Kérdések és válaszok a stressz inkontinencia kapcsán

Milyen típusú lehet az inkontinencia?

Az inkontinencia lehet késztetéses inkontinencia, valamint stressz inkontinencia. Az előbbi esetben folyamatos késztető nyomás van jelen a húgyhólyag környékén, az alhas tájékán, mely állandó vizelési inger érzetét kelti. Ilyen esetekben a húgyhólyag beidegződésével kapcsolatos elváltozás áll a háttérben.

A másik típusú inkontinenciát stressz inkontinenciának hívjuk. Ilyenkor általában az alhasi nyomás miatt könnyen elcsöppen a vizelet. Kifejezetten egyes mozgásformák, például ugrálás vagy intenzívebb sporttevékenység, de akár nevetés vagy köhögés közben fordul elő ez a probléma. Hátterében a húgycsövet alátámasztó izmok meggyengülése, valamint kötőszövetek és szalagok problémái állnak. Létezik olyan eset is, amikor mindkét típusú vizelettartási zavar egyszerre van jelen. 

A stressz inkontinencia 

A stressz inkontinencia az alhasi izmokkal kapcsolatos, ugyanis az ott található szerveket tartó és védő izmok gyengülésével, romló kitámasztóképességükkel függ össze. 

Ezeknek a gátizmoknak nevezett izmoknak az a feladatuk, hogy megtartsák és védjék a kismedence szerveit. Ezek az izmok tartják a húgycsövet, de a húgyhólyagot is, ezért tevékenységük összefügg a vizelettartási problémákkal.

A stressz inkontinenciának három fázisa van. Az első fázis esetében a vizeletcsöppenés erős hasprés esetében jellemző, nagyobb tüsszentéskor, köhögéskor. A második stádiumban már enyhébb hasprés, például lépcsőzés, nagyobb lépésekkel járó mozgás is elég ahhoz, hogy a vizeletet ne tudjuk tartani, és elcseppenjen. 

A harmadik stádium esetében már nyugalmi állapotban is előfordulhat, hogy nem tudjuk tartani a vizeletet. 

A stressz inkontinencia okai

A stressz inkontinencia egyik jellemző oka a változókor, melynek hatására a hormonháztartás megváltozik, az ösztrogénszint csökken. Az alacsonyabb ösztrogénszint hatására csökken a húgycső, valamint a húgyhólyag rugalmassága, és a nyálkahártya is elvékonyodik.

Gyakori még, hogy a terhesség hétről hétre okoz inkontinenciát. Ugyanis a várandósság utolsó fázisában a baba már olyan súlyban van, hogy a húgyhólyagra nyomás helyeződik. Ráadásul a gátizmok és a velük összedolgozó szalagrendszer is megnyúlik. Még szülés után is várni kell egy kicsit, amíg a gátizmok és a szalagok regenerálódnak.

Előfordul, hogy a probléma később sem szűnik meg. Ebben az esetben először érdemes a gátizomtornával próbálkozni, majd pedig szakorvoshoz fordulni.

A különböző gyulladások, felfázásos megbetegedések, de más fertőzések is okozhatnak inkontinenciát. Szerencsére sok esetben teljesen gyógyítható, de legalábbis nagy mértékben csökkenthető az inkontinencia. Ehhez azonban szakorvosnak kell megismernie a probléma hátterét és mértékét, mert ez alapján dönt a terápiáról.

(PR)