A gyenge védelem és a zsákmány reménye teszi célponttá a lakást

Mostanában mintha többet hallanánk lakásbetörésekről. Néhány napja meglepődve olvastam egy rendőrségi felhívást, amely szerint a közeli lakótelepen megszaporodtak az efféle esetek. Az okokról nem sokat tudok, de a lehetséges védekezésről – úgy gondolom – igen.

Sajnos egy sokemeletes tömb- vagy panelházban noha rengetegen élnek, az emberek szinte nem is ismerik egymást. Legfeljebb onnan, ha az egyik lakó eláztatta az alatta lévő lakásokat, vagy ha valaki túlontúl zajos életet él. Ez pedig nem éppen a jószomszédi kapcsolatok kialakításának módja. ĺgy aztán az emberek udvarias közömbösséggel és távolságtartással viseltetnek egymás iránt, néhány kivételtől eltekintve. Nem nagyon figyelnek egymásra, egymás értékeire, vagy ha mégis, adott esetben nem nagyon mernek beavatkozni, ha valami gyanúsat észlelnek.

Ha veszélyt észlelünk...

Vegyünk például egy otthon ebédet készítő háziasszonyt, aki észreveszi, hogy a szomszéd lakás ajtaját két jól megtermett „szakember” feszegeti. A legtöbb, amit tehet, hogy értesíti a rendőrséget, amely vagy kiér időben, vagy nem. Azt se feledjük, hogy akik mások értékeinek eltulajdonításával foglakoznak, általában óvatos fickók. Felmérik a terepet, és lehetőleg olyan helyen ténykednek, ahol kisebb az esély a lebukásra.

Mit tehetünk mindezek ellenére?

Először is azon kell elgondolkoznunk, mi teszi vonzó célponttá lakásainkat. Két fő okot jelölhetünk meg. Az egyik ok a gyenge védelem, a másik a biztos zsákmány esélye. Sokan úgy gondolják, az ő lakásuk nincs komoly veszélynek kitéve. Van két zár a bejárati ajtón, sőt, még riasztó is fel van szerelve. A kérdés csak az, hogy ezek milyen szerkezetek, és mennyire szakszerű a felszerelésük. A drága, többpontos biztonsági zár is hatástalan lehet, ha egy gyenge, olcsó zárbetéttel szerelik fel. Az erős hevederzár mit sem ér, ha a gyenge, puhafa ajtótokra facsavarokkal rögzítik fel a zár ellendarabjait.

A látszatmegoldáscsak látszatra jó

És a riasztókészülék... Hány esetet láthattunk, amikor a betörő az egyszerű műanyagházas kompakt riasztót egy csapással leverte a falról, és – biztos ami biztos – egy-két erős taposással a maradék szuszt is kiűzte belőle.

Bizony, sokan látszatmegoldásokat alkalmaznak. Vagy azért, mert – akár a legjobb szándékkal – házilag így sikerül megoldani, vagy azért mert olyan szakemberrel dolgoztatnak, akit a legjobb indulattal is csak kontárnak nevezhetünk.

Mielőtt továbbszaladnánk, két dolgot tisztáznunk kell. A védelem akkor lesz jó, ha a behatolás a lehető leghosszabb időt vesz igénybe, és ha a riasztóberendezés a behatolási szándékot a lehető leghamarabb érzékeli, és riasztja az erre felkészült személyt vagy szolgálatot. A két funkciót tehát nem szabad összekeverni, ahogy ezt sokan teszik. A jó mechanikai védelem (erős ajtó, minősített biztonsági zárszerkezet) hátráltatja a behatolást, a riasztórendszer pedig jelzi azt. Fontos tudni, nincs olyan ajtó, amit ne lehetne valamilyen módon kinyitni. Azon múlik minden, mennyi időre, és milyen szerszámokra van ehhez szükség. Az az ajtó, amin látszik, hogy nem tucat darab, amin a zárcilinderek jó minőségűek, törés és húzás ellen védettek, biztos kevésbé vonzó egy profi betörő számára. A bejutás idejének várható megnövekedése növeli a lebukás kockázatát is. Egy megfelelő minőségű és jól telepített riasztókészülékkel tovább növelhetjük annak esélyét, hogy a betörés sikertelen legyen. A riasztóberendezés jelenléte nagymértékben növeli az elkövető kockázatát, így az még akkor is gyors menekülésre késztetheti, ha csendes riasztásra van beállítva. Abban az esetben pedig, amikor megszólal a sziréna, általában előbb-utóbb csak kikukkant egy-egy kíváncsi szomszéd.

Erősítsük meg bástyáinkat

Ezek után nézzük, mit lehet tenni a biztonsági ajtónak egyáltalán nem nevezhető lakásajtónkkal. A legjobb, ha lehetőségünk nyílik a komplett cserére. Ez persze drága megoldás, és nem is mindig váltja be a hozzá fűzött reményeket. Csak akkor érdemes ezt az utat választani, ha az ajtó teljes egészében minősített, zárral, szerelvényekkel együtt. Az olcsóbb megoldás a meglévő ajtó minősített eszközökkel történő felszerelése, kiegészítése. Ebben az esetben lehetőleg többpontos zárat, másodzárat, kiemelés, befeszítés elleni védelmi szerelvényeket kell beépíttetni. Szükség esetén magát az ajtót és a tokot is meg kell erősíteni. Ehhez pedig megbízható referenciákkal és lehetőleg hatósági bizonyítvánnyal is rendelkező vállalkozót kell alkalmazni, aki tényleges garanciát tud vállalni az elvégzett munkára. Ez utóbbi vonatkozik a riasztórendszer beépítését végző szakemberre is.

Milyen riasztót vegyünk?

A lakásriasztónak nem kell túlzottan komplikált típusnak lennie, de kerülni érdemes az „egydobozos” megoldásokat. A riasztóberendezés központi egysége és akkumulátora kerüljön a bejárattól távolabbi védett helyre. A kezelőegység legyen a bejárathoz közel, jól elérhető, de nem túl hivalkodó helyen. A belső sziréna kerüljön magasra, a lehető legkevésbé elérhető helyre. Ami pedig talán a legfontosabb: ha módunk van a rendszert rákapcsoltatni valamelyik őrző-védő szolgálat távfelügyeletére, ezt tegyük is meg. Ez napjainkban már nem elérhetetlen, sőt akár válogatni is lehet a szolgáltató cégek között, és nem kerül többe, mint egy egyszerű kábeltévé-csatlakozás.

Ezek után már nincs más dolgunk, mint elmenetelkor mindig bekapcsolni a riasztót, bezárni az ajtót, a kulcsot nem elhagyni, és nem világgá kürtölni minden ismerősnek és ismeretlennek a rendszert hatástalanító kódot.