Szavalóversenyen voltunk

Az ötödikes kis Annamária álmosan, pislogva kémlelte a tájat a vonatból. Ilyenkor ő még aludni szokott. Másik diákom, Szabolcs sem nézett ki biztatóbban. Mármint a szombat reggelekhez viszonyítva. De mit lehetett tenni, már bejelentkeztünk a Pislákoló mécses nevet viselő szavalóversenyre.

ĺgy hát elindultunk Komáromba, mégpedig vonattal, Annamária örömére. Merthogy – mint kiderült –, ő még sohasem utazott vonattal. Hát, kipróbálhatta.

S mi célból utaztunk? Egy szavalóversenyre igyekeztünk.

Kosár Annamáriát és Olléh Szabolcsot készítettem fel a Pislákoló mécses vers- és prózamondó versenyre, amelyet a Gábriel Polgári Társulás szervezett. Ez az immár 6. alkalommal megrendezett megmérettetés vallásos keretet öltött. A szavalók elsősorban a hazai és egyetemes magyarság papköltőinek verseivel, valamint istenes versekkel, prózával készültek, öt különböző kategóriában.

A színhely a komáromi Mariánum Egyházi Alapiskola és Gimnázium épülete, ahol több mint 150 versenyző szeretett volna jó helyezést elérni e neves versenyen. A kategóriák szerinti csoportok versenye más-más tanteremben folyt. Annamária és Szabolcs különböző osztályba kerültek, s türelmetlenül várták, mikor kerülnek sorra.

Miután Annamáriát szólította a zsűri, ő a legnagyobb nyugalommal kilépett a dobogóra, hogy hangosan, legjobb tudása szerint elszavalja Mécs László A kirándulás elmaradt című versét. Nagy tapsot kapott, a nézőknek, és a zsűrinek is nagyon tetszett a szavalat. Szabolcsot a személyre szóló értékelés során megdicsérték. A zsűri értékelte, hogy fiú létére (mivel a srácok kamaszodó korukban nem épp a versekkel vannak elfoglalva), határozottan kiállt a nézők elé, s elmondta Mécs László Finálé című versét. Bár Annamária és Szabolcs helyezést nem értek el, úgy gondolom, mindenképpen megérte, hogy elmentünk, mert jó tapasztalatszerzés volt ez pedagógusnak és diáknak egyaránt.