Hogyan működik az agy tollbamondás közben?

Az emberek többségének pár mondat vagy szó leírása nem jelent gondot. Azoktól a gyerekektől, akiknek gondjaik vannak az íráskészséggel, ez a másoknak egyszerűnek tűnő dolog emberfölötti erőt igényel. Most ti is meggyőződhettek arról, mit él át egy másodikos alapiskolás tollbamondásírás közben.

1. A kisdiáknak hallgatnia kell a tanító nénit, és ki kell zárnia a külvilág zavaró hangjait, amik eljutnak a fülébe, mert ha erre figyel, nem érti meg a tollbamondás szövegét.

2. A mondatot, amit a tanító néni elmondott, rövid ideig a tudatában kell tartania, hogy szétválaszthassa az egyes szavakat.

3. Ezek után a szavakat hangokra kell bontania. A folyamat során ki kell tudni zárnia az egymáshoz hasonló hangokat. Nem szabad összekevernie az o és u, a b és p, a d és t, a g és k, az i és e, a m és n hangokat, valamint a rövid és hosszú magánhangzókat.

4. Az ezt követő fázisban meg kell keresnie a hangoknak megfelelő helyes betűket. A diák ilyenkor lázasan keresgél a tudatában, fontolgatja, melyik hang hogy nézhet ki írásban.

5. Majd a betűt papírra kell vetnie, a hallott szavat le kell úgy írnia, ahogy azt elképzelte.

Csak abban az esetben önti a tanító által elmondott mondatot helyes formába, ha megérti a tollbamondás szövegét, és ezek a fázisok sorra lejátszódnak az agyában.

Természetesen mindezek mellett a diák nem feledkezhet meg a helyesírásról sem, ami a diszlexiásoknak nagy gondot okoz. Nekik nincs érzékük a nyelvhez, nem értik az anyanyelv felépítését, hallás útján gyakran nem tudják megkülönböztetni az egyes hangokat egymástól. Nekik már az is örömet okoz, ha le tudják írni azt, amit a tanító diktál, a helyesírás és nyelvtan szabályait nehezen tudják csak alkalmazni.

Nektek, kiknek már könnyebben megy az írás és az olvasás, éljétek bele magatokat ti ebbe a helyzetbe. Nem lesz nehéz, hiszen még biztosan emlékeztek arra, amikor megtanultátok az írás-olvasás tudományát. Sok diák remegő gyomorral és rettegve várja, mikor szólítják fel, hogy olvasson az osztály előtt. Állítólag azok a kisdiákok, amiknek szüleik minden este meséket olvastak, nehezebben megy az olvasás. Igaz, hogy képzelőerejük fejlettebb, mint azoké a gyerekeké, akik nem merülhettek el a mese világában, s csupán a tévében vagy videón néztek mesefilmeket. Az alapiskola alsó tagozatában már egy harmadikos diáknak nem szabad, hogy gondot jelentsen a tollbamondás írása és az olvasás, ám addig automatikussá kell válnia az íráskészségnek. (s, he)