A kompromisszumok kompromisszuma

Az első rekodifikációs bizottság már a nyolcvanas években összeült, a reformtörvények azonban csak húsz év után kerültek a parlamentbe. Mindkét kódexről hónapokig folyt a vita, a honatyák több száz módosító indítványt terjesztettek elő. Ezek egy része csak finomította, pontosította a kormánybeadványt, ám akadtak olyanok is, melyek alapvetően változtattak Daniel Lipšic eredeti elképzelésén, s ha nem sikerült volna valamilyen áthidaló megoldást találni, a tárcavezető nem habozott volna akár a végszavazás előtt visszavonni tervezetét.

Sőt értesülések szerint a KDH még a kormányból való kilépést is fontolgatta. Mivel a Btk. és a perrendtartás szorosan összefügg, s az előbbit már pénteken elfogadták a képviselők, a politikusoknak érdekük volt az utóbbit is jóváhagyni. Ezért úgy döntöttek, addig fognak tárgyalni, amíg nem egyeznek meg. Gál Gábor, a kódexek parlamenti előadója az eredményt a kompromisszumok kompromiszszumának nevezte.

A sok egyeztetés ellenére mindkét törvénybe becsúszott egy-két olyan dolog is, amelyet hamarosan megpróbálnak külön indítvánnyal korrigálni. Például a Btk. egyik cikke nehezítheti az újságírók munkáját, a perrendtartásban pedig Roman Vavrík (SDKÚ) utólag próbálja majd megváltoztatni a lehallgatásokra vonatkozó részt. Eredeti javaslata szerint a megfigyelés tényéről az adott személyt hat hónapon belül kellett volna tájékoztatni. A miniszter szerint ez ellehetetlenítené a szervezett bűnözés elleni harcot, s a kompromisszum az, hogy a lehallgatásról három éven belül kell értesíteni az illetőt.

A szakemberek elismerik, a régi kommunista kódexeket ideje volt már felváltani modern törvényekkel, s bár a most elfogadott perrendtartás nem tökéletes, a főügyész is elégedett. Dobroslav Trnka csak azt kifogásolta, hogy az új szabályok már januárban hatályba lépnek, azaz alig van idő alapos áttanulmányozásukra.(sza)