Álmodnak-e az androidok bárányokkal?

A huszadik század egyik legnagyobb sci-fi írójaként számon tartott Philip K. Dick 1969-es regénye, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? a szerző legelgondolkodtatóbb és egyben legismertebb műveinek egyike. A könyv lényegében két alapgondolatból indul ki: az egyik arra keresi a választ, hogy mi különböztet meg bennünket, embereket a többi élőlénytől, mitől vagyunk mi egyediek? Dick szerint a helyes válasz az empátia, amit csakis az ember érezhet. A másik alapgondolat egyenesen összefügg az elsővel, és egy új vallást mutat be nekünk, mely az empátián alapul: ez a mercerizmus. (A mercerizmus egyébként Dicknek egy 1964-ben megjelent novellájából, a Kis fekete dobozból már ismert lehet számunkra, mely a vallást mint politikai hatalmat vizsgálja, és a regényben is hasonló szerepet tölt be.)

A történet 2019-ben játszódik a Végső Háború sújtotta Földön, melyet egyre jobban belep a radioaktív por. A bolygó össznépessége egyre kisebb, szinte már csak a kitelepülésre alkalmatlannak nyilvánítottak (értsd: labilis elmeállapotúak) maradtak itt. A regény főszereplője Rick Deckard, aki a rendőrségnél dolgozik fejvadászként. A munkája abból áll, hogy az ekkor már sorozatgyártott és egyre tökéletesebb, egyre emberszerűbb, lázadó androidokat kutatja fel és iktatja ki. A cselekmény kezdetén megkapja eddigi legnehezebb és legveszélyesebb feladatát, miszerint a legújabb, szinte már teljesen tökéletes android-típus, a Nexus 6 család néhány prototípusát kell kivonnia a forgalomból, akik meggyilkolták gazdáikat, hogy a Marsról a Földre szökhessenek. Miközben egyre elkeseredettebben vadászik rájuk, állandóan erkölcsi kérdések merülnek fel benne, és a végén már ő maga sem tudja, mit tesz és miért, hiszen egyenrangú lényként kezdi kezelni áldozatait – empátiát érez irántuk.

A sci-fi és a krimi jegyeit egyszerre felvonultató regény ugyanúgy bővelkedik akcióban, mint ahogy sorra vet fel filozófiai és teológiai kérdéseket. A fő szál mellett megismerkedhetünk a mercerizmussal, melynek lényege, hogy a hívők belekapaszkodnak az ún. empátiadobozba, és így rákapcsolódnak az új messiás, Wilbur Mercer világára, aki egész életében egy hegyen mászik felfelé, miközben a láthatatlan ellenség kövekkel dobálja őt odafentről. A történet előrehaladtával aztán egyre nagyobb a zavarodottság, az elmosódás valóság és képzelet között, ami Dick stílusára oly jellemző. Mint legtöbb művében, itt is mesteri szinten zavarja össze az olvasót, és készteti gondolkodásra, míg végül már azt sem tudjuk, létezik-e Wilbur Mercer vagy sem. És ha létezik, kicsoda is ő valójában? És kik az androidok, van-e jövőjük, külön útjuk az ember után?

A regény alapján 1982-ben Ridley Scott megrendezte a nagysikerű Szárnyas fejvadászt (Harrison Ford főszereplésével), mely azóta is nagy sikernek örvend, és több főiskolán is tananyagnak számít. A regényt három vezető irodalomtörténész (Bényei Tamás, H. Nagy Péter és Bényei Tamás) esszéi zárják, és bárkinek tudom ajánlani, aki elég érettnek és elég nyitottnak érzi magát egy ilyen témához. Mélyre szántó, nagyszerű olvasmány!

(Agave Könyvek, 2005, 217 old., fordította: Pék Zoltán)