Philip K. Dick: Palmer Eldritch három stigmája

Philip K. Dick írt egy novellát, még 1963-ban, Pisze Pat idejében címmel. Akkoriban abból élt, hogy novellákat adott el különböző kiadóknak és regényújságoknak, de ezt valahogy nem sikerült eladnia. Avram Davidson, a Fantasy & Science-Fiction főszerkesztője visszaadta a novellát, és sajnálta. Hát volt is miért! Dick ugyanis fogta az alapötletet, a szereplőket, néhány szó szerinti idézetet, és 1964-ben az egészet átültette egy regénybe, a Palmer Eldritch három stigmájába, amely aztán kisvártatva megnyerte a Brit Science-Fiction Díjat, az egyik legnívósabbat a világon. Azt hiszem, ezt hívják abszolút iróniának. A Palmer Eldritch három stigmája Dick első ún. drogos regénye (félreértés ne essék: NEM a szerző drogozott), és rögtön elsőre beletrafált pontosan a közepébe – ezt a fentiek tanúsítják. Szokás szerint ismét egy negatív utópiában találjuk magunkat, ahol a Föld (Terra) egyrészt túlmelegedett, másrészt túlnépesült. A legszerencsétlenebbeket kitoloncolják, és különböző gyarmatbolygókra szállítják, ahonnan soha többé nem térhetnek vissza. De vajon milyen lehet az élet ezeken a sivár vidékeken? Élhetetlen? A drogok nélkül bizonyára. A cselekmény egyenesen a Marsra vezet minket, ahol a telepesek egy egészen egyedi droggal, a Dra-Zs-val próbálják kissé elviselhetőbbé tenni az életüket. A gyerekek helyett itt ők játszanak Barbie babával (azaz Pisze Pattel), és amikor elrágják a Dra-Zs-t, kábulatukban ezekbe a babákba vetítik ki a tudatukat. Divatos ruhákat hordanak, plázákban vásárolgatnak, napoznak a tengerparton… Aztán ismét vissza a borzasztó, kilátástalan életbe, mintegy fél óra elteltével. Egy nap azonban új drog érkezik, az Ét-R, melyet Palmer Eldritch, a rég nem látott üzletember hoz magával egy távoli naprendszerből. A drog szlogenje egyszerre félelmetes és magával ragadó: „Az Úr megígérte az örök életet. Mi el is hozzuk neked!” De vajon miféle ez az örök élet? És ki fogja elhozni? Kicsoda is valójában Palmer Eldritch, és főképp: mi az az Ét-R? Aki kipróbálja, többé nem lesz önmaga, és valaki más, egy felsőbb hatalom irányítása alá kerül. És ismét előkerül a Philip K. Dicktől már jól ismert kérdés: Mi a valóság?

Dick félelmetes, magával ragadó, egyedi és elgondolkodtató. És persze a könyv vége sem olyan, mint amilyennek várjuk. Ismét előkerülnek a teológiai kérdések, melyeket Dick olyanynyira szeret feszegetni és meg nem érteni, és a végén már azon gondolkodunk, hogy az Ét-R talán mégsem kábítószer. De akkor micsoda? Ez a könyv nem hiába nyert díjat. Dick bizony nem ponyvát írt, csak amögé rejtőzött el. Tessék elolvasni!