Beleolvasó

1. „A rendszerváltás óta eltelt időszakban már nem érvényesek azok a kódok, amelyek előtte üzentek az olvasónak. Az irodalmi fikció fölénye súlyos vereségeket szenved az ismeretlen valósággal szembeni küzdelemben. S egyre inkább úrrá lesz az emberen, hogy egy többszörösen kitalált országban kénytelen többszörösen kódolt életet élni. A magyar identitás problémáira kínos rákérdezni, mert probléma bőven akad, identitás annál kevésbé.” (Bombitz Attila: Akiről tudunk, akit sohasem láttunk. Esterházy Péter)

2. „Gáspár Imréről nemcsak monográfia íródott, hanem egy-két Krúdy-regény is megörökítette alakját. Mint a budai kiskocsmák törzsvendége, az állandó pénzzavarral küszködő öregedő újságíró többször is felbukkan — elsősorban A vörös postakocsiban és a Hét bagolyban. Kár, hogy már csak ezt a Gáspárt szerepelteti regényeiben Krúdy.” (Csáky Károly: Aki Krúdyt felfedezte irodalmunknak, s aki Sládkovičcsal barátkozott. Gáspár Imre élete és munkássága. 1854—1910)

3. „A tanítvány és pályatárs Nádas Péter írja: »A mester minden mondata meg volt szorítva. Az egyik csak éppen, a másik meg annyira, hogy egyetlen szó maradt belőle. Ezek lettek a legsúlyosabb mondatok, hiszen ezekből majdnem minden hiányzott. A mondatok között pedig olyan néma mondatok, amelyekből minden egyes szó hiányzott. […] A mondatokban hierarchia uralkodott, volt király, és volt alattvaló, a néma mondatok között a hiány egyenrangúsága, a mondatok között pedig a kékség, a kétség, a hallgatás és az Isten csöndje, mindaz, amiről másként igen keveset tudhatunk és mondhatunk.«” (Görözdi Judit: Nyelvi ambivalencia és irodalmi elhallgatás)

4. „A kis toronnyal ékes Városháza a tér sarkán áll, ahol szerződött bér fejében a vármegye foglyait is őrzik. Ugyanitt egy pár éve ékesen kifestett ivószoba is található, benne egy kerek kővel. Ez a kő azért érdemel figyelmet, mert ott minden idegen egy magyar pénzért vagy pfennigért kenyeret és bort kap. Innen a régi szólás: Somorjára az ember egy kerek kövön, egy magyar pénzért vett kenyéren és boron megy be.” Korabinsky, J. M.: Geographisch-historisches und Produkten-Lexikon von Ungarn, 1786. Idézi: Koncsol László: A Csallóköz városai és falvai III.)

5. „Tavasz volt, mint rendesen, ha poétikus történetről van szó. Mert lehet-e susogó falombokról és nyíló tulipánokról januáriusban beszélni, mert egy poétikus történethez okvetlenül szükséges egy-két holdsugár, meg susogó, repedezett kérgű hárs.

Igen, tavasz volt, tavasz, amikor Ön Zuglóba szokott járni a lóvasutakon, és Vergilius pásztorversengéseiből énekel részleteket, egy zöldellő fagallyat pedig Heats-cilinderének a szalagja mellé tűz. Én legalább határozottan meg vagyok győződve, hogy április vége felé Ön, ahelyett, hogy szerkesztőségbe járna, Budakeszire szokott kirándulni praktikus polgárcsaládokkal, hol a zöld füvön hideg bornyúsültet és otthon elkészített kávét uzsonnáznak.” (Krúdy Gyula: Levél Pánhoz. Igaz történet)

6. „Te boldog lész. — És igaza van a te apádnak. Ha én apa volnék, én sem tennék másképp. Mi boldogok vagyunk, mert szeretjük egymást. De igaz szívvel mondom neked, hogy nagyon rosszul vélekednék a te jó apád, ha azt a szemüveges urat, aki kopaszodni indul, és mellette bankhivatalnok, kiverné a házából, és engem fogadna a keblére mint az ő szerelmetes fiát, az ő egyetlen kisleányának a férjét. Ne félj tőle, Irma, belőled jó feleség lesz. Ne aggasszon semmi. Gondolom, hogy ismerem a kérődet. Találkoztam véle egy párszor a ti házatoknál. Derék, becsületes ember, kissé ostoba, sőt ügyetlen. A valcert csak hírből ismeri, és a kettős könyvvitel a kisujjában van, bár Chopin XI. szonátájánál ásítva szokott megszökni a szalonból.

És igaza van. Bevallom neked, kis Irmám, hogy ha én bankhivatalnok volnék, a kereskedelmi számtant okvetlen többre becsülném Bagó Márton legszebb költeményénél, melyekre te rendesen sírva fakadsz. Bagó Márton szörnyen primitív poéta, a kereskedelmi számtan azonban hasznos stúdium, bár legkevésbé mulatságos és így nem is szórakoztató, tehát előttem, Irmácskám, szükségképpen unalmas.” (Krúdy Gyula: A válasz)