Itt a piros, hol a piros?

A mezőgazdasági vállalkozók körében egyre több szó esik az ásványi olajokról szóló 239/2001-es számú törvényről, amely lényegesen megváltoztatja a gázolaj fogyasztói adója visszaigénylésének módját. A jogszabály elfogadását a törvényalkotók az EU-s jogharmonizációval indokolták, ám az agrárkamara szakemberei szerint több hazai sajátosságot nem vettek figyelembe.

Miről is van tulajdonképpen szó? Január elsejétől kétféle gázolaj kerül forgalomba, egy hagyományos és egy piros színezőanyaggal színezett. Ez utóbbit, amelynek fogyasztói adója 1000 literenként 3500 koronával lesz kevesebb az előzőnél, kizárólag a törvényben felsorolt célokra lehet majd felhasználni. Ezek közé a felhasználási területek közé tartozik a mezőgazdaságban, erdőgazdálkodásban és a vasutaknál használt gépek, valamint az elektromos energia fejlesztésére szolgáló stacionárius berendezések működtetése. Mindazon jogi és természetes személyeknek, amelyek, illetve akik kedvezményes fogyasztói adójú gázolajat kívánnak használni, legkésőbb október végéig kell nyilvántartásba vetetniük magukat a helyileg illetékes vámhivatalban. Ez hivatott megvizsgálni a kérvényező jogosultságát és az előterjesztett okiratok alapján kiállítja a vételezői igazolványt. Enélkül senki nem vásárolhatnak kedvezményes adójú gázolajat. Ugyancsak a vámhivatalokhoz kell benyújtani az adóraktár (azokat a raktárakat nevezik így, amelyek az ún. piros gázolajat is tárolhatják) működtetésére vonatkozó kérvényt. Az adóraktár működtetőjének írásban kell értesítenie az illetékes vámhivatalt minden olyan vételezésről, amikor piros gázolaj hagyja el a raktárt.

A mezőgazdasági vállalkozók szemszögéből a törvény egyik legnagyobb hiányossága, hogy a piros gázolajat nem lehet a teherautók üzemeltetésére használni. Pedig hazánkban az elmúlt évtizedek során úgy alakult a mezőgazdasági géppark, hogy a terményszállítás 40-60 százalékát tehergépkocsik bonyolítják. Abszurdumnak tűnik, de a törvény alapján így van: ha például traktor vontatta pótkocsi szállítja majd be a földekről a gabonát, akkor azt hajthatja piros, tehát olcsóbb gázolaj, ha viszont tehergépkocsi, abba drágább üzemanyagot kell majd tankolni. Ugyancsak bonyodalmakat okoz, ha a nap folyamán az adott erőgép többféle munkát kénytelen végezni, melyek közül az egyikre vonatkozik a jogszabály által tételesen felsorolt kedvezmény, a másikra nem. Abban az esetben a nap folyamán esetleg többször is ki kell üríteni az üzemanyag-tartályt és váltogatni a kétféle üzemanyagot. Tisztázatlan továbbá, hogy lesz-e elegendő olyan benzinkút, amely piros gázolajat is árul majd. Főleg azon termelők aggódnak emiatt, akiknek nincs saját tartályuk és töltőállomásuk, az ő költségeiket jelentősen megnövelheti, ha közelükben nem lesz ilyen benzinkút. Akiknek viszont már van töltőállomásuk, azoknak egy további tartály, illetve kút felépítése – a kétféle gázolaj számára – jelent majd többletköltséget.

Az agrárkamara a jogszabály módosítására kéri az illetékeseket. Először is azt szeretné elérni, hogy a tehergépkocsikra is vonatkozna a kedvezmény. Szakemberei szerint a gázolaj színezésére sem lenne szükség, ha normatív alapon szabnák meg a vételezhető kedvezményes adózású gázolaj mennyiségét. Éppen a vámhivatalok által kiállított vételezői igazolvány biztosítaná azt, hogy illetéktelenek ne jussanak hozzá olcsóbb gázolajhoz. A szóban forgó jogszabály mennyiségi megkötésről nem beszél, tehát éppen ez adhat bizonyos visszaélésekre okot. Ha viszont normatív alapon – amelyet például a megművelt fölterület nagysága, a termesztett növények összetétele alapján számítanának ki – kaphatnák a jogosultak az olcsóbb gázolajat, akkor a kvóta kimerítése után már csak teljes adóterhelésű üzemanyagot vásárolhatnának.

Földes Csaba, az Agrárkamara komáromi regionális igazgatója rámutatott: a törvény pozitívuma, hogy a gazdálkodók eleve csökkentett áron jutnak hozzá a gázolajhoz, vagyis nem visszaigénylés útján kapják vissza a fogyasztói adó egy részét, mint ahogyan eddig történt. Ez az előny azonban könnyen elveszhet, ha távolabbi töltőállomáson juthat csak hozzá a kedvezményes adójú üzemanyaghoz az adott vállalkozó. Nagyon könnyen elképzelhető viszont, hogy sokan a lebukás kockázatát is vállalják inkább, mint hogy napjában akár többször is átszivattyúzzák az erőgép tartályából az üzemanyagot. Ez persze a korrupció lehetőségét is magában rejti, hiszen lebukás esetén a vámhivatal ellenőrei akár 500 ezer korona büntetést is kiszabhatnak. Kérdés, ilyen esetben az ellenőrök mennyire lesznek megvesztegethetetlenek. (vkm)