Következő húzás – képzőművészeinkkel

A mű, a képzőművészeti alkotás egy (kezdő) húzásból indul ki. A fővárosi Umelkában február 17-ig megtekinthető tárlat egy ilyen első húzás kíván lenni – perspektívát teremtve fiatal művészek számára – egy következőhöz. 

A kiállítás kurátora, Balla Rita tárlatnyitón elhangzott szavai szerint e mostani húzás még csak a kezdet. Egy nagyon ígéretes kezdet ahhoz, hogy a szlovákiai magyar képzőművészek által teremtett értékekkel régiónk legmodernebb művészete ereszthessen gyökeret. Az első ecsetvonást a pozsonyi kiállítással a következő kiállító művészek húzták meg: Bott Maya, Csémy Éva, Fecsó Szilárd, Kiss Márti, Kovács Csonga Anikó, Nagy Judit, Pukkai Judit, Schniererová Miriam, Szabó Krisztián, Szamaránszky Emőke, Takács János, Tomovics Marianna és Vámos János. 

S milyen az első húzás, az első (ecset)vonal, a kiindulási pont? Műfajilag több gyökerű; a festészetben a legerősebb, de vannak kísérletező grafikai darabjai, van ékszerművészetet képviselő vonala, valamint a térbeli kiterjedés – az objektművészet – is képviselteti magát a sokszínűségben. 
 

Ez utóbbi műfajokat képviseli a pozsonyi tárlaton Kovács Csonga Anikó, akit eddigi bemutatkozásai alapján úgy ismertünk meg, hogy fejlett szociális érzékkel választ témát. Alapvetően az élet aktuális, örömteli és visszás eseményeit ábrázolja. Munkásságában jelen van a személyesebb vonal is a (meg)születésről és az anyaságról, ugyanakkor erősen foglalkoztatják a globális társadalmi problémák is. 

Nagyon erős nyomot hagy a festészetben Kiss Márti sajátos falusi tájképeivel, melyeken emberi karaktereket jelenít meg a baromfiudvar állataival. Ő az az alkotó, aki a táj anyagi összetevőivel (sár, föld) dolgozik, valamint növényi elemeket (termés, szalma) emel be a klasszikus festmény műfaját meghaladó kompozícióba, ily módon teremtve meg a termőtáj atmoszféráját.
Vámos János erőteljes szín-figura kompozícióival – melyeken különféle technikákat vegyít és különféle művészeti ágakban született motívumelemeket kombinál – karaktervizsgálatot vezet le. A végzős formatervező szakos egyetemi hallgató nagyméretű vásznain színkulisszák közé állítja emberalakjait, hogy általuk véletlenszerű színfoltokkal, -sávokkal és jelentésrétegeket lefejtegető-elkülönítő vonalakkal elemezzen egyéni viselkedésformákat.

E három karakteres alkotó jellemzése remélhetőleg kedvet csinál valamennyi kiállító fiatal művész munkásságának megismeréséhez.