Fiatal tehetség a szenci gimnáziumban

A Szenci Molnár Albert Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium a kicsi iskolák közé tartozik, mégis mindig van olyan diákja (szerencsére gyakran több is), aki miatt érdemes erre az oktatási intézményre odafigyelni. Mostanság a szenci magyar gimnázium nem csak a diákok sikereivel dicsekedhet, hiszen bővítik az iskolát.

A diákokra visszatérve, Sloboda Katalinnak mindenképpen érdemes pár szót szentelni. Első ránézésre visszahúzódó, fiatal lány, aki minden reggel siet a suliba. Mindez igaz is, csak Kati napi teendői a gimnáziumi tanítás után nem zárulnak le a tanulással, rendszeresen sportol, hogy a versenyeken jó eredményt érhessen el. Kati több sportversenyen vett már részt, és a tornatanára méltán büszke lehet rá, mindig meg lehet elégedve a teljesítményeivel.

A szlovákiai középiskolások hétpróbáján egyedüli magyarként vett részt. Ez azért is figyelemre méltó, hiszen Kati még csak most másodikos. De mindenben jó, aminek köze van az atlétikához. Amilyen versenyre csak lehet, benevezik őt, és Kati mindenütt kitűnően meg is állja a helyét.

Mióta sportolsz?

Komolyabban körülbelül hat éve, alapiskola hatodik osztályától, akkor nagyon megszerettem, és azóta, ha időm engedi, tornázom. Sportolás közben levezetem az egész nap felgyülemlett fölösleges energiáimat, kellemesen elfáradok, és meg is nyugszom. Sportolás nélkül el sem tudnám képzelni az életemet. Nem beszélve arról, hogy az agyam is jobban fog, ha előtte mozogtam egy kicsit.

Hol szeretnél továbbtanulni? Gondolom a jövőben testneveléssel kapcsolatos szakmát szeretnél választani.

Nem éppen. Valamikor óvónő szerettem volna lenni, mert nagyon szeretem a gyerekeket, és nagyon érdekel a mai napig a kicsi gyerekek világa. De most éppen a rendőrakadémia az, ahova a szívem húz. Ha jól tudom, ott sem lesz hátrány, hogy szeretem a sportot. Tudom, hogy sok rendőrviccet mondanak majd nekem és rólam, de úgy gondolom, hogy az is egy szép szakma, és rendőrökre mindig szükség van.

Ha jól tudom, színjátszó is vagy.

Igen, ez szintén nagyon érdekel. A gimnáziumban szerencsére van színjátszó társulat. Csak az szomorít el, hogy minden évben búcsúzni kell valakitől, mert nemcsak a színjátszást szeretem, hanem az embereket is, akikkel együtt dolgozunk. Már tavaly is játszottam, tehát amióta ide járok a gimnáziumba, a színjátszó körben sok barátra leltem. Azt sajnálom, hogy még mindig sok az olyan diáktársam, aki nagyon passzív, ezt a diákönkormányzat tagjaként is tapasztalom. Úgy gondolom, ezek a diákok nem tudják, hogy mit hagynak ki, hiszen ez nemcsak munka, hanem jó tapasztalatszerzési lehetőség is, és ha az ember szereti csinálni, jó szórakozás is lehet.