Meggyütt a télapó

Ennek csak az első fele igaz, mer’ az apó még nincs itt, csak a tél. Ma esett le az első hó. Olyan boldogok voltunk! Éppen együtt voltunk, amikor elkezdődött. Először csak olyan nedvesség jött, aztán megindult a nagy fehérség. (Rossz az aki jóra gondol.) Enter!

Előbb beszéltem telefonon Ingrid nénivel. Ez nem lenne érdekes, ha nem ő lenne az a jóember (nagyon szép asszony – én meg megin’ féltékeny vagyok /a trtkárnő/), aki miatt jutalombó- egy hétvégét tölthettek az osztrák síparadocsomban – ha írtok és nyertek a Tehetséges kutat ásunk versenyben. Majd mi is megyünk, de az nem akkor lesz, meg mi többen is leszünk, meg máshogy is, meg egyébként is, ha mindent előre elmondunk, akkor nem marad meglepetés.

Meglep minket, hogy kevés olyan írás érkezik, ami közölhető a Tehetséges kutat ásunkban. Ennek két oka lehet: vagy mi vagyunk tú- szigorúak, vagy ti tehetségesek vagytok tú- lusták. ÉBRESZTŐ!!! Különben a Nagyszünetbő- évi melléklet lesz. (Valójában őrültet kellett volna írni, de nekem jobban tetszik az évi, mer engem is így hívnak. Ismeritek? A szőke nőtő- megkérdezik, hogy mennyi az évi keresete, mire ő: Ki az az Évi? – Egy újabb favicc a lánytól, aki még birkózik az egérrel.)

Hűha, átmentünk komolyba. Azt meg nem szeretjük. Az lesz a legjobb, hogyha szépen kivárjuk a télapót (aki persze megin’ otton hagyja szegény télanyót, aki csak mos meg takarít), ami azér érdekes, mer az december 6-án van, amikor egy különleges ajándékka- lep meg engem egy leányzó. (Kulcsszavak: melltartó, csomagok.) De ezt már nem írhatom le, mer az Oti- mama ismét erkölcstelen vadista szandálnak pöcsétel, amit én nem szeretek.

Minden jó, ha a vége jó. Kellemes karácsonyi ünnepeket, és ne feledjétek, idén még egyszer lesz Nagyszünet a két ünnep között. Úgyhogy hóban, télben, sárban, nyálban veressetek a újságoshoz Új Szóért.