Iskolai megkülönböztetés

Egyrészt a francia társadalom hagyományosan büszke az egyenlőség eszméjére, és nem szívesen vallja be, ha ez a magasztos eszme a gyakorlatban esetleg nem érvényesül. Másrészt Franciaországban rendkívül jelentős számú bevándorló él, amely tovább élezi a diszkrimináció problémáját, hiszen (mint ez az elnökválasztás során mindennél világosabban kiderült) a bevándorlókat néha nem is igyekeznek integrálni a társadalomba, sokszor pedig, noha a jó szándék meglenne, az integráció mégsem sikeres. A szegregáció sokszor már egy család lakóhelyé-nek elhelyezkedéséből fakad. A nehezebb körülmények között élő családok a külvárosi negyedekben élnek, gyermekeik a külvárosi iskolákba járnak, és ez sokszor előrevetíti nehézségeiket az iskolai előmenetel során. Már általános iskolában megmutatkozik a különbség a jobb szociális helyzetű gyerekek és a hátrányosabb helyzetűek eredményei között. A különbségek pedig felsőbb osztályokban egyre nyilvánvalóbbakká válnak.

Különbségek nemcsak iskolán belül vannak, hanem az egyes iskolák között is. Nemrégiben jelent meg két tanulmány, melyek az iskolák minősége közötti szakadékról szól. Az egyik a „szegények“ és a „gazdagok“ iskoláit hasonlítja össze, a másik a külvárosi iskolákat vizsgálja, és állítja szembe a belvárosi iskolákkal.

A tanulmányok hasonló konklúziókat vonnak le a vizsgálat eredményeiből: az iskolai egyenlőség csak illúzió. A gazdagok iskolái, a belvárosi iskolák színvonalas oktatásban részesítik diákjaikat, és igyekeznek mindent megtenni, hogy a diákok minél könnyebben érvényesüljenek a továbbtanulás és később a munkavállalás terén. Ezzel szemben a szegények (elsősorban a bevándorlók) iskolái, a külvárosi iskolák megelégszenek annyival, hogy a gyerekeknek a minimális tudást átadják, a tantervet többé-kevésbé teljesítsék. A tanulmányok tehát igen sötét képet festenek az oktatásról és az esélyegyenlőtlenségről a francia oktatásban.

Sokan egyetértenek ezzel a peszszimista felfogással, sőt, ha lehet még kiélezettebbnek látják a helyzetet. A választások kapcsán rengeteg kritika érte a politikai döntéshozókat, hogy nem foglalkoznak eleget az oktatás fejlesztésével, jobbításával. Egyes publicisták egyenesen Franciaország jövőjét látják veszélyeztetve az oktatásban kialakult súlyos problémák miatt. Mivé válik egy ország, ha a diákok nem tanulnak meg olvasni, milyen nemzet az, amelynek tagjai nem ismerik saját történelmüket? – teszi fel a kérdést a Daniele Sallenave a Le Monde című országos napilapban.

A pesszimista vélemények és a sötét jövőkép ellenére vannak, akik bíznak abban, hogy a helyzet mégsem reménytelen. A nehezebb helyzetben lévő iskolák tanárai igyekeznek megtartani „jobb helyzetben lévő“ diákjaikat, és mindent megtesznek, hogy ne váljanak „lecsúszott“ iskolává. Az állam pozitív diszkriminációval próbálja csökkenteni az egyes szociális osztályokhoz tartozó diákok lehetőségei közötti különbséget. Programokat indítanak az esélyegyenlőség megteremtése érdekében, melyek talán meghozzák eredményüket.

A kérdés tehát bonyolult, számos vitát indukál, és persze nem valószínű, hogy a jövőben a vitázó felek megegyeznek, vagy hogy az iskolai szegregáció kérdése egyik napról a másikra megoldódik . Az mindenesetre biztos, hogy még az olyan szilárd és régi hagyományokkal rendelkező demokráciákban is, mint amilyen Franciaország, jelentős problémákat okoz az iskolai szegregáció. (sn, he)