kisebbséghez tartozó személy polgára. Nem tiltja azt, hogy az anyaország – amelyhez az érintett személyt elsősorban nyelvi, kulturális kötődések fűzik – meghatározott formában támogassa ezeket a személyeket, ám ez a segítség kizárólag azonosságtudatuk megőrzését és művelődését szolgálhatja. A dokumentum kiemeli azt is, hogy a kisebbségvédelemben is megkülönböztetett szerepe van a kétoldalú államközi egyezményeknek. Ilyen szemszögből a státustörvény legalábbis nem veszi figyelembe a szlovák– magyar alapszerződést, amelynek életbeléptetéséért ez a szlovák kormány nagyon sokat tett. Többet, mint az előző kabinetek az elmúlt évtized alatt. Ma már mind a tizenkét kormányközi vegyes bizottság megalakult és dolgozik. Magyar partnereinkkel azt is közöltük, hogy a státustörvény veszélyeztetheti ezeket a jószomszédi kapcsolatokat, a közép-európai stabilitást, gerjesztheti a nacionalizmust.

Elnézést, de ezek továbbra is eléggé általános érvek. Mik tehát a konkrét kifogások?

Ismét csak a velencei bizottság állásfoglalására hivatkozom, amely szerint ha bármelyik ország a jól körülhatárolható támogatáson túl egyéb kedvezményeket is kíván nyújtani, méghozzá részben egy másik szuverén állam területén, akkor ezt csak akkor teheti, ha az érintett ország ehhez a beleegyezését adja. Márpedig Szlovákia a státustörvény elfogadása óta ugyanezt az elvet vallja: nem egyezik bele abba, hogy intézményes jogi kapcsolat jöjjön létre saját állampolgárai és egy másik ország között. Nem ellenezzük, sőt, támogatjuk a kulturális kötődések, az identitástudat erősítését, ám további preferenciákat törvényeink nem tesznek lehetővé. Ezért további tárgyalásokat és egyeztetéseket tartunk kívánatosnak.

A magyar fél szüntelenül azzal érvel, hogy a budapesti kormány közvetlenül semmilyen anyagi segítséget sem nyújt, az alapítványi támogatás rendszere pedig már európai gyakorlat. Mivel kapcsolatban vannak hát Pozsonynak aggályai?

Azzal, amivel a velencei bizottságnak. Ne a társadalmi szervezetek legyenek a döntőbírák, hanem a jogi norma végrehajtásával kapcsolatos valamennyi teendőt a kedvezményt nyújtó ország külképviselete, például a konzulátusa végezze. Jelenleg sok részletkérdés nem világos, egyebek között az sem, hogy miképpen oldható meg a kedvezményért folyamodó személyek adatainak védelme. Számos végrehajtó rendelkezés tervezetéről azért nem tudok véleményt mondani, mert máig nem ismerem azokat. A státustörvény tizenegy végrehajtó rendelkezést irányoz elő. A szlovák fél ebből máig mindössze négynek a tervezetét kapta meg.

Egyeztetnek-e a státustörvényről a románokkal, koordinál-

ják-e álláspontjukat és további lépéseiket?

Christian Diaconescu úrral néhány hete tájékoztattuk egymást a két ország álláspontjáról. Azóta még csak nem is telefonáltunk Bukarestbe. Nincs rá semmi szükség azért sem, mert Szlovákia és Románia majdnem azonosan ítéli meg ezt a jogi normát.

Sokan ütköznek meg amiatt, hogy Pozsonynak fenntartásai vannak a státustörvénnyel kapcsolatban, miközben már négy éve hatályos a szlovák kedvezménytörvény. Mit válaszol erre a felvetésre?

Azt, hogy a mi törvényünk kizárólag Szlovákiában hatályos.

A Magyar Állandó Értekezlet legutóbbi tanácskozásán olyan döntés született, hogy a velencei dokumentum ismeretében sincs szükség lényeges módosításra. A státustörvény januártól hatályba léphet. Mi erről a véleménye?

Nem kommentálom a Máért döntését. Természetesen nem tudhatom, hogy partnerem, Németh Zsolt milyen új felvetésekkel és tervezetekkel érkezik a november 16-ára kitűzött pozsonyi tárgyalásunkra. Azt viszont leszögezhetem, hogy a státustörvény jelenlegi formájában Szlovákiában nem alkalmazható. Jelenleg két megoldást tartunk elképzelhetőnek. Az egyik a törvénymódosítás, a másik pedig az, hogy bizonyos végrehajtási rendelkezések januártól nem lesznek hatályosak.

Mire készül Szlovákia, ha a státustörvény januárban mégis életbe lép?

A további tárgyalások, egyeztetések és a kétoldalú megegyezés elkötelezett hívei vagyunk. Természetesen vannak európai mechanizmusok, amelyeket végső esetben érvényesíthetnénk. Hisszük, hogy nem kell ilyen megoldáshoz folyamodnunk, hiszen a viták tárgyalásos rendezése, a konszenzus keresése olyan értékrend, amely az Európai Unióba tartó két ország számára is követendő. Nem véletlen, hogy tudomásom szerint Günter Verheugen bővítési főbiztos és több más ismert európai személyiség is további tárgyalásokra, értelmes kompromisszumok keresésére ösztönözte magyar partnereinket. Rajtunk nem múlik, ám csak olyan egyezségre vagyunk hajlandók, amelyek összhangban vannak az európai és a szlovákiai jogrenddel.