Vavyan Fable: Apád, anyád ide lőjön!

A „könyvmilliomos” írónő legifjabb, 2006-os kötetéről van szó, egyben a Halkirálynő-sorozat újabb epizódjáról, nagyjából ötszáz oldal tömény szórakozásról, kacagásról, izgalomról. Be kell vallanom, Fable-könyvet mindez ideig nem olvastam, de most egy barátom javaslatára megvásároltam a legújabbat. Igaz, régebbi kötethez aligha juthattam volna hozzá, hiszen az írónő könyveit nagyon gyorsan, az utolsó darabig rendre szétkapkodják, így ha valamely előző regényét szeretnénk a könyvespolcunkra tenni, kénytelenek vagyunk megvárni a mű második (esetleg harmadik) kiadását. Amint hazavittem, azonnal kényelmesen hátradőltem, és olvasni kezdtem.

Hihetetlenül olvasmányos művel találtam szembe magam, mely legalább olyan humoros, mint amilyen izgalmas. Több gyilkossági ügyet és nyomozást mutat be a főszereplő, Denisa Wry nyomozónő szemszögéből, miközben szórakoztató családi jeleneteket pörget a szemünk előtt, ironikusan poénos szituációkat, beszélgetéseket ékel a történetbe, melyek még mulattatóbbá, érdekesebbé teszik. Nem voltam hozzászokva Molnár Éva (azaz Vavyan Fable) stílusához, eddig még csak hasonlót sem olvastam. Nem gondoltam volna azelőtt, hogy a szavakkal ilyen szinten is lehet játszani. Mert az írónő valósággal játszik velük, erre nem tudok jobb kifejezést találni. Úgy bánik a szavakkal, mondatokkal, akár Da Vinci a színekkel, Mozart a hangokkal, vagy épp Michelangelo az anyaggal. Ezek jutottak eszembe olvasás közben. Eleinte ugyan kissé zavartak az olyan modern, szleng szavak, mint pl. fíling, csávó, pézsé, behalás, eski (mint esküvő), de ötven-hatvan oldal után rájöttem, hogy ezek használata nélkül nem is igazán lenne önmaga. ĺgy tudja legélethűbben bemutatni egy modern tinédzser nyelvezetét, vagy akár a barátnőjéét, és később ez már cseppet sem tudott zavarni. Annyira szórakoztatóan képes írni, hogy egy eseménytelenebb oldalt is valóságos élmény elolvasni. Olyan szókincscsel bír, mint kevés kortárs írónk, szóval ha valaki úgy találja, hogy bővítene önnön szókészletén, csak lapozzon fel egy Fable-regényt.

A helyszín Ketyó city, tele hátborzongató gyilkosokkal, elszánt rendőrökkel és lehetetlenül komikus helyzetekkel. A fő szál az ismeretlen, ún. megfeszítő gyilkos esete, aki sorra öli a nőgyógyászokat, a keresztre feszítést véve alapul. A történet innen visszakanyarodik egy régebbi bűncselekményhez, amikor a főhősnő és barátnője állapotosan eredtek egy lelketlen gyilkos nyomába, majd világra is hozták csemetéiket. Innen még régebbre nyúl vissza, majd fokozatosan újra a jelenben találjuk magunkat, miközben sorban megoldódnak a bonyolult ügyek, sorban lepleződnek le a bűnösök. Természetesen nem ilyen egyszerű a cselekmény, ráadásként rengeteg, eléggé szokatlan hétköznapi, zsarucsaládos jelenet tárul szórakoztatóan a szemünk elé, majd a megfeszítő gyilkos utáni tüzetes nyomozás, kihallgatások, lehetséges bűnösök és még egy ráadásbűntény kerül terítékre. Ezt viszont szinte lehetetlenség összefoglalni, ezt egyszerűen muszáj elolvasni!

A szórakoztató irodalmon belül is luxusszórakozást nyújt a regény, szinte képtelenség letenni. Továbbá ne csodálkozzunk, ha később, beszélgetés közben akaratlanul is az ajkunkra tolul egy-egy velős, komikus Fable-idézet vagy hasonlat, ez természetes és előnyös velejárója a kötet olvasásának.