Amerikai vízumbiznisz

Értesüléseink szerint a konzulátus gyakran azzal érvel, hogy a jelölt nem tud jól angolul, ezért nem utazhat az USA-ba. Ahhoz, hogy valaki turistavízumot kapjon az Egyesült Államokba, a szabályok szerint nem kell angolul tudnia. Fontos szempont a kérvényező szociális és pénzügyi helyzete, szükség van egy igazolásra a munkaadótól, diákok esetében az iskolától, és egyéb dokumentumokra; az angoltudásról viszont sehol nem történik említés. Ennek ellenére az elmúlt hetekben több olyan olvasó fordult lapunkhoz, akiknek azért utasították vissza kérvényét, mert nyelvtudásuk nem volt megfelelő.

„Mikor behívtak konzultációra, a konzulátus munkatársa az útlevelembe pecsételt valamit, majd tíz percen át faggatott arról, hogy miért készülök Amerikába, kinél fogok lakni, mit fogok ott csinálni. A konzultáció végén közölte velem, hogy nem tudok jól angolul, így nem kaphatok vízumot” – mondta el lapunknak neve elhallgatása mellett egy diáklány. Mint később kiderült, az elutasításról szóló pecsétet még a konzultáció előtt megkapta, tehát mielőtt bármit is kérdeztek volna tőle. A pórul járt kérvényezők többsége nem hajlandó névvel nyilatkozni a konzulátuson tapasztalt kellemetlenségekről. Elsősorban azért, mert félnek a következményektől, ugyanis néhány hónapon belül újra megpróbálják beadni a kérvényt. Lapunkkal például egy olyan kétgyermekes családapa is kapcsolatba lépett, aki családjával a rokonokhoz szeretett volna látogatóba menni Washingtonba, ám a vízumot csak ő és két gyermeke kapta meg – felesége nem. „Valószínűleg attól félnek, hogy emigrálni akarunk. Ilyen módszerekhez még a rendszerváltás előtt voltunk hozzászokva” – mondta a férfi.

Martin Musil is azon kérvényezők közé tartozik, akiknek a konzulátuson az „elutasítva” pecsétet ütötték útlevelébe. „Azt mondták, nem tudok jól angolul, holott a hivatalos írásos indoklásban az állt, hogy a pénzügyi helyzetem nem tette lehetővé a kiutazásom, magyarán: kevesellték a pénzt a számlámon. Ez teljesen értelmetlen, ugyanis a kérvényezéskor 200 ezer korona volt a számlámon, melynek kivonatát ők is megkapták” – árulta el Musil. Meggyőződése, hogy a nagykövetség szándékosan, mondvacsinált okokból utasítja el a kérvényeket. Szerinte erre a legjobb bizonyíték az, hogy két egymástól teljesen különböző okot határoznak meg a kérvény elutasításakor. Ráadásul a postán kézbesített határozatban arra is felszólították, pótolja a benyújtott dokumentumokat, például az egyetemen letett vizsgákat is igazolja. „Körülbelül harminc papírral mentem vissza, teljesen fölöslegesen. Megnézték és csak annyit mondtak: ez nem felel meg” – tette hozzá Musil.

Az USA szlovákiai nagykövetségét is megszólítottuk, s bár többször is ígéretet kaptunk, hogy felelnek elektronikus formában elküldött kérdéseinkre, tegnapi lapzártánkig nem kaptunk választ. (dem)