Pál Tomi: készül a második lemez!

A gyerekkorom viszonylag jó volt. Későn kezdtem zenével foglalkozni, mondhatjuk így, túl korán nem mutatkozott meg semmilyen zene iránti érdeklődésen. Nem róható fel a szüleimnek, hogy nem írattak be zeneiskolába. Igazából először színházzal foglalkoztam, tehát minden óvodai, iskolai színjátszó körben benne voltam. Ezért nagyon sokáig meggyőződésük volt, hogy színész leszek, ez később ment át az éneklésbe. Körülbelül 16 éves lehettem, amikor az iskolában az énekkarban éreztem, én többet szeretnék. Aztán elkezdtem járni karaokézni, így lehetett ugye szólóban énekelgetni – akkor még azért másról szólt a karaoke, mint ma. Ott is voltak azért már visszajelzések, egyre jobban fejlődtem – tehát a nagy lökést ebbe a szólóénekelgetésbe a karaoke adta.

Ahogy már említetted, a színház nagyon meghatározó része az életednek...

Hát, igen. Már gyerekkoromban játszottam, de a hivatalos része Földessy Margittal kezdődött. A pályafutásomhoz inkább ezt számolom hozzá, nem az iskolai színielőadásokat. Volt jó néhány nagyobb szerepem, például a Bánk bán 17 évesen – meglehetősen vicces volt ilyen fiatalon egy ilyen karaktert játszani, de jó csapat volt. Igazából Margitnál kezdett komolyabb szintre emelkedni a színházi pályafutásom, és a Képzelt riport volt az első előadás, ami fut a mai napig ’99 óta. Ez már hét évadot ért meg, ez volt az első musical, amiben játszottam. Ám kellett valami másik fórum, ahol lehetett énekelni. Persze a Megasztár miatt volt egy kihagyás, de azóta is rendszeresen járok Margithoz, bár sokkal inkább csak az előadásokra, órára nem. A meglévő előadásokat csinálom, szó van újabb bemutatókról. Most ott egy kicsit pihenőn vagyok, mivel jöttek más lehetőségek is, más dolgokat is kipróbálhattam.

Hogy érzed, mennyire csengett le a Megasztár?

Boogie azt mondta, ez egy olyan dolog, ami egyszer van az ember életében, sőt, nemhogy egy ember életében, hanem egész Magyarország életében. Én azt gondolom, hogy Megasztár is egyszer volt: biztos lesz hasonló vagy más jellegű műsor, lehet, hogy lesz ennél nagyobb produkció is, de ez a magyar média és a XXI. század televíziózásának történetében megismételhetetlen, és ennek jó volt részese lenni. Nem hiszem, hogy ez lecsengett. Nem hiszem, hogy ugyanebben a formában vagy valami hasonló műsor meg tudná ezt ismételni. Majd valami más műsor fog ugyanilyen lázat kiváltani, ahogy a rendszerváltás óta egyedül a Szerencsekerék váltott még ki talán ekkora lázat – hát a Megasztár is egy ilyen mérföldkőnek számít.

Tavaly év végén az első lemezed a boltokba került Amit adhatok címmel. Folytatásra mikor számíthatunk?

Az első korong a magyarországi viszonyokhoz képest szépen fogy. A második albumon már dolgozunk, nagyon szeretném, ha ez jövő tavasszal megjelenhetne. Sajnos ez nem csak rajtam múlik.

A családi életedről sokat cikkeznek mostanában az újságok.

Van családom – ami talán úgy tűnhetne elsőre, hogy meglehetősen hátráltató tényező ebben a szakmában. Legalábbis a média szempontjából, hogy nekem rendezett, nyugodt családi életem van. Nagyon örülök, hogy vannak, és nem túl sok mindent tudok így róluk általánosságban elmondani. Van egy kisfiam, 5 és fél hónapos, nagyon szép gyerek, az anyjára ütött. Nagyon szépen fejlődik, nyitott, érdeklődő a világra – tehát öröm nézni a gyermeket. De hát egyelőre sajnos a következő albummal ellentétben nincs szó második gyerekről. (boszi)