A nehéz felvételi vizsga után csak a jelentkezők legjava került be nívós gimnáziumba való. Az egyik ilyen tehetséges diák a „Chip” becenevet kapta, mert hasonlóan beszélt, mint az ismert mesehős a Chip és Dale rajzfilmből. Megjelenése bizonytalan volt, gyakran grimaszokat vágott.
Egy nap diáktársai összebeszéltek ellene, és eldugták a cipőjét. Amikor megkérdezte tőlük, hova rejtették a cipőt, azt válaszolták, hogy a női vécében van. Amikor bement a lányok vécéjébe, a fiúk fergeteges nevetésben törtek ki. Ezek után azt mondták neki, hogy a lábbeli a második emeleten van. Azt hiszem már mondanom sem kell, hogy Chip ott sem találta meg a cipőt. A fiúk végül elővették a cipőt, ami végig náluk volt. De nem adták oda neki, hanem feldobták egy magas szekrény tetejére. Az ilyen és ehhez hasoló esetek gyakran megismétlődtek. Chip úgy tett, mintha nem bántaná ez az egész. Az osztályfőnök nem tudott az egész dologról semmit, más tanárok pedig még a „büntetőosztag” malmára hajtották a vizet.
A zaklatás az egyik osztálykiránduláson enyhült meg. Az esti program készítésénél a diákok Chipet kérték fel, hogy valamit adjon elő. Chip mérhetetlenül megtisztelve érezte magát, szívesen belement a játékba. Amikor elkezdte a gondosan előkészített előadást, a fiúk kinevették. Chip elbizonytalanodott, kínosan érezte magát, dadogni kezdett. Ezt a dolgot már megelégelték az osztály lánytagjai, és védelmükbe vették a bátortalan „előadóművészt”. Éppen e pár lány fellépése vetett véget a kínos helyzeteknek. De mi történik majd ezután?
ĺrjátok meg, mi történt ezután Chippel! Ha találkoztatok már ehhez hasonló esettel, azt is írjátok meg. A legjobb levelek beküldői között érdekes könyveket sorsolunk majd ki.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.