A kamaszokra egyre több veszély leselkedik

Egy erőszakos tett mindig felháborító, bárki ellen követik el. De talán még megrendítőbb, ha az áldozat fiatalkorú, gyermek. Napjainkban a közvélemény inkább csak az ifjúság által elkövetett bűncselekményekre figyel. Pedig nem szabad elfeledkezni a másik oldalról sem: a gyermekek ellen elkövetett erőszakos bűncselekményekről. Lépten-nyomon azzal szembesülünk, hogy a gyermek- és fiatalkorúak körében jelentősen erősödik az agresszió, a terror, az erőszak, a gyűlölködés, az ellenségeskedés mindenféle formája. Mit tehetünk? Hogyan védjük meg őket? A megoldások türelmetlen keresését számos esetben a tehetetlenség, a bizonytalanság, a bizalmatlanság és a félelem érzése hatja át. Erőszak vesz körül bennünket. Még akiket biztonságos, családi környezet óv, azok is gyakran úgy érzik, hogy biztonságérzetüket próbára teszik, amikor munkába mennek, utaznak, vagy akár csak bevásárolnak. Érthető tehát az aggodalom, amikor iskolába indítjuk legféltettebb kincsünket: a gyermekünket. A célunk közös: egyetlen gyermek se váljon áldozattá! Naivan azt gondoljuk, hogy az iskolakezdés nem rejt magában veszélyeket, hiszen a gyerekek a tanárok „vigyázó szemei” kereszttüzében töltik szinte az egész napot. A gyermek viszont a nyár után hirtelen fölhalmozódott, szülőktől távol töltendő szabadságot minden ésszerű korlát, szabály nélkül használja föl. Leginkább a felsősökre, a középiskolásokra jellemző ez. Kamaszkorban a családtól távol töltött időnek óriási a varázsa, mindemellett a sok új, addig ismeretlen helyzet, a friss kapcsolatok bűvöletében a gyermek könnyen elfeledkezhet magáról.

A maroktelefon

A napjainkban már divattá és státuszszimbólummá avanzsált mobiltelefon is magában rejti a kockázatot. Legtöbbször maguk a szülők látják el ezekkel kamasz gyermekeiket, melyek segítségével ellenőrizhetik, vajon merre járnak, hol tartózkodnak éppen. Tény, hogy jó szolgálatot tehet, ha a gyerek eltéved, bajba kerül, de ne feledjük: nem kis értékről van szó, így akár bűncselekmény tárgya is lehet. Fokozza a támadás veszélyét, ha a fiatalok dicsekednek vele, feltűnő módon használják, viselik azokat. Megszaporodtak a fiatalkorúak sérelmére elkövetett olyan bűncselekmények, amelyek mobiltelefonok megszerzésére irányultak. Egyre gyakoribbak ezek a támadások. Az elkövetési időpont legtöbbször az iskola utáni időszak, amikor a fiatalok felszabadultabbak, a tanulás utáni szórakozás mámorában nem figyelnek kellően értékeikre. Az elkövetés helyszíne lehet nyílt utca, tömegközlekedési megállók, de akár a nagyobb bevásárlóközpontok környéke is. A statisztikák szerint naponta legalább 12-15 gyermeket lopnak meg az értékes készülék miatt. És még nem esett szó az ebből származó fizikai bántalmazásról. A szülő követelje meg, hogy gyermeke naponta akár többször is adjon „életjelet” magáról. Ne vásároljunk neki több ezer koronás telefont. Egy alapkészülék ugyanazt a célt szolgálja. A kicsiket készítsük fel a túlzások nélküli, helyes használatra. A PIN2 kód alkalmazásával korlátozhatjuk a kimenő hívásokat, így egyidejűleg azon esetek számát is csökkentjük, amikor gyermekünk kezében ott a telefon. Biztos megoldás nincs, viszont megelőzhető, vagy legalább a kockázat csökkenthető a baj.

Az anyag

Egyetlen iskola sem adja szívesen a nevét egy droghasználat témájú interjúhoz, hiszen maga a tény, hogy ebben a kontextusban a neve felmerülhetett, már eleve ronthatja az iskola hírnevét.

Dr. Csernus szerint „az egyik jó nevű, budapesti gimnáziumban készült egy kérdőíves felmérés a diákok között a drogfogyasztásról. Az iskola tanulóinak 95%-a már megkóstolt valamilyen drogot és jóval több, mint 50%-a saját hétvégi szórakozása tartozékának tartja azt.” Más, független felmérés a következő megdöbbentő eredményt hozta: csupán két olyan gyerek volt az adott osztályban, aki ellenzi és semmilyen körülmények között nem fogyasztott, fogyaszt drogot. A többiek mind kipróbáltak már valamit, illetve valamilyen rendszerességgel szívnak füvet, bélyegeznek, vagy tablettát szednek. A válaszokból egyértelműen kitűnt, hogy a többség hétvégi rendszeres drogfogyasztó. Sőt, már nem az a lényeg, hogy valamilyen droghoz nyúl, hanem a drogot alkohollal fogyasztja. És hogy honnan van rá pénzük? „Szerzem” – volt a válasz. Ráadásul a magyar jogszabályok – a gyermek jogait védve – megtiltják a pedagógusnak, hogy kontaktusba lépjen a szülővel. A hatóságot kell értesítenie és így a szülők harmadik kézből szereznek tudomást róla, esetenként a mentőorvostól, s lehet akkor már késő lesz... Ha kiderül, hogy a gyermek droghoz nyúlt, a szülők legtöbbször pánikba esnek, csillapíthatatlan aggodalom következik. Mit tegyünk, hisz a felelősség óriási. Csemeténk még nem felnőtt, de már nem is gyerek. A kamasz és a szülő kapcsolata egyébként is nehéz ebben a korban, amit csak tetéz a kábítószer. A nem megfelelő reagálással nagyon sokat árthatunk. Mielőbb fel kell készülnünk, már a gyerek 8-10 éves korában. Talán a prevenció a leghatásosabb fegyver a kábítószer elleni küzdelemben. „Tanulj, és taníts meg nemet mondani! Ez a megelőzés lényege.” Sajnálatos módon nincsenek olyan tipikus, egyértelmű jegyek, amelyek arra utalnak, hogy a gyerek valamilyen kábítószert fogyasztott volna. A szerek fajtánként máshogy érhetőek tetten. Amikor a szülő már tüneteket észlel, amikor a gyerek már fizikailag is megváltozott, akkor már fogyasztásról, esetenként függőségről van szó, nem csak kipróbálásról. Egy szülőnek sokkal korábban kell reagálni, például akkor, amikor a gyerek fizikailag még nem, de személyiségében már változik. Már kezdi elhanyagolni a dolgait, nem megy az iskola, eltűnnek a barátok, újak jelennek meg, megváltozik a kommunikáció. Van pár olyan használati tárgy, amelyekre érdemes jobban odafigyelni. Ilyenek például az alufólia darabok (hasis, marihuána, LSD), kifacsart citromhéjak, vagy a citromlés flakonok (heroin feloldását segíti elő). Ide tartoznak még a színes, nem gyári készítésű tabletták, cukordarabok, injekciós felszerelés, vagy épp egy olyan kanál, amit tűz fölé tartottak. Ha elővigyázatosságunk csődöt mond, a drogfogyasztás testi tünetei észlelésekor sem késő még lépéseket tenni. Figyeljünk az esetleges ismeretlen eredetű tűszúrásokra az alkaron, kézfejen. A hirtelen megjelent véraláfutások, bőrelszíneződések, a beesett, sápadt arc, kimélyültebb szemgödör, ajak- és szájszárazság, a túl szűk és túl tág pupillák, valamint a bizonytalan járás, szédülés és erősen lefogyott testalkat mind-mind egyértelmű drogfogyasztásra (függőségre) utalnak. Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy napjainkba minden gyermeket és szülőt érint a drogprobléma.

Szexuális zaklatás

A bűncselekmények elkövetésére leginkább akkor vehető rá a gyermek, ha elfogy a pénze. Sajnálatos módon főképp a szexuális bűncselekményekkel, zaklatásokkal kapcsolatban tapasztalható az ily módon történő pénzszerzés, anélkül, hogy a gyermek felmérné a helyzet súlyosságát. A szexualitást nem szabad tabuként kezelni. Esetenként már az óvodáskorú csemeténk is olyan, társaitól kapott információ birtokában van, amelyek néha számunkra is megdöbbentőek. Fokozatosan, a gyermek életkorának megfelelően föl kell hívni a figyelmét a veszélyekre is. Korlátlan bizalomra, őszinte véleménycserére és egymás iránti tiszteletre van szükség. Másképp ez nem oldható meg. Leginkább leánygyermekünket fenyegeti a szexuális zaklatás veszélye. Egy kislány előbb érik, mind mentálisan, mind biológiailag, mint egy hasonló korú fiú. Könnyedén megérti, hogy vigyáznia kell magára, csak beszéljünk vele. Akár a feltűnő öltözködés, akár a kirívó viselkedés olyan impulzusokat adhat, amelyek túlságosan a gyermekre vonják a figyelmet. Magyarázzuk el neki, hogy zsengesége, szépsége kincs, és éppen ez keltheti föl mások kaland- és hatalomvágyát. És ebben az esetben sajnos a legrosszabbra kell gondolnunk. Tudjuk, hogy egy gyerek négyéves korától már potenciális áldozata lehet szexuális bűncselekménynek. Egyértelműnek tűnik, hogy a lányokat inkább a szexuális bűncselekmények veszélyeztetik, míg a fiúknál inkább a fizikai bántalmazás a jellemzőbb. Összességében azonban mindkét bűntett megtalálható mindkét nemnél. A sértettek között gyakran előfordulnak – a megfélemlített gyerekek mellett – értelmileg fogyatékosok. Őket a legkönnyebb kihasználni, és itt áll fenn a legkevésbé a feljelentés veszélye.

Legyünk felkészültek, naprakészek és előrelátóak. Vigyáznunk kell értékeinkre. Érték az, amire, akire vigyázni kell, amit, akit óvunk, féltünk. És itt a legfőbb érték: a gyermek. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy minimálisra csökkentsük a kockázatot.