Ág Tibor: kitüntetett titkos ügynök

ÚJ SZÓ-HÍR

Ág Tibort 1955-ben, sorkatonai szolgálata alatt szervezte be a titkosszolgálat. „A nekem adott feladatokat lelkiismeretesen és szorgalmasan fogom ellátni“ – áll saját kezűleg írt esküjében, melyet 1955. október 12-én írt alá. A Zenész (Hudobník) fedőnevet ő választotta magának. „Eddigi együttműködésünk alatt megállapításra került, hogy az ügynök pozitívan viszonyul a jelenlegi államberendezkedéshez” – áll egy 1962-ben róla írt jelentésben. Ág azt állítja, 1955-ben válaszút elé állították: muszáj volt aláírnia az együttműködési nyilatkozatot, mert különben őt lehetetlenítik el. Aktája alapján a Zenész főként a „magyar burzsoá nacionalizmus” ügyön dolgozott: jelentette például, ki énekelte el az Ifjú Szivek tagjai közül az „Ott ahol zúg az a négy folyó” dalt, illetve feladta az együttes akkori koreográfusát, egy szlovákiai magyar írót és költőt (neve ki van satírozva az anyagban). Ág tagadja, hogy jelentései miatt bárkinek is bántódása eshetett. Elmondása szerint többször olyan jegyzőkönyvet is aláírattak vele, amelynek tartalmát nem is ismerte. „A nacionalista vagy más módon ellenségesen megnyilvánuló magyar kulturális dolgozók megfigyelését végezte” – áll aktájában. „A Zenész ügynök együttműködése alapján értékes híreket adott, melyek minősége jó volt. (…) Információival reálisan rámutatott egyes magyar kulturális dolgozók nacionalista tevékenységére” – írták róla felettesei. Tartótisztjeivel gyakran találkozott, havonta két-három alkalommal, de bizonyos esetekben havonta többször is. „Én soha nem mentem, engem mindig hívtak“ – mondta lapunknak Ág.

Más ügynökökön keresztül is ellenőrizték szavahihetőségét és az általa szállított információk hitelességét. „Ezeken az ellenőrzéseken bebizonyosodott, hogy az ügynök megbízható híreket ad” – áll az aktában. „Az ügynök együttműködésünk alatt igaz információkat adott át, semmit sem titkolt a belügyminisztérium szervei előtt. Tartótisztjével nyíltan beszélt családi ügyeiről is, a saját személyével és hozzátartozóival kapcsolatos ügyekről” – jelentette a tartótiszt. „Soha nem mondtam senkire olyat, amiért általában szégyenkeznie kell az embernek” – mondta lapunknak Ág. 1963-ban a szolgálat nem tartott többet igényt munkájára, ugyanis Nagymegyeren – ahová családjával elköltözött – több aktív megbízható ügynökük is volt.

A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje állami kitüntetésre, melyet a hétvégén vett át, a szlovákiai magyar nagykövetség jelölte. „Számunkra ezek a dolgok nem relevánsak, mi az egész életművét díjaztuk, azt a majdnem hat évtizedet” – mondta megkeresésünkre Ágh András, a nagykövetség sajtótanácsosa. (MSz)