Nagy vita: Megasztár & SuperStar

Az a szomorú, hogy igaza van, a legtöbb tehetség a verseny után valóban a valóságshow-k szereplőinek sorsára jut: pillanatok alatt elfelejtődik, a lemeze meg – ha egyáltalán készül neki – a boltok polcain porosodik. A zenei nagyhatalmak szakemberei egyre többet vitáznak arról, van-e létjogosultsága a versenyeknek. A tévécsatornák csak eleinte dolgoztak a zeneipar keze alá, ma már mindenütt futószalagon munkanélküli sztárokat gyártanak, a többség a képernyőn kívül, a valódi zeneéletben, elsősorban a piac telítettsége miatt képtelen érvényesülni. Ez főleg a kis országokra jellemző. Találomra kiválasztottam három érettségire készülő középiskolást, kávé mellett beszélgettünk a témáról. Előzőleg nem árultam el nekik, miről lesz szó, így azt sem tudtam, egyáltalán figyelemmel követik-e a versenyeket.

Arra vagyok kíváncsi, nézitek-e a zenei tehetségkutatókat. Azt mondják, leginkább a középiskolások a rajongói.

Krisztina: Inkább az alapiskolások. Ezt tapasztalatból mondom, a rokonságban a kicsik sosem hagynák ki. Nézik a Megasztárt és a SuperStart egyaránt. Néha én is belekukkantok, ám nem tudnám név szerint megnevezni a versenyzőket. A mostani Megasztárban van egy törékenynek tűnő csaj, neki baromi jó a hangja. A nevét nem tudom. (Szerkesztő megjegyzése: valószínűleg Rúzsa Magdolnára gondolt.) Az a baj, hogy pénteken és szombaton vannak a döntők, mi olyankor házibulizunk. Hiába megy a háttérben a tévé, senki sem nézi. Igaz, a SuperStart szombaton délelőtt megismétlik, de akkor pihenem ki az éjszakát. Amennyiben hétköznap lennének, biztos figyelemmel kísérném.

Anna: Örülök, hogy ez a téma, mert ebben szakértő vagyok. Éppen azért száműztem az életemből a hétvégi bulikat, hogy tudjam nézni. Barátaim gyagyásnak tartanak emiatt, szerintem csak függő vagyok. Mindig végigizgulom a döntőket. A SuperStar első szériájában sok SMS-t küldtem a kedvenceimre, de a szavazást nem tudtam befolyásolni, sosem a kiszemeltem esett ki. Mára leszoktam a voksolásról, mert sokba jött, elnyelte az összes zsebpénzem.

Pisti: Nálunk a nagymama Megasztár-függő. Azonfelül, hogy végigizgulja, mindig megsiratja a kiesőt. Mintha utána felakasztani vinnék a szerencsétlent.

Anna, te szakértőnek tartod magad. Hogyan jellemeznéd a két műsort?

Anna: A Megasztár szakmailag jobb. Pontosabban a lehető legjobban a zenére van kiélezve, a zsűri tagjai is profik. A SuperStar meg szórakoztat, igazi show-műsor, nagyobb a felhajtás körülötte. Ahogy látom, a szlovák zsűriből ketten nincsenek a helyzet magaslatán, főleg a rádiós műsorvezető szakértelme hagy kívánnivalót.

Mennyire követitek figyelemmel az énekesek műsor utáni pályafutását?

Krisztina: Nem igazán. A rádióból, tévéből nagyjából tudom, kinek van slágere, lemeze. Ha most arra kérnél, soroljak fel a versenyek eddigi szériáiból nyolc-tíz énekest, komoly gondban volnék. Szerintem az emberek többsége ugyanígy van ezzel. Akinek nem jelenik meg albuma, gyorsan elfelejtődik.

De ez valahol szomorú, mert ők értékes emberek.

Krisztina: Ez nézőpont kérdése. Nézd, rengeteg értékes ember futkos körülöttünk, akiknek tudására nincs szüksége a társadalomnak, lehetőséget sem kapnak a kibontakozásra. Itt most nem kizárólag a jó hangúakra gondolok. Tudomásul kell venni, hogy Magyarország és Szlovákia kicsi ország, nem kell ennyi popénekes, ha tetszik, ha nem, közülük csak páran maradnak fenn.

Anna: A legtöbb embernek addig érdekesek a fiatalok, amíg versenyben vannak. Miután kiesnek, egyből közömbössé válnak. A keresztanyám is mindig nézi, minden pletykát tud róluk, pedig a zenéhez semmit sem ért, szerintem lemezboltban húsz éve nem járt. Múltkor megkérdezte tőlem, hogy Michael Jackson zenész-e vagy politikus. Ne nevessetek, tényleg ezt kérdezte! Őt is csak addig érdeklik az énekesek, amíg izgulhat értük.