VISSZHANG

Tizenhat éves fiú vagyok, szakközépiskolába járok egy magyar suliba. A nevemet inkább nem árulom el, mert nem akarom, hogy rámismerjenek.

Az iskola, amibe járok 60 kilométerre van a szülőfalumtól, így kollégiumban lakom, ahol elsős koromban sok gondom akadt a lakótársaimmal. Nem vagyok épp egy izmos fickó, alacsony is vagyok, félénk is, így a felsőbb évfolyamba járó fiúk már az első napon kiszúrtak maguknak. Először csak a suliban tettek rám megjegyzéseket, majd elkezdtek lökdösni a folyosón, elvették az ebédjegyeimet. Nem vagyok egy árulkodós típus, ezért a problémáimat nem osztottam meg senkivel. Barátom csak egy van, de ő sem egy Rambo, így nem tudott megvédeni. A kollégiumban naponta megaláztak, hülyét csináltak belőlem. Leküldtek a büfébe egy lepedővel, hogy hozzak levegőt, felsúroltatták velem fogkefével a vécét, s mert féltem, mindent megcsináltam, amit mondtak, parancsoltak nekem.

Mostanában már egy kicsit elővigyázatosabb vagyok, meg talán picit bátrabb is. Már nem bántanak, mert vannak tőlem kisebbek, fiatalabbak. Bár néha még most is elhangzik pár sértő szó, nem veszem már a lelkemre.

Tulajdonképpen nem mondható az esetem halálosan komolynak, de azért azt el kell mondanom, nagyon sajnálom, hogy akkor nem volt kihez fordulnom, nem volt senki, aki bátorított, megvédett volna. Ezért örülök, hogy ilyen témával is foglalkozik a Nagyszünet, hiszen sok gyereket bántanak az iskolában, s nem tudják, hogy oldják meg ezt a problémát.

Antirambo