A tanulással még valahogy megbirkóznak a diákok, a legnehezebb az elzártság

Ha nem lenne járvány, akkor a Vámbéry gimiben nagy lenne a nyüzsgés, most azonban a járványhelyzet miatt üres tantermek fogadnak az épületben. Az egyik osztály ajtaját ugyan díszíti zöld szalag, de az osztálykönyvet az idei tanévben nem sokszor látták a diákok. Az utolsó gimnáziumi évükről három végzős diákkal beszélgettünk.

A távoktatás nem az igazi

A koronavírus-járvány az idei iskolai év menetrendjét is alaposan felborította. A diákok mindössze néhány hetet jártak iskolába, az oktatás nagy része digitálisan zajlott. Az iskolaügyi minisztérium február elején ugyan engedélyezte az iskolák megnyitását a végzős diákok részére, a Dunaszerdahelyi járásban azonban ekkor még tombolt a járvány. „A húsvéti szünet előtt bejártunk másfél hétig, ennyi jutott nekünk a negyedik évre – ősszel másfél hónap, meg áprilisban bő egy hét” – mondja Fekete Tünde, aki a pozsonyi Comenius Egyetem magyar nyelvű kiadványszerkesztői szakán készül továbbtanulni. Az órák nagy részét igyekeztek az órarend szerint megtartani, de a napi 6–7 óra helyett csak 5-re került sor. „Az iskolában több síkon kapjuk az információt – nemcsak egy előre kidolgozott témát kell megtanulni, a tanártól magyarázat is érkezik. Könnyebb megérteni a tananyagot, ha az osztálytársakkal meg tudjuk beszélni az átvett részt” – osztotta meg velünk tapasztalatait Dohorák Eszter. A diákok egyetértenek vele, hogy a távoktatás egy bizonyos ideig működhet, de nem helyettesítheti a személyes kapcsolatokat. „Bent lenni az iskolában teljesen más érzés” – mondta Marton Máté, aki szociológiai pályára készül. Hangsúlyozta, nem minden diáknak egyformán adottak a körülmények az otthoni tanuláshoz.

Nem hiányzik az érettségi

Eszter és Máté a Budapesti Corvinus Egyetemre jelentkeztek, így plusz egy tantárgyból érettségiznek. A magyarországi felvételi rendszer különbözik a hazaitól, vizsgák helyett a középiskolai eredmények pontozása alapján dől el, sikerül-e bejutni az adott szakra. Már biztos, a hagyományos érettségi idén elmarad, a bizonyítványban az év végi osztályzatokból és az utolsó két féléves érdemjegyből számított átlag alapján kapnak értékelést a diákok. A fiatalok szerint az érettségi eltörlése volt az igazságos megoldás, és járványügyi szempontból is ez a helyes döntés.

A végzősök számára május 14-én fejeződik be a tanév, május 19-re pedig mindenki megtudja, hányast kapott az érettségire. Ha valaki javítani szeretne, május 31-ig van rá lehetőség – klasszikus szóbeli vizsga keretein belül. Ugyanez vonatkozik az ötödik, szabadon választott tantárgyakra is, így Eszter és Máté jelenleg is készülnek a matematika szóbelire. Ez a feladat azonban gyakran kihívást jelent, úgy érzik, épp a számtannál hiányzik legjobban az iskolai légkör. „A matek nehéz volt, elkelt volna, hogy közösen oldjunk meg feladatokat” – árulta el Máté. Eszter hiányolja, hogy nem gyakoroltak együtt példákat a tábla előtt. „Bizonyos összefüggésekre nehéz volt önállóan rájönni” – folytatta. Tünde számára főként a nyelvek jelentettek gondot. „A suliban legalább egy kevés beszélgetés garantált szlovák vagy angol nyelven, de online még annyira sem tudtunk haladni, mint korábban” – fűzte hozzá.

A diákok szerint a távoktatás a pedagógusok számára is megterhelő volt. „Senkinek nem volt ez így jó, a tanárok is jobban tudták volna végezni a dolgukat itt, az iskolában” – fogalmazott Máté. Az osztály internetes csoportjában a diákok igyekeztek támogatni egymást, ha valakinek segítségre volt szüksége, az meg is kapta.

Az összpontosítás egyre nagyobb gondot jelent, amiben közrejátszik a motiváció és a rendes számonkérés hiánya. A fiatalok úgy érzik, egy idő után teljesen egyhangúvá vált az oktatás, a délelőtti órák után nehéz visszaülni ugyanabba a környezetbe és nekilátni a leckeírásnak. „Ellustultunk” – foglalja össze a helyzetet Eszter.

Sok minden kimaradt

A tanulással nehéz megbirkózni, de talán az „ellopott idő” ejtette a legnagyobb sebet a fiatalok lelkén. Szeptemberben még reménykedve kezdték a tanévet, de október közepén, amikor ismét otthon kellett maradniuk, egyértelművé vált – nem lesz rendes szalagavató decemberben, nem ballagnak majd énekelve az iskola lépcsőin. A diáktársaktól és tanároktól lélekben, ünnepi hangulat és feldíszített osztályok nélkül vesznek búcsút. „A hiányérzet ott van. Annyi minden kimaradt, nem csak a fő események, mint például a szalagavató. A közös programok és baráti beszélgetések helyett egyedül vagyunk a számítógép előtt” – mondta Tünde. Mindhárman egyetértően bólogatnak, tényleg pótolhatatlan az iskolában eltöltött idő.

Hétfőn a gimnázium végzős tanulói egy hónapra visszatérhetnek az iskolába. Sovány vigasz, de legalább egy kis időre újra együtt lesz az osztály – állítják. „A közösség miatt érdemes visszajönni az utolsó pár hétre. Ez a lényeg. Nem jó a fiatalságnak, ha egyedül van. Senkinek nem jó, de a fiataloknak kifejezetten rossz” – zárta Máté.