Ötvenéves a nagymegyeri gimnázium

A gimnázium termeit erre az alkalomra a múlt emlékeibe öltöztették. A raktárokból, a szekrények mélyéről féltve őrzött tárgyak kerültek elő, ezekből kiállítást rendeztek, amelyen végigbarangolva úgy érezhettük, a rendelkezésre álló térben és időben egyszerre alkotják az iskola tanári karát a legendás nagy öregek és a jelenlegi pedagógusok, ugyanúgy diákok az első érettségizők, mint azok, akik néhány hónapja távoztak innen… Az iskola jelenlegi vezetése kiemelt figyelmet fordított „az elsők” üdvözlésére. Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntötték az iskola első igazgatóját, Jakab István nyelvészt, aki a későbbiekben egyebek között a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszékének profeszszoraként tanárok generációinak adott emlékezetes útravalót. Az iskola első végzősei emléklapot kaptak. A találkozóra minden osztályterem megnyílt, az osztályfőnökök a különböző évfolyamokba tartozó egykori diákjaikat gyűjthették maguk köré. A kiállított fotóanyag végigkísérte a gimnázium egész történetét egészen a kezdetektől, az új épületbe költözéstől. Láthatók voltak az intézmény legfontosabb dokumentumai, a diákok értékes pályamunkái, képzőművészeti alkotásai, a tanulmányi versenyeken kiemelkedő eredményt elért diákok képei, továbbá az elmúlt évek eseményeit megörökítő filmeket is megnézhették az érdeklődők. Végh Zsuzsanna mérnöktanár, a gimnázium igazgatója elmondta, számára a kiállítás egyik legizgalmasabb részét azok az értesítések jelentették, amelyet a volt diákok főiskolai, egyetemi tanulmányaik befejeztével küldtek az egykori alma maternek. Ezek dokumentálják, kiből mi lett, hogy a nagymegyeri gimnázium kapuján kilépve a diákok továbbra is megállták a helyüket. Ahogy az igazgató asszony meséli, tanulságos végiglapozni a kosárnyi lapot: nagy részük évtizedeken át szlovák és cseh egyetemekről érkezett, újabban egyre többet kapnak Magyarországról, de jött már értesítő Angliából és Franciaországból is. Az igazgató asszony azt is hozzátette, az ünnepség nem csak nagy, történeti számvetésre volt jó: az a lelkesedés, amellyel az egész tanári kar és minden alkalmazott kivette a részét az előkészületekből, amellyel igyekeztek átadni a múlt emlékeit a mai generációnak, azt jelezte, hogy az ötven évvel ezelőtt megkezdett munka ma is jó kezekben van.

Megalakulását tekintve ötvenedik születésnapját ülte a gimnázium, a fennállását nézve azonban majd egy évtized hiányzik a jubileumi fél évszázadból. Nagymegyeren 1957-ben indult a középfokú oktatás 11 éves iskola formájában. Az intézmény 1971-ben vált hivatalosan gimnáziummá, és 1982-ig működött. 1978-ban a gimnázium mellett megnyílt a közgazdasági szakközépiskola is, amely négyéves köztes időszak után – akkor úgy tűnt – végleg kiszorította a gimnáziumot. A felsőbb döntés nem hivatalos indoklása szerint a közelben megfelelő kapacitású gimnáziumok működnek, a közgazdasági szakközépiskolák iránt pedig egyre nagyobb az érdeklődés. Tény és való, az új intézménytípus nagy népszerűségnek örvendett, nagy vonzáskörzettel rendelkezett, már csak azért is, mert egyike volt azon kevés szakközépiskoláknak, ahol magyar nyelven is folyt az oktatás. Ennek ellenére Nagymegyer sosem nyugodott bele a gimnázium elvesztésébe, és az első adandó alkalommal, amikor lehetővé vált az alulról jövő kezdeményezések megvalósítása, a város tett is az ügy érdekében. Az 1989-es változások után különböző helyi társadalmi szervezetek fogtak össze a gimnáziumi oktatás felújítása érdekében. Ennek eredményeként az 1991/92-es tanévben újra megnyílhatott az iskola. A Nagymegyeri Magyar Tannyelvű Gimnázium önálló intézményként, önálló költségvetéssel működik, noha közös igazgatás alatt, közös épületben, közös tanári karral az azóta is virágzó kereskedelmi akadémiával (amely jövőre lesz harmincéves).

„1991-ben, amikor újra elindult a gimnázium, szerencsés helyzetben voltunk – meséli Végh Zsuzsanna igazgató asszony, aki az új kezdettől vezeti a gimnáziumot a kereskedelmi akadémiával együtt. – Itt volt még a régi tanári gárda, amely nevet adott az iskolának. Az elmúlt bő másfél évtized alatt sokszorosan bizonyítottuk, hogy kis iskolaként is megálljuk a helyünket. Évente egy osztályt nyitunk, gyakorlatilag maximális létszámmal, és sosem okoz gondot a jelentkezők száma. Nagyon jók a kapcsolataink a helyi Bartók Béla Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolával, amellyel egy épületben működünk, a gimnázium iránt érdeklődő kilencedikes tanulók zöme szinte automatikusan hozzánk jön. Emellett persze a környező falvakból, sőt, a közeli városokból is jelentkeznek diákok. Újra alakulásunk óta mérlegeltük, milyen specialitást tudna felmutatni az intézményünk. Arra a következtetésre jutottunk, hogy ma már minden tantárgy hátterében az információs-kommunikációs technika áll, ennek megfelelően 2000-ben informatika szakirányú gimnáziummá váltunk, és az elsők között voltunk Szlovákiában, amikor saját ECDL-vizsgaközpontot hoztunk létre. Ha a saját oktató–nevelő munkánkat szubjektíven akarom értékelni, azt mondom: azzal, hogy kisebb iskola vagyunk, képesek vagyunk egyénileg foglalkozni a diákjainkkal, mindenkinek megadni a képességeinek, tehetségének megfelelő teret. Ez mutatkozik meg az objektív eredménymutatókban is: a legkülönfélébb tantárgyi versenyeken érünk el kiemelkedő eredményeket. És persze az is fontos visszajelzés a számunkra, hogy régi diákjaink ma már a gyermekeiket terelgetik felénk.”