Az Élet menetén

2012 decemberében, mikor Tóth Tibor tanár úr meghirdette a jelentkezést a holokauszt emlékére szervezett az Élet menete című rendezvényre, nem sejtettük, mekkora élményekben lesz részünk. Az ipolysági állami gimnázium diákjaiként mi képviseltük a szlovákiai magyar középiskolákat ezen a nemzetközi akción április 8-án, a Jom Hasoán, a holoauszt napján.

Április 7-én indultunk útnak több szlovák középiskolással és tanáraikkal, hogy együtt emlékezzünk a történelem egyik legszörnyűbb eseményére. Másnap a délelőtti órákban érkeztünk meg Auschwitz I-be, a munkatáborba. Az első megállónk az ottani gázkamrákhoz vezetett, majd a szlovák barakkban részt vettünk Martin Korčok, a pozsonyi zsidó múzeum igazgatójának előadásán. Rengeteg új információt tudtunk meg a szlovák zsidóságról. Ellátogattunk a magyar barakkhoz is, és az ottani rövid előadáson is részt vettünk. A menet előtt végigjártuk az ottani múzeumokat, ami sokunk számára még hátborzongatóbb volt, mint a haláltábor. Egészen idáig az áldozatokat csak számokként említették, de a múzeumok falán függő képek, a rengeteg cipő, levágott haj és a többi személyes tárgy látványa, amelyektől megfosztották őket, valóban szívbe markoló látvány volt. Ekkor tudatosult mindannyiunkban, hogy minden pár cipő egy emberi életet jelent. Családok, életek mentek tönkre egy embertelen, őrült eszme miatt. A délutáni órákban megindult a tömeg Birkenauba, a haláltábor felé. Rengeteg ember gyűlt össze a világ minden szegletéből, hogy lerója tiszteletét az áldozatok előtt. A magyar zászlót látva sokan jöttek oda hozzánk egy-egy fotóra, egy-két szóra. Birkenauba érve, egy magyar hölgy szólított meg minket a Kossuth rádiótól, hogy interjút készítsen velünk. Megtisztelve éreztük magunkat, örömmel vállaltuk a felkérést. Ezután ellátogattunk az összes nyitva lévő barakkba, és a sínekre kiállított magyar vagont is megtekinthettük. A krematóriumok és a felrobbantott gázkamrák látványa mély nyomot hagyott bennünk, felvetődött mindannyiunkban a kérdés – MIÉRT? A tábor szélén zajlott megemlékezésen több ezer ember vett részt. Az utolsó napon kölcsönösen beszámoltunk egymásnak az auschwitzi élményekről. Ezt követte Martin Korčok előadása, amely nemcsak a történelmi tényekről szólt, hanem főleg a két világháború közti időszak zsidóságának életéről, tradícióiról.

Az Élet menete egy életre szóló élmény volt számunkra, sokat tanultunk az empátiáról, az összetartásról, rengeteg hasonló mentalitású emberrel ismerkedtünk meg. Az itt szerzett élményeket soha nem feledjük! Bízunk benne, hogy a múlt rémképeit látva az emberekben tudatosul majd, hogy ilyen szörnyűségnek nem szabad még egyszer megtörténnie.

Zolczer Melánia diák