A nő legyen szép és kívánatos!

A helyzet tehát reménytelen, mivel a szépségeszmény elérhetetlen és megvalósíthatatlan minden nő számára. Akkor meg miért futunk versenyt egész életünkben az idővel, miért hadakozunk a kilóinkkal és főleg egymással, vagyis nőtársainkkal?

Mert éppen ez az, amit elvár tőlünk a világ, és ha időben nem ismerjük fel ezt a csapdát, soha nem lesz igazi barátnőnk, csak vetélytársunk.

Szépségkultusz (Mýtus krásy) címmel jelent meg Naomi Wolf amerikai feminista írónő könyve 2000-ben szlovákul az Aspekt Kiadó gondozásában, egy évvel később pedig magyarul a debreceni Csokonai Kiadó Artemisz sorozatában.

Könyvében a szerző elsősorban is leszögezi, hogy a szépségkultusz kapcsán arról győzködnek minket, hogy a szépség csupán a külső, a forma minőségét jelenti, amely objektív és örök, bármiféle kultúrára és időre való tekintet nélkül. Eszerint a nő számára szépnek lenni (vagyis állandóan hajszolni az előírt szépségeszményt) kötelesség, mert ezt követeli meg a biológia, a szexualitás és az evolúció törvénye.

Úgy tűnik, mintha a szexualitásból indulna ki, miközben alapja a hatalom, a gazdaság és a kultúra szerkezetétől függ. Lényege a férfiak által kialakított irányított intézményesített hatalom. A férfiak esetében a külső szépség nem fontos, a nők számára viszont tulajdonképpen nem is a külső formát írja elő, hanem a viselkedési formát. A nők vetélkedését. Elszakítja ezzel egymástól a női generációkat – elszakítja a fiatalokat az öregektől.

A szépség elválaszthatatlanul kötődik a szexualitáshoz – csak a szép nő lehet sikeres szexuális szempontból. A fiatalsághoz kötődik. A fiatal szép, mert szexuális tudatlanságot, tapsztalatlanságot, s így jobb irányíthatóságot jelent. A kultusz szerint a szépség határozza meg a nő identitását és értékét. Ebből az következik, hogy a nő függ a külvilág értékelésétől, ezért különösen sebezhető az önértékelése és az önbizalma.

A szerző szerint a szépségkultusz a férfiak azon félelme folytán fontos, hogy a nők szabadokká és öntudatosakká válnak. Szabadságukat és önbizalmukat is korlátok közé kell szorítani – lehetőleg lelki alapon – úgy, hogy maguk a nők belsőleg elfogadják ezt az ideológiát, és a szépség kritériumainak meg akarjanak felelni. ĺgy önmagukat a szépség kritériumai szerint értékelik majd. Ezen a harcon kívül aztán másra nem is marad idejük, és más értékek (függetlenség, önállóság, sőt a testi egészség) elérése iránti vágyuk erősen csökken.

A szépségkultusz hatása az élet minden területén megmutatkozik.

A MUNKAPIAC

A munkapiac tulajdonképpen legalizálta a diszkriminációt. Minél közelebb kerül a nő a hatalomhoz, annál több áldozatot kell hoznia, s annál inkább tudatostitania kell testiségét. Az ún. kirakatfoglalkozásokban (modell, színésznő, táncosnő) a nő olyan sokat keres, mint soha azelőtt. Más foglalkozásokban viszont kevesebbet keres, vagy egyáltalán nem keres semmit. Ez elgondolkodtatja a nőket azon, hogy vajon kevesebb értékűek-e mint a férfiak, valamint értéküket csak az határozza-e meg, hogy mennyire jól néznek ki. A szépségkultusz nem szexuális alapokon működik, hanem politikain. A nő többet keres a testével, mint képességeivel. Ha sikeres a férfivilágban, lelkiismeretfurdalást érez azért, hogy hatalma van vagy „önző módon” élvezi a kreatív munkát. A szépségkultusznak köszönhetően senki sem hiszi el, hogy egy szép nő képességeivel érte el sikereit, és nem szépségének köszönhetően. A jó képességű „csúnya” nő pedig azért „alacsonyabb rendű”, mert csúnya.

Mivel a szépség mulandó, a nő öregedésével veszít értékéből. A férfi ellenkezőleg – öregedésével felértékelődik – érett, tapasztalt, méltóságteljes, gazdag lesz.

A KULTÚRA

A férfiak által kialakított kultúrában a nő a szépség szinonimája. Nem kell, hogy értékes jellemvonásai legyenek. Legyen szép és buta vagy intelligens, de szépség nélkül – a kettő együtt: szép és intelligens - nem megy. A férfi írók olyan történeteket írnak a nőkről, amelyek a szépségük okán történtek meg velük. A férfiakról különlegességük miatt írnak. A nők viszont olyan történeteket írnak, melyekben a nők különleges kisugárzással, belső értékekkel rendelkeznek.

A női folyóiratoknak elvitathatatlan szerepük van abban, hogy a nők önbizalmát növeljék és önállóságukban támogassák őket, egyúttal azonban lealacsonyító és bántó elvárásokat is közvetítenek a tökéletes arc és test elérésének módjairól nem utolsósorban azért, mert a hirdetőktől függ a lap megjelenése. A szépségkultusz támogatásával viszont saját magukkal szembeni ellenszenvre és elégedetlenségre késztetik a nőket. Ellenszenvessé válik számukra arcuk és testük tökéletlensége az elvárt ideállal szemben, amely fiatallá, tökéletessé retusált arcvonások és testformák változata. Ellenszenves lesz számára az evés, amely élvezet kellene, hogy legyen, de ennek az élvezetnek csak a férfiak hódolhatnak.

A TESTISÉG

Az 1970-es években kialakult a testiség pornográfiája és szadomazochizmusa. Az első elmélet szerint a női szépség maga a testiség. A szadomazochizmus szerint a nőnek tetszik, ha valamit rákényszerítenek, a szexuális erőszak eszerint stílusos, elegáns és szép. Felnőtt az első generáció, amely szexualitásról szerzett élményeit nem más emberektől szerezte, hanem a tömegkommunikáció által közvetített antihumánus testiségből.

Azok a képzetek, amelyek a nőt a szexualitás tárgyává alacsonyítják le, elválasztják egymástól a nőt és a férfit, hatásosan semmisítik meg a gyengédséget és egymás tiszteletét. A fiatal nők és férfiak semmit sem tanulnak meg a nők vágyairól. A nő nem hisz magának, nem tanulja meg megismerni saját testét, kétségbe vonja szexualitását, amely veleszületett, tehát természetes, és a szépségkultusz által rákányszerített elvárásokhoz semmi köze.

ÉHEZÉS

Amerikában, ahol a legnagyobb azon nők aránya, akik sikereket értek el a férfivilágban, a legtöbb az anorexiában és bulímiában szenvedő nők aránya is.

Az anorexia halálos lelki betegség, amelynek nem szentelnek megfelelő figyelmet, valószínűleg azért, mert a betegek 95 százaléka nő. Nem létezik felvilágosító és megelőző program. Az anorexia a szépségkultusszal alakult ki, amely elutasítja a természetes női formákat. Harminc évvel ezelőtt az átlag modell testsúlya nyolc százalékkal volt kevesebb, mint az átlag amerikai nőé, ma ez huszonhárom százalék. Ezért aztán a nők elégedetlenek a testükkel. Fogyókúráznak vagy legalábbis beszélnek róla, és állandóan a testsúlyukkal foglalkoznak. Vannak olyan állítások, hogy a nők romló egészségi állapota inkább a hosszan tartó fogyókúrával és a testük iránt érzett ellenszenvből kialakuló érzelmi streszszel van összefüggésben, mint a kövérséggel.

A női karcsúság általi megszállottság nem a szépség általi megszállottságot jelenti, hanem a női szófogadásnak való megfelelést. A politikai szabadságról szól, amelyet a nők vagy kiharcolnak vagy feladnak. A történelem leghatásosabb politikai nyugtatója.

Ha testsúlyunkkal foglalkozunk, vesztünk önbizalmunkból, a kisebb kalóriabevitel passzivitáshoz, szorongáshoz, túlérzékenységhez vezet. Az étel megvonása komoly következményekkel jár. Az étel ugyanis a családban a szeretet, az emlékezés, a közös nyelv, a társadalmi életben a társadalmi szerep és elismeré kifejezése. Ha a nő nem eheti ugyanazt az ételt, mint a férfi, megvonja magától az étel élvezetét, alacsonyabb rendű, mint a férfi.

AZ ERŐSZAK

A nők kárt tesznek testükben. A plasztikai sebészet az „orvostudomány” leggyorsabban fejlődő része. A történelem folyamán a női nemhez tartozni mindig fájdalmat jelentett. A viktoriánus korszakban az orvosfilozófia a nő normális, egészséges fiziológiáját betegnek nevezte. Ma ez a felfogás átalakult a következő téveszmévé: a szépség egészséges. Amit a plasztikai sebész árul, egészségként árulja, miközben a valóságban fájdalom és vérontás. A cellulitiszt betegségként kiáltották ki. Az öregedés jele mind betegség. Az esztétikai műtétek kora a nőt testrészeire bontja, s eléri, hogy átokként élje meg állítólagos tökéletlenségét. Valamelyik testrésze mindig korrekcióra szorul. Mindemögött a plasztikai sebészet mint iparág anyagi haszna áll. Az egészséges nőt betegként műtik meg.

VÉGÜL…

Mit tehetünk az ellen, hogy ezek a több oldalról egyszerre ránk zúduló elvárások ne akadályozzanak meg bennünket abban, hogy teljes életet élhessünk? – teszi fel a kérdést a szerző. Meg kell változtatnunk a társadalmi szemléletmódot, újra kell fogalmaznunk, mit is jelent a női szépség, és ki kell alakítanunk a női szolidaritást, amely nagyon fontos ahhoz, hogy egyre nagyobb mértékben részt vegyünk a társadalom irányításában.