Jobb hozam, kisebb cukorfok

„Jó szőlőtermést, hektáronként 10-12 tonnás hozamokat értünk el az idén – mondta Simonka István, a bátorkeszi mezőgazdasági szövetkezet szőlésze. – Ez bizonyos mértékben a minőség rovására ment, tehát alacsonyabb volt a cukortartalom. A legnagyobb gondot már évek óta a felvásárlás, pontosabban a szerződések be nem tartása és a fizetési fegyelem megsértése jelenti. A január-februárban megkötött szerződések általában még nem tartalmazzák a felvásárlási árat, azzal csak a szüret előtt rukkolnak elő a felvásárlók. Idén fajtától függően 9–18 koronáért értékesítettük a szőlő kilóját, a legmagasabb árat például az illatos morvai muskotályért kaptuk. A magas termés miatt viszont általában túlléptük a szerződött mennyiséget, a fölöslegért pedig csak 9 koronát kínáltak a felvásárlók.”

Korpás András, a kürti mezőgazdasági szövetkezet ágazatvezetője szerint az utóbbi 10 év egyik legjobb termése volt az idei, hektáronként 12 tonnás hozamot értek el. A szeptemberi esők ugyan veszélyeztették a korai fajták minőségét, az októberi szedésű fajtákra viszont kedvezően hatottak. Az értékesítéssel kapcsolatban elmondta, hogy állandó partnerük a nyitrai Víno feldolgozóüzem, amellyel aránylag korrekt viszonyt alakítottak ki, és a szerződésben foglaltak alapján történik a fizetés. A termés negyedét azonban olyan alkalmi felvásárlók viszik el tőlük, akik a helyszínen és azonnal fizetnek a szőlőért. A szakember véleménye szerint az utóbbi években tapasztalható értékesítési válságot részben a gazdálkodók szervezetlensége idézte elő, akik, ha hegyközségi társulásokba tömörülnének, előnyösebb pozícióból tárgyalhatnának a felvásárlókkal.

A libádi mezőgazdasági szövetkezet a Párkány melletti régió egyik legnagyobb szőlőtermelője. „Szövetkezetünk főleg borszőlőt termel. Az idén egy hektárról 6,76 tonna szőlőt szüreteltünk, ez durván egy tonnával több, mint tavaly” – tájékoztatta lapunkat Pásztor Zoltán, a szövetkezet elnöke. Az értékesítésnél a szövetkezet óvatos volt és négy cégnek – három hazainak és egy morvaországinak – adta el a szőlőt. Az utóbbi a kék szőlő kilójáért 16 koronát fizetett készpénzben. Ugyancsak készpénzben fizetett a bazini borüzem is, melynek a szövetkezet a szőlőtermés egyharmadát adta. A kistapolcsányi Ravena a jövő év január 31-ig, a nyitrai cég pedig 2002. április végéig téríti meg a leadott gyümölcs árát. Egyébként mindhárom hazai cég ugyanazt az árat fizeti: a fehér borszőlő felvásárlási ára 11, a kék szőlőé pedig 14 korona volt. A minimális cukortartalomnak 16 százalékosnak kellett lennie. Az idei szőlőterméssel az elnök nem elégedett. A szőlőt több mint 20 éve telepítették, ezért nagyobb hektárhozammal nem is lehetett számolni.

Továbbra is húzódik a korábbi felvásárló és a szőlőtermelők között évek óta tartó pénzügyi kérdés rendezésének ügye a Bodrogközben. Ráadásul az idei közepes termés sem túlságosan megnyugtató a térségben. „A korábbi évekhez képest idén a vártnál lényegesen gyengébbre sikeredett a szőlő” – panaszolják napokban véget ért szüret eredményeit értékelve a bodroközi borvidék szőlősgazdái. Bár a Zempléni hegység északabbra fekvő lankáin, Kis- és Nagytoronya térségében még tart a szüret, a délkeleti régióban már a hordókban érlelődik az idei szőlőtermés mustja. ĺgy Nagy Géza, szőlőskei magántermelő és felvásárló pincéjében is, aki az idei termésről elmondta, a szeptemberi bő csapadék alaposan áthúzta a szőlőskertek gazdáinak számításait, a korábbi évekhez képest csak közepes termést takaríthattak be. „A mennyiséggel nem volt gond, inkább a cukortartalom volt alacsony, ami átlagosan 15,6 fokra sikeredett. Ha még néhány napot vagy esetleg október közepéig várunk a szürettel, talán jobb lett volna a cukorfok, de a zöld növényzet vegetációjának megszűnésével sok helyen már hullani kezdtek a szemek és lassan a fürtök is. Ezért nem lehetett tovább várni arra, hogy a szőlő természetes vízlebontással veszítsen a tömegéből, ami különben további cukrosodást jelentett volna” – magyarázta az okokat Nagy Géza. A felvásárlásról szólva megjegyezte: csupán a jó minőségű tokaji fajtákat veszi át a térség termelőitől, kilónként átlagosan 10-11 koronáért és minden egyes beszállítóval rendszeresen rendezi az anyagiakat. Mint mondta, a gazdák legkésőbb év végéig megkapják a pénzüket. Nem úgy a Királyhelmec-környéki termelők, akiknek többsége még ma is várja az 1997-ben és 1998-ban eladott szőlőért járó pénzét a kassai székhelyű Víno Rt.-től, amely 1995-ben a Mečiar-kormány idején végrehajtott magánosítás során alakult át rövid idő alatt részvénytársasággá.

A gazdák egy része eddig peres úton sem tudott hozzájutni a cég akkori királyhelmeci üzemében leadott szőlő után járó pénzéhez, mert a félmilliárd korona adósságot felhalmozó cég vezetői valamennyi bírósági döntés ellen rendszeresen óvást nyújtanak be, nemcsak a kisemberek, de a bankok követelésével szemben is. Két éve viszont az időközben létrejött Királyhelmeci Borüzem magáncég vásárolja fel a bodrogközi gazdák többségének termését, bár így sem sokat változott a helyzet az értékesítés terén. A magáncég csak nemrég kezdte meg a tavaly átvett szőlő árának kiegyenlítését, mégpedig bor formájában. „Mit érek én azzal, ha a literenként több mint ötven korona értékben számított bort mindössze 30, esetleg 40 koronáért tudom csak eladni a piacon. Azonban régiónkban nincs hiány a kínálatból” – jegyezte meg az egyik szentesi gazda. A borüzem idén, cukortartalom szerint, 9-11 koronáért vette át kilónként a termelőktől a szőlőt. Kifizetésére viszont csak az ebből készült borok eladása után kerül sor. A tájékoztatás alapján legkésőbb 2002 szeptemberéig mindenki megkapja a borüzemtől a szőlő ellenértékét. (vkm, km, kat)