A város képviselője a tanács által választott főbíró volt

Komáromban az 1600-as évek végén és az 1700-as évek elején a „három státusbeli bírák” a városi tanáccsal együtt vezették a város közigazgatását. A három státus a nemesi, a katonai és a polgári rend volt, melyeket a szolgabíró, seregbíró és a városi főbíró képviselt.

A polgárság szervezete olyan volt, mint a királyi városi polgároké. A város képviselője a tanács által választott főbíró volt. A városházán minden év Szent György napján öszszeült a hatvanas tanács, valamint az esküdtek és a „közönség” képviselői. A lemondott bíró egy, a tanács két, a közönség pedig egy jelöltet ajánlott az összegyűltek figyelmébe, akik azután szavazással választották meg az új bírót. A jelöltek általában az esküdtek közül valók voltak, de választható volt bárki más is, mégpedig egymásután többször is. Még arra is volt példa, hogy a katonai rendből választották a város bíráját. A megválasztott új bíró a tanács kíséretében először a Szent András-templomba ment, ahol ünnepélyes hálaadás után letette a hivatalos esküt. A bíró nemcsak a tanács, hanem a városi törvényszék ülésein is elnökölt. Ha valamilyen oknál fogva nem tudott megjelenni, akkor a helyettese nem a nemesi vagy a katonai rend bírája volt, hanem az e célból választott esküdt.

A szoros értelemben vett városi tanács a 10 esküdtből (jurati) állott, akiket később tanácsosoknak (senatores) neveztek el. Ezen esküdteket a hatvanas tanács választotta meg egész életük hosszára. Ők voltak a város sorsának intézői, közéjük tartozott a város pénztárnoka és jegyzője is. Önállóan és mindenkitől függetlenül ők gyakorolták a bírói és végrehajtói hatalmat. A politikai, közigazgatási, rendőri és egyéb ügyeket azonban csak a hatvanas tanács beleegyezésével intézhették el.

másik, a város ügyeire befolyást gyakorló testület volt a hatvanas vagy külső tanács (sexagintaviratus). Ők választották meg a város bíráját, az esküdteket, a jegyzőt, az ügyvédet és a többi hivatalnokokat. Ilyenek voltak: a város kapitánya (dux civitatis), a vajdák (vaivodae), a tizedesek (decuriones) stb. A hatvan tagból álló külső tanácsnak a képviselője volt a népszószóló (tribunus plebis) is. A tanácstagok egy részét a katolikus, a másik részét pedig a nem katolikus polgárság jelölte ki. A jelölteket aztán a tanács a „maga kebelébe választotta”, de vissza is utasíthatta.

A kép mellett közöljük a főbíró hivatalos esküjének szövegét, lejjebb a szószólóét és a bábaasszonyét. A könyvben, melyben ezeket a fogadalmakat találtuk, a keltezés nincs feltüntetve. Az azonban megállapítható, hogy még 1745 előtt íródott, tehát mielőtt Komárom elnyerte volna a szabad királyi városi jogot, mivel a szövegben több helyütt az új írnok utólag jelölte be a „szabad” szócskát. Betűhű forrásközlésünkben a szöveget minden változtatás nélkül adjuk közre. Az elírásokat, következetlenségeket sem javítottuk ki.

A szószóló szövege:

Juramentum Tribuni plebis Hungaricum

Én N: N: Eskűszőm égy élő Isténre, tellyes Sz.(szent) Háromsághra, Boldogságos Szűz Máriára, és Istennek minden Szenteire. Hogy én mindennémő állapotokban tisztém, s hivatalom szerént el járok, és minden gyűlőlséget, irigységet, ellenkőziseket, félre tévén Kedvezést, Attyafiságot, és Ajándékot, hivenn, igazán és Szorgalmatossan az én hivatalomat, vighbén viszem, és ezén Városunktúl reám bizott Titkokat el halgatom, és az Nemes Tanács, mellettek való Tisztek bőcsűletit segéttem oltalmazny, és az Nemes Tanács hiré, egyenlő Consénsussa, és akarattyán kivűl magamtul, vagyis Polgársagh Gyűlekezetiben semmi Ujságot, vagyis Szokatlan Dolgokat élő hozny, és végezny, haném mindenékét az Kőzőnséges Várasunk javára, és Szerencsés előmőneteliré békességh, Szerétet mégh maradására igyekezem, és az Váras Szabadsághát minden jó Statutum, és Szokásaban, szolgálatommal bé tellesétteny segéttek, égy Szóval ezen Némes Városnak Privilegiumit minden Punctumiban megh tartom, és tehetségém szerént megh oltalmazom. Isten éngémet etc. Instruc.

A bábaasszony szövege:

Juramentum Hungaricum Obstetricum

Én N: N: Esküszöm az Attya Fiu, Szent Lélek, tellyes Szent Háromságh égy bizony Őrők Istenre, Boldoghságos Szűz Mariára és Istennék minden Szentyéire; Hogy én ézen Babo Aszszony Tisztemben valakitől hivattatom, hiven és igazán eljárok, félre tévén mindennémű Irigységet, haragot, gyűlőséghet, Szegénnek, Gazdaghnak Gyermekeit magam röstségébűl, Irigyseghbűl, vagyis Haragombúl Körösztőletlenül ném hagyom, hanem tehetséghem szerént Babó Aszonyi Tisztembén hiven és igazán eljárván az Templomban bé viszem, és az igaz Romai Catholica Annya Szent Égyháznak réghi bé vőtt szokása szerént még Kőrősztőltetőm; - s ha pediglen á Szükségh úgy hozna magával, hogy á Templomban bé nem vihetném, magham is az Romai Catholica Annya Szent Égyháznak rendi szerént az Attya, Fiú Szent Lélek neve által á mint Szokás nevet advan reája megh Kőrősztelem, és Semmi némű Babonaságokkal, hogy valamely Aszony magtalan légyen nem fogok élni, vagy más akármibenis, hanem tisztán, és igazán Istenessen fogok Babo Aszonságomban el járni; és á Sérelmes Aszonyokatis kifekvén magokat á Templomban avatásra bé vézetőm. Isten engém úgy segéllyen, és á Szent Evangéli(um).

A szerző levéltáros