75 éve halt meg Ödön von Horváth

ÖSSZEFOGLALÓ

Hetvenöt éve halt meg Ödön von Horváth, a Mesél a bécsi erdő írója. Fiumében született 1901-ben, apja a Monarchia diplomatája volt. Sokat foglalkoztatta származása, melyről később így nyilatkozott: „Van bennem valami magyar, horvát, német és cseh. Ez nem sok, ha arra gondolunk, hogy az Osztrák– Magyar Monarchiában kétszáz nemzetiség volt.” Miután a soknemzetiségű államalakulat megszűnt, örömmel vallotta magát hontalannak.

Horváth kezdetben az I. világháborút követő korszak szelíd iróniájú krónikása volt, majd figyelme az emberiség általános sorskérdései felé fordult. Helyzete a nemzetiszocializmus fokozatos erősödésével egyre bizonytalanabbá vált. Ebben közrejátszott, hogy egy perben terhelő vallomást tett a náci SA tagjaira, akik verekedést provokáltak, cseppet sem hízelgő cikkeket írt Hitlerről és provokatív módon megtartotta magyar állampolgárságát. A náci propagandafőnök, Goebbels azt nyilatkozta: ha győzünk, fejek gurulnak majd és közöttük lesz Horváthé is.

Népszínművét, a Kazimir és Karolint ellenfelei ócsárolták, de megkapta a legrangosabb német irodalmi elismerést, a Kleist-díjat. Talán legismertebb művét, az egyszerre poétikus és ijesztően kegyetlen Mesél a bécsi erdőt a jobboldali elvakult ítészek „példátlan hitványságnak” nevezték. A fasizmust előrevetítő mű egy olyan világról szól, ahová nem szabad megszületni, emberekről, akik képtelenek szeretni, a mindennapok démoni szorításáról, kicsinyes sorsokról.

A nácik hatalomra kerülésekor már jobbára Bécsben élt, az Anschluss éjszakáján Csehországba, majd Franciaországba menekült. 1938. június 1-jén a Champs Elysées-n sétált, amikor vihar tört ki és kicsavart egy százéves gesztenyefát, amely agyonsújtotta az éppen arra járó, alig 37 éves Horváthot. 1988-ban Bécsben temették újra. (MTVA)