A CNN hírtelevízió globális falut csinált a világból

Peter Arnett, a modern haditudósító. Az első vonalból közvetítette az Öböl-háborút. ČTK-felvételMinden reggel bekapcsoljuk a CNN-t, hogy tudjuk, miért kell aznap imádkozni – mondta nemrégiben az egyik vatikáni érsek. A humorosnak szánt megjegyzés is jól érzékelteti, a fennállását ünneplő amerikai hírcsatorna olyan tekintélyt szerzett magának, mint sok, évszázados múltat magáénak mondható hírügynökség. A Georgia állambeli Atlantából sugárzó globális televízió egy klub termében kezdte meg működését, 1980. június 1-jén. Az alapító, Ted Turner jó érzékkel fedezte fel az amerikai médiapiac piaci rését a nyolcvanas évek elején. Ekkor ugyanis sok független tévécsatorna alakult. Ezeknek folyamatosan szükségük volt híranyagra, ugyanakkor erre nem volt kapacitásuk. Ezt használta ki.

Az új médiumot a hirdetők is felfedezték maguknak, főként azok, melyek az utazóknak és a tájékozott embereknek szánt szolgáltatásokkal vagy termékekkel kereskedtek. Utazási irodák, légitársaságok, szállodahálózatok, luxuscikkek gyártói voltak az első hirdetőik. A korabeli televíziós paradigmákkal szemben menő, az akkori médiaelemzők szerint bukásra ítélt projektum így hamarosan egy felhőkarcolóba tehette át székhelyét...

Az amerikai hírtelevízió számára az igazi nagy áttörést az Öböl-háború hozta. A csatorna három alkalmazottja, Peter Arnett, Bernard Shaw és John Holliman ugyanis figyelmen kívül hagyta az amerikai hadsereg Bagdad elhagyására felszólító felhívását, és az ostromlott városban maradtak. A sztárriporterré avanzsált Arnett élőben közvetítette és kommentálta a Sivatagi Vihar hadműveletet. A támadás napján 11 millió háztartásban nézték a CNN adását. Idősebb George Bush elnök is elismerte, hogy a CNN-nek jobb információi vannak a hadművelet állásáról, mint neki.

Ugyancsak élőben hozták a feleséggyilkossággal vádolt amerikaifutball-sztár O. J. Simpson autós üldözésének képkockáit, és az amerikai elnökválasztások nagy pillanatait.

Ténykedésével a CNN műfajt teremtett: a sztárriporterek a helyszínről jelentkeznek, az atlantai központban sztárműsorvezetők fogadják őket, az eseményeket sztárkommentátorok magyarázzák. Ha a CNN valamelyik „arcával” történik valami, az médiaesemény.

A kilencvenes évek hatalmas sikerei lehetővé tették Ted Turner számára, hogy még jobban felfuttassa a márkát. Peter Arnett, Larry King vagy éppen Lou Dobbs a komoly újságíró szinonimájává vált. Az utóbbi években azonban megjelentek a klónok, és a konkurencia néha elveszi már a CNN közönségét is. Amióta a hírtévék többen vannak, nagyobb a verseny. A nézők többsége ugyanis akkor kapcsol a hírtévére, ha valami történik: háború, katasztrófa, egyszóval olyasmi, amiről tudni érdemes, egyébként mellőzi. A csatorna tulajdonosa, a Time Warner csoport kénytelen volt megszüntetni a CNNSI sportcsatornát és a CNNfn gazdasági csatornát is. A csökkenő érdeklődést olyan ismert arcok sem tudták ellensúlyozni, mint Christiane Amanpour vagy Paula Zahn.

Jelenleg a CNN-nek négyezer munkatársa van, akik 37 szerkesztőségben dolgoznak, ebből 11 az Egyesült Államokban van. A televízió a hirdetők szempontjából rendkívül attraktív nézőközönséget mondhat magáénak: tizennyolc év feletti nézőinek csaknem fele legalább baccalaureátusi fokozattal rendelkezik. A nézők felének jövedelme meghaladja az évi 60 ezer dollárt.

A csatorna gazdasági eredményei ennek ellenére az utóbbi években stagnálnak. 2004-ben 877 milliós nyereséget mondhatott magáénak, ez mindössze egymillió dollárral több, mint 2003-ban.

Az alapító, Ted Turner 2003-ban távozott a csatornától. (čtk, nsz, ú)