A böjti időszak hétköznapjainak jeles hagyományaira emlékeztek

Tavaszváró hangulat és sok türelem kell a csírázott búzából, rozsból készült kőtés elkészítéséhez. Ezért elsősorban a nagykendős mamákat, dédiket tartják szakavatott, kőtést sütő mestereknek, akik élettapasztalatukat és szeretetüket egyaránt nagylelkűen belesütik a mézédes, ropogós szélű, aranyló kásába.

A jó ötlet hagyományt teremt

Kőtéskóstolót tartottak szombaton a helyi magyar alapiskolában, melyen tizenkilenc kiváló gazdasszony főztjét kóstolták meg a jelenlévők. Hóka László, kürti polgármester szerint elsősorban Sütő Zsolt alpolgármesternek, az ötletadónak jár köszönet, de komoly érdemei vannak az iskola vezetőségének, Szalai Ágnes igazgatónőnek, továbbá Dancziné Kálazi Mónikának és a Pénzes házaspárnak is. „A szervezésben nagy segítségünkre voltak Kanyicska Erzsébet és Nothart Valéria nyugalmazott pedagógusok, valamint Izsák Andrea és Szekeres Mária kollégák. Az intézményünk éttermében múlt héten megnyitott hagyományőrző kiállítás híre eljutott a községházára is. Ekkor támadt az az ötletük, hogy rendezzük meg a falu történetében először a kőtéskóstolót. Meghívtuk Bálint Emerenciát és Berta Máriát is a tanulóinkhoz, akik a fonás, szövés mesterségét mutatták be nekik” – fogadott a kapuit ezúttal hétvégén is megnyitó alapiskola igazgatója, Szalai Ágnes. A szombati rendezvény résztvevőinek nagy örömére újra pörgött a rokka, tekeredett az orsóra a kész fonal. Emerencia és Mária nénik bemutatták az asszonyoknak szőtt hosszú inget és a férfigatyát. Láthattunk olyan kendőt is, amelybe a kisbabát bugyolálták, mikor a mezőre vitték az ebédet. A Csemadok helyi alapszervezete mellett működő, az alapiskola tanulóiból álló Kisbokréta citerazenekar hangulatos népdalait és muzsikáját a közönség nagy tapssal jutalmazta.

Mulatni, húst enni nem volt szabad

A tavaszváró délutánon Méry Margit néprajzkutató a farsangot követő, böjti szokásokról mesélt. „Böjti időben kendermagolajjal, vajjal sütöttek. Böjtös étel volt a rántott, habart leves, az emberek nagyon szerették az olajos káposztát is. Ez úgy készült, hogy a savanyú káposztára hagymát metéltek, és meglocsolták kendermagolajjal. Másik hagyományos étel a kőtés volt. Mind a két étel annyira egészséges, hogy a mai kor embere példát vehetne elődei táplálkozási szokásaiból. Gyakorlatiasan gondolkodtak, télen a sok zsíros ételtől eltelítődtek, nem mozogtak annyit, ezért tavasszal igyekeztek megtisztulni a böjti ételek segítségével. Nagyon sok tésztát fogyasztottak. Gömörben krumpliételt ettek, itt, ahol sok gabona termett, a mákos, túrós tészta volt napirenden, kevés húst fogyasztottak. A böjti időszakban minden vasárnapnak megvolt a neve: első volt a csonkavasárnap, mely rögtön a hamvazószerda után következett. A fehér, fekete és a virágvasárnap után jött a nagyvasárnap, a húsvétvasárnap. Böjt közepén Gömörben is, akárcsak az Ipolymentén mindig mákos tésztát főztek, mert akkor a kender magasra fog nőni és nem lesz gazos. Nem csak az ételeket osztották be, böjti időben sötét ruhákat viseltek. A fiatal lányok sem fehér, hanem a lila, sötétzöld, sötétkék és barna harisnyát viseltek. Nagypénteken nem volt szabad a földdel dolgozni, az úr Jézus akkor már a földben pihen. Húsvét ünnepén a főtt sonkát, kelt kalácsot a templomba vitték, csakis megáldott ételeket vettek magukhoz nagyböjt után” – nyúlt vissza a múltba élvezetes beszámolójában Méry Margit néprajzkutató.

A kőtéskóstoló tizenkilenc résztvevőjének csíráztatott búzából, rozsból készült mézédes kásáját szakavatott zsűri bírálta el. Egyaránt fontos volt számukra a kőtés látványa, állaga, íze és az összhatása. A zsűri szerint a legfinomabb kőtést Szabó Filoména készítette, második helyezett lett Kanyicska Ágnes, harmadik Tóth Julianna. A közönségdíjat Sebők Mária kapta. A verseny többi ügyes résztvevője is kapott egy szép, kerámiából készült emlékérmet.