Keze sok embert mentett meg...

„Igyekszem karbantartani magam” – válaszolja a doktor úr, amikor afelől érdeklődöm, hogy szolgál az egészsége? Kamuti Jenő, a MÁV Kórház nyugalmazott főigazgató főorvosa öt olimpián szerepelt tőrvívóként: 1968-ban és 1972-ben ezüstérmet szerzett, 1957-ben csapatvilágbajnok volt, s ezenkívül van még jó néhány ezüst- és bronzérme. Éveken át volt az Európai Vívószövetség elnöke, most alelnöke és a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke, tavaly decembertől pedig a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára.

Kamuti Jenőnek, aki jövőre már a hetvenediket tapossa, a karbantartás a következőt jelenti: „Egy héten egyszer vívok, kétszer-háromszor konditerembe járok, s futok. Ez elég ahhoz, hogy közben jól kipihenjem magam, jól aludjak.” Ez pedig nagy dolog, mert manapság, stresszes világunkban, sok mindenki épp az ellenkezőjére panaszkodik.

Könnyű annak, aki világéletében sportolt. „Amikor abbahagytam a vívást a montreali olimpia után, 39 éves voltam. Egy évre rá sebészként kimentem Franciaországba tanulmányútra. Több mint egy évig voltam ott. Már úgy utaztam ki Bordeaux-ba, hogy az ottani klubnak az volt a kérése, járjak le vívni – fiatalokkal és felnőttekkel is. Az egyetem rektorának a lánya ifjúsági világbajnokságra készült, s ehhez partner kellett. ĺgy az orvosi tanulmányútra vittem magammal a vívózsákomat is. Negyvenévesen egy kollégiumi szobában laktam, s heti háromszor-négyszer lejártam vívni a bordeaux-i klubba, ami viszont arra is jó volt, hogy barátokra találtam, nem voltam egyedül, s ráadásul a kislány egy évvel később világbajnok lett női tőrvívásban.”

Amikor hazajött Budapestre, már csak a tudománynak élt. Ennek meg is lett az eredménye: felszedett jó pár kilót, amitől véglegesen csak olyan tíz éve szabadult meg, amikor veterán Európa-bajnokságra készült. Akkor szokott újra rá, hogy rendszeresen sportoljon, s azóta is tartja magát e jó szokáshoz.

„A fiatalabb nemzedék már felismerte, amit én annak idején láttam idősebb kollégáimnál – magyarázza. – Sokan cigarettáztak, ittak, ez divat volt. Ma már tudatosabban élnek az orvosok is. Ami pedig a sportot illeti, tudom, néha nehéz rákényszerítenie magát az embernek, hogy lemenjen a konditerembe és odaálljon a futószalagra, szívesebben beül egy kávéházba. De ha jó társaság jön össze, mint nálunk, a kondi- vagy vívóteremben is lehet beszélgetni. Bennem ez már tudatossá vált, egy más környezetben nemcsak fizikailag, de szellemileg is felüdülök. Az, aki éveken keresztül élsportoló volt, annak a szervezete ezt kívánja is...”

Milyen kombináció az orvos-sportoló? Előny vagy hátrány? Egyesek szerint nagyon nehéz a kettőt párhuzamba hozni. Kamuti Jenő határozottan állítja, hogy „előny. A sebészetben, a szellemi tevékenységben is kamatoztattam, amire a sport megtanított, például az állóképességet, a szívósságot – nemcsak fizikai, hanem szellemi értelemben is.” Olvastam róla, hogy vívóként rettegtek a kezétől, sebészként pontosan a fordítottja a jellemző: a keze sok ember életét mentette meg. „Hát, sok ezer műtétem volt, s még ma is operálgatok, bár már nem annyit. A kezem vívóként gyors és határozott volt, ami nem hátrányos azért a sebészkedésben sem.”

Nagyon fontos a csapatmunka, amikor operál. „Sokszor előfordult, hogy lecserélték az asszisztensemet, fejfájás vagy egyéb miatt. Órákon át kell koncentrálni, az ember sokszor még a fejét sem mozgatja, csak a kezét nyújtja, hogy beletegyék a kért műszert, ehhez nagyon jó állóképesség kell.”

Orvos is kerülhet olyan helyzetbe, amikor a saját egészségét kell féltenie. „Kétszer előfordult, hogy abba kellett hagynom a műtétet, mert nem éreztem magam jól, s így nem vállalhatja az ember, hogy veszélynek tegye ki a beteget.” Szerencsére, a főorvos úrnak nem volt komolyabb baja. Mindössze az történt, hogy éjjel repült haza Egyiptomból, s reggel négykor érkezett Budapestre. Gyakorlatilag három éjszaka négy-öt órát aludt, ez pedig egy kisportolt orvos szervezetét is próbára tette...

Mivel a neje is orvos, szemész, a család egészségére inkább ő ügyel. „Nagyon sokszor túlzottan is, mert azért bennünk, orvosokban, van némi félelem. Túl sokat látunk, túl sokat tudunk.”

Mi az, hogy egészséges életmód?– kérdezem végül az orvost. „Kiegyensúlyozottan kell élni! Mindenféle szélsőségtől tartózkodni! - vágja rá, de hozzáteszi: – ha lehet.” Mert maga is tudja, hogy nem könnyű... (Urbán Klára)