MISAD KATALINAz utóbbi időben megszaporodtak a kliens szóra vonatkozó olvasói kérdések: az egyik érdeklődő a kifejezés eredetéről, a másik a használati köréről szeretett volna többet tudni, de volt olyan is, aki a szó idegen származása miatt egyenesen kétségbe vonta használata helyességét.
MISAD KATALIN
Az utóbbi időben megszaporodtak a kliens szóra vonatkozó olvasói kérdések: az egyik érdeklődő a kifejezés eredetéről, a másik a használati köréről szeretett volna többet tudni, de volt olyan is, aki a szó idegen származása miatt egyenesen kétségbe vonta használata helyességét. Írásunkban megpróbálunk összefogó választ adni a felmerülő kérdésekre.
Minden nyelv története azt mutatja, hogy a szókincs növekedésének egyik módja a más nyelvekből való kölcsönzés. A megállapítás a magyar nyelvre is érvényes: szókincsünk nagy része török, szláv vagy latin eredetű jövevényszó, melyeknek nagy részét ma már meg sem tudjuk különböztetni nyelvünk ősi elemeitől (lásd pl. a törökből vett búza, ökör, a szláv jövevény kalitka, lencse vagy a latinból származó iskola, kártya szavakat). A viszonylag újabb keletű kölcsönszavainkban a fentieknél jobban érződik ugyan az idegen eredet, de ettől függetlenül ezek is hasznos alkotórészei nyelvünknek. Érvényes ez a latin származású kliens főnévre is, amely a magyaron kívül számos más európai nyelvben is megtalálta a helyét (az angolban és a franciában client, a németben Klient, a szlovákban klient alakban van jelen), méltán nevezhetjük tehát nemzetközi szónak.
Ami a kliens szó értelmezését illeti, valódi jelentésére a szavak eredetét vizsgáló Magyar történeti-etimológiai szótár vonatkozó címszavában találunk utalást: ’védenc, patrícius védelme alá helyezkedő plebejus’. Ebben az értelemben azonban ma már csak a történelemtudomány használja a szóban forgó megnevezést, amelynek az idők folyamán több új jelentése is kialakult. A Bakos-féle Idegen szavak és kifejezések szótárában a ’védenc’ jelentés mellett újabb értelmezések jelennek meg: 1. az ügyvédtől tanácsot kérő ’ügyfél’, 2. a gazdasági élethez kapcsolt, de régies stílusértékűként feltüntetett ’vevő’, illetve a 3. ’számítógépes kapcsolatban a szolgáltatást igénylő fél’. A legújabb kiadású idegen szavak szótára a kliens szó használati körét az előzőeken kívül a következő jelentésekkel bővíti: ’az a személy, aki vmilyen védelmet v. előnyt kap védelmezőjétől hűségéért cserébe’; valamint (a számítástechnikára vonatkoztatva) ’a felhasználónál működő szolgáltatói programok’. A szótár az előző kézikönyvekhez képest ugyanakkor pontosabban meghatározza, szűkíti a kliens főnév ’ügyfél, vevő’ jelentésben való használatának színterét, lásd: ’ügyfél v. vevő egyes szolgáltatásokban (főként ügyvédnél vagy kereskedelmi szolgáltatásban)’. A Magyar értelmező kéziszótár azonban csak egyetlen jelentését tünteti fel a kliens szónak, mégpedig: ’ügyvéd, gyógytornász stb. szolgálatait igénybe vevő személy, ügyfél’. S bár a szó ilyen értelmű használatát a Magyar Nemzeti Szövegtár mutatói alapján gyakori használatúnak tartja, ezzel egyidejűleg kiveszőben, elavulóban levő szóalakként jelöli meg.
A fentiekből kiderül, hogy a kliens szó nyelvünkben több fogalom megnevezésére szolgál – igaz, ezeknek csak egy része köznyelvi elem –, melyből értelemszerűen következik, hogy a mérsékelten gyakori használatú szavaink közé tartozik. S hogy miért kifogásolják mégis olvasóink, hogy „a szlovákiai magyarok nyelvhasználatában már nemcsak a banknak és az ügyvédnek, hanem az orvosnak, fodrásznak, kőfaragónak, kulcskészítőnek” is kliense van? Valószínűleg a szlovákra jellemző – a magyarhoz viszonyított – még nagyobb gyakorisága miatt. Közismert jelenség, hogy egy-egy szónak a másodnyelvben (esetünkben a szlovákban) való nagyobb elterjedtsége az első nyelvben való megerősödését eredményezi. Vagyis: mivel a szlovák mind a pénzintézet, mind az ügyvéd, az orvos, a fodrász stb. ügyfelét általában „klient”-nek nevezi, a szlovákiai magyarok nyelvhasználatában is gyakrabban bukkan fel a kliens szó, mint a magyarországiakéban.
Azt azonban érdemes tudnunk, hogy az anyaországi nyelvhasználatban a banknak, biztosítónak, ügyvédnek ügyfele (a hivatalos nyelvhasználatban néha kliense); a reklámügynökségnek megbízója; a boltnak, üzletnek vásárlója; az orvosnak betege; a fodrásznak, kozmetikusnak pedig vendége (a bizalmas nyelvhasználatban kuncsaftja) van.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.