Ne féljünk álmodozni!

Kisgyermekkoromban számomra is, mint a legtöbb gyereknek, az jelentette a legjobb játékot, ha színes ceruzákkal, festékkel mázolhattam egy rajzlapot. A mai napig is gyakran rajzolgatok csak úgy szabadon, kirajzolom magamból az érzéseimet, gondolataimat, fájdalmaimat.

Kosztolányi Dezső Mostan színes tintákról álmodom című verse azért tetszett, mert, mintha egy kisgyermek kezével rajzolta volna le a versben az elképzelt jót. A versből számomra kiderült, hogy a költő szereti a színeket, akárcsak én. Az egész versben ott érzem a játékosságot, azt, hogy melyik színekre nézve, milyen érzések támadnak fel a költőben.

Sok verset olvastam már, a legtöbbnek komoly mondanivalója volt, és gyakran sok terhes gondolatot indítottak meg bennem. Mikor ezzel a verssel találkoztam, egyszeriben megértettem Kosztolányi „l’art pour l’art” elvét, és hihetetlenül megörültem ennek a felfogásnak, ennek a versnek. A vers könnyed, játékos. Felüdített, előhozta a gyermeki felelőtlenség érzetét. A vers megfogalmazásában is egyszerű, de sokatmondó. Nem mond ódákat, komoly filozófiai töltettel sem bír, számomra mégis meghatározó a mondanivalója:

Élvezni kell az élet jó dolgait, a színeket, fontosak az ember benyomásai, és sokszor ezeket az érzelmeket elég egyszerű szavakkal, vidám, találó jelzőkkel szemléltetni. Ha tehetném, minden fáradt, gondterhelt felnőttel elolvastatnám a verset, így tudnék nekik pár perc örömet, őszinte vágyakat, újra gyermeki gondolatokat ajándékozni. Számomra a vers még olyan mondanivalóval is bír, hogy legyenek vágyaink, ne féljünk álmodozni, ne féljünk néha újra ártatlan gyermekké lenni.