A napraforgótányér geometriája

Az irodalom világában otthonosan mozgók közül is szép számmal akadnak olyanok, akik a vélt apja hogyléte vagy a képzelt felmenői viselt dolgai felől érdeklődnek. Bizony, egy Faludi névvel rendelkező írónál gyakran megtörténhet az, hogy Faludy György rokonságához vagy a 18. századi Faludi Ferenc leszármazottjai közé sorolják.

A névadás a mester, Ladányi Mihály ötlete volt. Egy vendéglőben dőlt el, hogy a Freisinger Ede névvel nem lehet betörni az irodalomba. A Faludi vezetéknevet aztán a szeretett nagyapa keresztnevével házasította. Hamar kiderült, nem volt a legszerencsésebb névválasztás, mivel az oroszok kivonulását követően Faludy György is visszatért Magyarországra.

Faludi Ádám egy Tatabánya melletti tanyán töltötte élete első hét évét, tehenek és tyúkok vették körül legfogékonyabb korszakában. Tudta, milyen érzés belefeküdni a gabonatáblába, orrában érezte a napraforgó illatát, bebújhatott a diófa ágai közé, belevethette magát a padláson halomba hordott búzába. Ebből az önfeledt korszakból eredhet csavargó szenvedélye. Gyermekkorában nem véletlenül volt a kedvence a Tüskevár, a Téli berek vagy a Kele. A natúra elidegeníthetetlen részének tekintette magát. Első azonosítható álmai egyike, hogy a Holdon ül, s nézi a Földet. Onnan jól látni, hogy valójában mekkora is ő. Sokszor ellentmondásba is kerül természeti önmagával: műanyag klaviatúrát, villanyt, gázt használ, s közben a búzatáblában talált fácántojások emléke kísérti. Nincs újsághír, mely a Föld ellen tett merényletekről ne tudósítana. Úgy véli, a költőknek nem eclogákat, hanem ekologákat kellene írniuk.

A természetben, a tanyasi világban töltött hét év komoly iskola volt számára, mint már említettem, a Holdról is voltak ismeretei, de semmit sem tudott a Föld távolabbi vidékeiről. A lányokkal kapcsolatos első megnyilvánulásainak egyike az volt, hogy a konyhába berohanva tájékoztatta édesanyját: Ágival valami baj van, mert pisiléskor leguggolt, s egy csipetnyi fütyije sem akadt. Ezzel a rácsodálkozással kezdett formálódni a nőkhöz való viszonya. A lányok martaléka lett, és reméli, egy ideig még az is marad. Nem szerelmi álmok, hanem szerelmi ámok. Jelige: ismétlés a dugás anyja, vagy valami ehhez hasonló – csak nem ennyire választékos megfogalmazásban. Házasságai megtalálták a maguk zátonyait, de semmit sem bán, a gyerekei miatt végképp nem.

A másik nagy szenvedélye a könyv. Mindig akad aktuális biblia. Örökre megfogadta Szentgyörgyi Albert javaslatát, miszerint nem kell mindent megjegyezned, de tudnod kell, melyik könyvben van, amit keresel. Melyik polc, melyik gerinc. Nyúlj oda, s találd meg az oldalt, a sort. A könyvről mindig a másoló szerzetesek, a gyertyák, az iniciálék, Kner és az ajándék jut eszébe. A szépség és a biztonság.

A rendtől megpróbál eltérni a világunk, de a különféle elemi katasztrófák nagy pofonokat osztanak ki. Még írunk, festünk, filmezünk is, gondolván, hogy ez a dolgok rendje. De az is rend, hogy itt, Európa közepén, télen hó legyen, és márciusban ne fagyjanak el a barackfák! A rend az életünk napjainak rendje, ritmus, amelyből csak kiesni könnyű. De a rend a mákszem alkotóelemeinek állandó mozgása, a lélegzet, a napraforgótányér geometriája és logikája is.

Független írónak tartja magát. Legtöbbször akkor publikál folyóiratokban, ha kéziratot kérnek tőle. Szabadúszó helyett inkább szabadfuldokló. Ha szüksége lesz rá, majd beköszön a magyar irodalom ajtaján, ablakán, kéményén.

Jelenleg két prózán dolgozik. Az egyik egy regény – Rockdíler a címe –, mely a napokban fog megjelenni, a másik pedig egy felhasználási segédkönyv Faludi Ádámhoz. Ezen már régóta dolgozik, ez a kötet egyben egyfajta lexikon is lesz. Például mindenkinek más jut eszébe a tyúkólról, van akinek semmi.

Eddig tíz kötete jelent meg. A legutóbbi – az Országúti firkáló – válogatott kisprózáit tartalmazza. Elsősorban költőnek tartja magát. A prózát a költészet kiterjesztésének érzi, a képzőművészetet, zenét pedig a költészet írásban meg nem jeleníthető részének.

Műszaki végzettséget szerzett és magyar szakot végzett, tízegynéhány munkahely van a háta mögött. A megszerzett tapasztalatok képessé tették arra, hogy önellátó legyen.

Egy-két kritikusa tévesen beatköltőnek tartja. Ezt határozottan visszautasítja. Megmaradt független szabadfuldoklónak. Számtalan szakmát tud a közepes szint felett művelni, de mégis inkább az irodalom a varázsszőnyege. A kassáki példa sokáig vezérelte, de nem gyalogolhatott el Párizsba egy agyonpecsételt munkakönyvvel. Megpecsételtségtől sem volt mentes, mint sokan az itt élők közül.

Hitvallás? Egyszerű. Ne légy hűtlen. De aztán bírd is ki. Hrabal mester egyik gondolatát tartja a hozzá legközelebb állónak: „Én tulajdonképpen hullarabló vagyok, előkelő szarkofágok fosztogatója. Igazából ilyen a jellemem, és ebben újító és kísérletező vagyok, egyfolytában szaglászok, hol és mit lophatnék el halott vagy eleven íróktól, festőktől, és utána, mint a farkával sepregető róka, eltüntetem a tetthelyhez vezető nyomokat.”

Ha Faludit megkísérti a halál, ő sem különb a Deákné vásznánál. Mint egy becsinált leves. Csak az életben hisz, s ha meghal, valamilyen tápanyag lesz belőle. Nincs semmiféle spirituális közlekedés. Feltámadás az Internet idején? Ez a hit számára hihetetlen.

ĺrt már egy szabályos gyászjelentést is, melyet elküldött ismerőseinek. Csupán abban különbözött a szokványos gyászjelentésektől, hogy a „váratlanul meghalt” helyett, a „váratlanul életben maradt” megfogalmazás szerepelt benne. Rossz viccnek bizonyult. A morbid azért nem áll tőle távol. Mindennap abban él. Van annál morbidabb, mint hogy visszatértek a hetvenes évek? Pojácák, piócák, Internacionálé, Gagyi Úr és Gagyiné asszonyság pedig tapsikál.

A teniszlabdák tárolására használt pléhdobozokból húzza elő, és kiteríti tekercsekké göngyölített „páncélozott verseit”, s fennhangon olvasni kezd. Híradástechnikai korszakában szánta rá magát művei tekercsekre ragasztására. A regényrészletek is így olvastatnak fel. Léván, 2006. október 19-én.