Zseniális és zseniálisabb

Számtalan teszt, kérdőív és vizsgálati módszer született már arra, hogy a felnőttkorukra kimagasló teljesítményt nyújtani képes gyerekeket minél hamarabb felismerjék. Az eredmények azonban nem ellentmondásmentesek: sok átlagon felüli intelligenciával rendelkező gyermek teljesen hétköznapi életpályát fut be, látszólag semmiben nem nyújt kimagasló teljesítményt, míg a legnagyobb vállalatok vagy tudományos kutatóintézetek élén gyakran az iskolától rossz jegyei és renitens magaviselete miatt egykor eltanácsolt vezető áll.

Jobb módszer híján azonban el kell fogadnunk azt, hogy akiknek az IQ-juk a felső 10 százalékba esik, azaz minden 100 gyerekből 90-nél jobb eredményt érnek el, azok tehetségesnek mondhatóak: az átlagnál gyorsabban tanulnak, több dolgot jegyeznek meg, bonyolult összefüggéseket jobban ismernek fel, nagyobb a szókincsük és pontosabban fejezik ki magukat.

Az intelligenciatesztek azonban csak egyfajta intellektuális tehetséget mérnek, a kreativitást, művészi érzékenységet, a zenei vagy sporttehetséget nem. Emiatt nem minden ígéretes gyereket fedeznek fel kiskorában. Pedig, mint mondják, „a tehetség eget kér magának“, vagyis folyamatos, feszítő késztetés lehet arra, hogy kiteljesítsék. Ha a jó képességű gyerek nem talál magának ösztönző, teljesítményét fel- és elismerő közeget, elkedvetlenedik, passzív lesz, nem tanul és az iskolai társas élet perifériájára szorul. A tehetség felismerése gyakran a szülőre marad, aki nem szakember ugyan, mégis számos apró jelből objektív következtetést vonhat le gyermeke képességeiről. Egy speciális adottság észrevételéhez először is arra van szükség, hogy a gyermeknek alkalma legyen sokféle ingerrel találkozni: labdaérzék megmutatkozásához labda, a rajztehetség felszínre kerüléséhez papír és ceruza kell.

Honnan tudhatod meg, hogy tehetségesebb vagy az átlagnál?

A kiemelkedően intelligens gyerekek a szellemi érés területén már csecsemőkorukban jóval megelőzhetik kortársaikat. Az első szavakat 5-10 hónapos korban mondják ki, és nem ritka, hogy egy-másfél éves korukra teljes mondatokban beszélnek. Saját nevüket – a név hosszúságától függően, – már 2-3 éves korban le tudják írni. Az átlagosnál jobb képességű gyerekek 4-5 éves korukra különösebb segítség nélkül, egyedül megtanulhatnak olvasni, összeadni és kivonni. Ha a gyermek firkái 20-26 hónapos korra jól felismerhető figurákká alakulnak át, valószínűleg tehetséges ezen a területen.

Az átlagnál okosabb, sokoldalúan tehetséges gyerekek persze tudni szeretnék, melyik az a tantárgy, tudomány vagy művészeti ág, melyben képességeiket a leginkább kamatoztathatják. A személyes választás, ízlés ebben jó eligazítást ad. Mivel töltjük a szabadidőnket legszívesebben? Van-e valamilyen hobbink, amit megszállottan űzünk? A tehetség kibontakoztatása általában örömmel jár, tehát ha folyton dalolunk, dudorászunk, és felkapjuk a fejünket, ha a rádióban zongoráznak, bizonyára van érzékünk a zenéhez. Ha a számítógépes játékok untatnak, inkább magad írsz egy új játékprogramot, valószínűleg az átlagnál kreatívabb és tehetségesebb matematikus vagy. Ha az otthoni környezetet, tárgyi feltételeket nem találod elegendőnek kíváncsiságod vagy kreativitásod kielégítéséhez, ez a kibontakozni vágyó tehetség jele. A megszállottság és a tökéletességre való törekvés szintén jellemzi a tehetséges gyerekeket: gyakran elégedetlenek saját teljesítményükkel, még akkor is, ha a környezet dicséri őket.

A tehetséges és kreatív gyerekek azonban nemcsak szellemileg érettebbek vagy gyorsabbak kortársaknál, egy kicsit mások, furcsábbak is lehetnek. C.G. Jung szerint a zseniális gyereket első látásra nehéz megkülönböztetni az idiótától, mivel az átlagon felüli gyerekeknél gyakran már gyerekkorban kiütköznek a habókos professzorvonások. Ne ijedj meg tehát, ha az alábbi tulajdonságok közül többel is rendelkezel, mert az akár arra is utalhat, hogy az átlagnál tehetségesebb, kreatívabb elme vagy.

1. Képes vagy teljesen elmerülni abban, amit éppen csinálsz, olvasol vagy megfigyelsz?

2. Állandóan izegsz-mozogsz, nyugtalanul jössz-mész.

3. Ha valami érdekel, mindent tudni akarsz róla. Elolvasol egy csomó könyvet, órákig böngészed az internetet, megkérdezed a tanáraidat, de még mindig nem tudod, pontosan hol is lakik Isten.

4. Az új felfedezéseidről lelkes izgalommal számolsz be a környezetednek.

5. A kíváncsiság és tudásvágy számtalan megnyilatkozása: csak azért másztam fel a tetőre, hogy megnézzem, milyen a kert felülnézetből.

6. Állandóan elméleteket gyártasz, és ki is próbálod őket.

7. Buzog benned az öntudat és a vállalkozókedv. Pl. a versenyautókról még egyetlen igazán jó könyvet sem találtam. Majd én írok egyet!

8. Alternatívák és új lehetőségek keresése. Például ez a műanyagkupak pont jó lesz a babára sapkának.

9. Mélyreható kíváncsiság és nehezen megválaszolható kérdések. Például hová tűnik a fehérség, amikor elolvad a hó? A sötétség is fénysebességgel terjed?

10. Rendhagyó ötletek lelkes megvitatása. Például mi lenne, ha a kutyák lennének az emberek gazdái?

Ne búsuljunk, ha semmiben sem tűnünk világrengető tehetségnek, s környezetünk „csupán“ intelligens, érdeklődő, átlagosan ambiciózus személyiségnek lát bennünket. Hiszen bármekkora örömmel és büszkeséggel tölt is el valakit, ha versenyeket nyer és díjakat kap, bizonyára mégsem ez az, ami az életben a legfontosabb. A legtöbben elsősorban boldog, biztonságos és elégedett életet kívánunk magunknak, melynek megteremtéséhez nem szükséges zseninek lenni; sőt, a szabálytalanság, az átlagostól való eltérés a magánéletben és a társadalmi beilleszkedésben számtalan feszültséghez is vezethet. A kiválóságért és a sikerért sokszor nagy árat kell fizetni, nem olyan nagy baj, ha ebből az alkuból kimaradunk páran. (sn, he)