A bonbon-királykisasszony és az undi zöldségek

POLGÁR ANIKÓ

Ha sok szakács sürög-forog a konyhában, jobb ételre számíthatunk, vagy inkább annak az esélye nagyobb, hogy elsózzák a levest, ahogy a mondás tartja? Tulajdonképpen minden a jó szereposztástól függ. A Cerkabella Könyvkiadó irodalmi Tejbegrízét többen főzték (egy gyerekirodalom-kutató, egy gasztroblogger és televíziós műsorvezető, egy illusztrátor), sokféle, egymástól gyakran radikálisan különböző, más-más ízű alapanyagokból, az arányokat mégis kiválóan eltalálták: érdemes belekóstolnunk.

A szerkesztő hatásos eszközt választott a kortárs gyerekirodalom népszerűsítésére: az antológiát úgy tárja az olvasó elé, mint egy étlapot, melyen többféle korosztály találhat magának való fogást. Ahogy az ételek között is vannak olyanok, amelyeket könnyebben emészt a gyerekgyomor, és olyanok is, amelyeket gyermek és felnőtt együtt fogyaszthat, az olvasmányok befogadása is lehet korhoz kötött, de korhatártól független is. Az étlapon, vagyis az antológia tartalomjegyzékében fagylaltgombócok jelzik, hogy melyik korosztálynak ajánlják az adott művet, miközben a szerkesztő hangsúlyozza, hogy csak javaslatról van szó, hiszen „gyomor kérdése, ki mennyit bír befogadni”. Az étel emészthetősége kicsit műfajfüggő is, a versek és a mesék az első vagy a második kategóriába kerültek, az étkezéssel kapcsolatos esszék (Lovász Andrea meghatározásával: „gyerekirodalmi esszék”) viszont többnyire a „majdnem felnőtteknek” szánt harmadik csoportba.

Az étkezés tehát a kötetkompozíciót alakító metaforaként, valamint az irodalmi művek témájaként jelenik meg a kötetben, ugyanakkor pragmatikus szinten is ott van, hiszen a versek, mesék, novellák közé valódi (az együttolvasás után a gyerekeket és felnőtteket közös főzésre csábító) receptek ékelődnek. A receptek mintegy az irodalmi művek kiegészítői, adalékul szolgálnak az elolvasott meséhez vagy vershez. Az összefüggést a címek is kiemelik: a csokoládétorta receptje például nem véletlenül kapja a Gyors csokoládétorta anyának címet, hanem Zágoni András Tortás meséje miatt, ebben ugyanis a torkos gyerekek megeszik az anyák napi meglepetésnek szánt, cukrászdából rendelt tortát, s apa a gyerekekkel kénytelen újat sütni. A recept után Kiss Ottó remek verse, A tortagyilkos éjszakája következik, mely a gyors és mértéktelen tortafalás következményeit ecseteli humorosan.

Persze, nem csak olyan ételekről van szó a könyvben, amelyeket imádnak a gyerekek, s a szereplők sem mindig falánkak és mindenevők. A válogatósok életfilozófiáját fogalmazza meg Szécsi Noémi Vega vagyok című írása: a húsos bébiételt kiköpködő gyereket ösztönös vegetariánusnak mondja anyu narancssárga hajú fodrásza, s ez a divatos megnevezés a hagyományosan finnyásnak mondott gyerek (aki egyébként a hús mellett „undinak” tartja a zöldségeket is) viselkedésének igazolásául szolgál. Jász Attila János bácsi, a spenót és a költészet című kisesszéjében az utált étel az egész életet meghatározó jelenséggé válik, s elfogyasztatlanul is a költészet tápanyagául szolgál: János bácsi ugyanis, aki gyerekkorától nem eszik spenótot, nagykorában híres költő lett, s az erejét növelő spenót helyett a költészet, „a gyengék ereje” tölti fel őt energiával.

Mai táplálkozási vagy fogyókúrázási szokásaink a mesék világára is visszahatnak. Scheer Katalin bonbon-királykisasszonya – aki soha nem ehette azt, amit megkívánt, mert anyukája csupa egészséges étellel táplálta – inkább kuktamanónak áll egy öregasszony mellé, akinek konyhájából „orrcsiklandó illatok” áradnak. A mesék és versek gyakran merítenek a régi és új, az irodalmi és gasztronómiai, a művészi és hétköznapi sík ütköztetéséből. Mészöly Ágnes villoni balladaformában ír verset a főzni nem nagyon szerető újkori anyukákhoz, András Sándor versében a malacra fogukat fenő dinoszauruszok elől pedig egy tudós azzal happolja el ebédjüket, hogy felvilágosítja őket: „A ti korotokban / nem élt még malac.” A művészi és a reális közti ellentét humorral fűszerezett filozofikumát nyújtja Darvasi László gyermekregényének, a Trapiti és a Borzasztó Nyúlnak egy részlete, mely az elvont és a konkrét kolbász különbségeit ragadja meg. Az ételeknek, illetve a róluk írt irodalmi szövegeknek politikai töltetük is lehet, ezt igazolja például Markó Béla Sárkányebédje, melyben a sárkány különböző ételeket evő hét feje a társadalom egyes rétegeit jelképezi. Miközben mindenki a neki jutó ételrésszel elégedetlen ( „szörnyen monoton a közebéd”), csak a hetedik fej jár jól, „hiszen ő kapja az édességeket”.

A Tejbegrízben számtalan ízletes csemegét találunk, a felsoroltakon kívül feltétlenül meg kell említenünk még Kukorelly Endre, Tóth Krisztina, Havasi Attila, Varró Dániel verseit és Parti Nagy Lajos meséjét. A kötetbe válogatott szerzők között egy szlovákiai magyar is van: Németh Zoltán két verse (Törött tégladarab, A bolgár kisfiú álma) a gyermeki beszédet és gondolkodást tükrözi. A törött tégladarabbal rajzolt ház legfontosabb része a konyha lesz, a barackmagok rántott hússá, a ribizliszemek pizzává alakulnak át a gyermeki fantáziában. (A ribizlis pizzát azonban a vershez társított Mautner Zsófia-recept révén akár az asztalunkra is varázsolhatjuk.)

Tejbegríz. Finom irodalom gyerekeknek és felnőtteknek. Szerkesztette: Lovász Andrea. Receptek: Mautner Zsófia. Illusztrálta: Kismarty-Lechner Zita. Cerkabella Kiadó, Szentendre, 2013.