A jó hazafi jó európai lehet

„Minél többen szavaznak a csatlakozásra a kelet-európai országokban, annál nagyobb lesz a súlyuk a közösségben.” Somogyi Tibor felvételeÖn hogyan látja a kis nemzetek sorsát Európában?

Ez attól függ, hogy milyen politikát csinálunk, de a kilátások nem rosszak. Amióta a szubszidiaritás elvét rögzítette a maastrichti szerződés, jogosultsága van. Sajnos ott, ahol még nem alkalmazzák rendesen a szubszidiaritás elvét, nem támadták meg az európai bíróságon, pedig megvan erre a lehetőség, hiszen például a szociális piacgazdaság is a bíróság döntése nyomán lett általános európai törvény. Hangsúlyozom, nem a piacgazdaság, hanem a szociális piacgazdaság. Európa nemcsak gazdasági közösség, hanem egyfajta biztonságérzetet is nyújt az embereknek.

Tehát nem kell attól félni, hogy a nagy nemzetek felfalják a kicsiket.

Egyesek meg fogják próbálni, de nekünk fegyverünk van.

Hisz ön egy olyan visegrádi együttműködésben, amilyen például a Benelux államoké?

Persze, ennek reális esélye van. De én még a legkisebbekre is szeretném kiterjeszteni az európai együttműködést, mert ha egyenjogúságról beszélünk, annak vonatkoznia kell a legkisebbre is, ez gazdagít bennünket. Gondolok itt olyan törpeállamokra, mint San Marino vagy Andorra. Minden nemzetnek el kell ismerni a jogát Európára. A zene, amit csak egyetlen hangszerrel játszanak, borzasztóan unalmas. Egy nagyzenekar viszont nagyon erős hatást tud gyakorolni. Mi most ilyen nagy orkesztert építünk. Ahogy most újra egységesül a kontinens, eltűnnek a határok, kiderül, a múlt egységei sem voltak természetellenesek.

Amikor évtizedekkel ezelőtt elképzelte Európát, valami ilyesminek képzelte, ami most van alakulóban?

Nem pontosan ugyanebben a formában, de ugyanebben az irányzatban. Azaz: hogy megmaradnak az államok, megmaradnak a nemzetek, de a közös Európa részei. Aki nem vállalja nemzetiségét, anyanyelvét, hazáját, nem lehet jó európai. Ami a polgár érdekét illeti, tényleg egységesen lépnek fel ezek az országok. A schengeni egyezmény ebből a szempontból kiváló, és nagyszerű lesz a jövőben, ha más országok is a részei lesznek. Ez így is lesz.

Ön azt szokta hangsúlyozni, nagyon fontos, hogy a lehető legtöbben menjenek el az uniós népszavazásra, miközben a fejlett európai demokráciákban is ötven százalék körüli szokott lenni a választási részvétel, s ez éppen elég egy döntés meghozatalához.

Az egyes embereknek sokkal nagyobb a befolyásuk, mint hiszik. Minél többen szavaznak a csatlakozásra a kelet-európai országokban, annál nagyobb lesz a súlyuk a közösségben.

Ön általában azt hangsúlyozza, hogy a közöset kell keresni egymásban, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy komoly gondok is vannak. Az egyik nagy probléma a Beneš-dekrétumok kérdése. Az ön pártja, a CSU a hét végén kiadott egy nyilatkozatot, amely ismét elveti a dekrétumok egy részét, és felszólítja az érintett országokat, hogy ezen részeket tüntessék el jogrendjükből.

Én is amellett vagyok, hogy mindenképpen el kell tűnniük az ilyen részeknek a csatlakozni kívánó országok jogrendjéből. De nem akarom azt, hogy ezért Csehország ne váljon az Európai Unió tagjává. A cseheknek tudniuk kell, hogy amíg a dekrétumokat fenntartják, jogsértés lesz az európai közösségben. Be kell fogadni őket, de mindig nyomást kell rájuk gyakorolni, hogy azt a négy paragrafust érvénytelenítsék. Csak négy paragrafust kellene rendezni.

De a cseh közvélemény nem tudja elfogadni, hogy módosítani kellene a dekrétumokat.

Nagyon kemény kijelentéseket tettem a cseh sajtóban a Beneš-dekrétumokról, ami után nagyon sok levelet kaptam. Egyesek szidtak, ők általában idős emberek voltak, a fiatalok levelei mind pozitívak voltak, tehát ez is generációs kérdés.

Ön végig Csehországról beszél, pedig a kérdés legalább annyira érinti Szlovákiát is.

Mindenkiről beszélek, aki érintett ilyen kérdésekben. Nemcsak Csehországról vagy Szlovákiáról, más országokról is. Ez nem egy államnak a kérdése, általános jogrendet kell fenntartani Európában.