A világsztárságon kívül is van élet

A nevéhez köthető slágerek többsége az évek során örökzölddé vált. Tavaly együttese legnagyobb slágerei új köntösben láttak napvilágot egy válogatáslemezen. Természetesen nagy sikerrel. Az R-GO március 17-én Komáromban koncertezik, ebből az alkalomból Szikora egy korábbi vallomásából idézünk fel részleteket.

Ha megkérdezik tőled, hogy az R-GO-nak hány lemeze jelent meg, tudod a választ?

Nem olyan sok. Tizenhat, azt hiszem. Pontosan nem tudom.

És ami a szólóalbumokat illeti?

Az utolsó, a Ki ölel majd át a hatodik. Ez inkább dances, naprakész zene. Nagyon mai. A fő stílusom, a csikidam meg attól igazán jó, hogy van benne régies íz. Nem tévesztendő össze a manapság divatos latin zenével. Azt a világon mindenhol csinálnak, a latin zenei alapokat dancesítik. Mi, zenészek úgy fogalmazunk, hogy lebutítják. És ezáltal rádióbarát lesz.

Térjünk még vissza a múltba. Szerinted melyik volt az R-GO pályafutásának legjobb lemeze?

Az Egy proletár Párizsban volt a legérdekesebb. A legeredetibb pedig az első. Olyan számok is szerepeltek rajta, amelyeket a Hungáriának írtam és megmaradtak, meg amiket a tagság nem engedett odaadni Korda Gyurinak, mivel eredetileg az ő lemezére készültek.

Mi a véleményed a mai kor zenéjéről?

Ugyanaz, mint a mi időnkben. Csak minden felgyorsult. Jön valaki, bekerül a mókuskerékbe, aztán két év múlva lecserélik. Ő meg nem érti, mert lehet, hogy jobban játszik, jobbak a lemezei, de lejárt, a közönség unja az arcát. Újat akar.

A legtöbb legendás előadó elhatárolódik a kezdőktől. Nem ismerik el munkájukat. Te nem tartozol közéjük. Sok fiatalt indítottál el a pályán.

A fiatal tehetségeknek helyet, lehetőséget kell biztosítani. Ha tudják, lökjék le az idős rinocéroszokat a trónról. Az öreg rinocérosz, ha életben akar maradni, akkor harcoljon meg érte.

Most nehezebb elindulni a fiataloknak?

Jóval könnyebb, de megragadni nehezebb. Azért nehéz, mert minden évben nagyot kell lépned előre a szakmán belül. El kell hitetned mindenkivel, hogy több vagy, mint az átlag. Ez a nehéz.

Amikor a kilencvenes évek elején megjelent Magyarországon az egyik multinacionális cég, vezetője azt nyilatkozta, azért jöttek, hogy négy éven belül Magyarországnak is legyen világsztárja. Eltelt tizenöt év, világsztár azóta sincs.

Nincs, és nem is lesz. Szegény Erdős Péter, aki a Hungarotonnak volt a vezetője a nyolcvanas években, ezen dolgozott. És akkor sokkal jobban állt a magyar zene szénája. Neoton Família, LGT, R-GO. Mindannyian közel álltunk hozzá. De már akkor sem szívesen engedtek be a nemzetközi piacra. Miért is engednének be egy magyart, egy lengyelt? Nagyon jól tudják, hogy mindenki veszélyes mindenkire. Ott van például Demjén Ferenc vagy Kovács Ákos, akik nagyon jó angol felvételeket készítenek, de nem engedik őket érvényesülni. Mindenki védi a saját piacát. Ahogy egy borfajtát védenek, úgy a zenét is. Magyarországon semmit sem védenek. Sajnos.

Az elmondottakból kifolyólag úgy érzem, elég pesszimista vagy a magyar zene jövőjét illetően.

Nem vagyok. A világsztárságon kívül is van élet. Soha nem voltam szomorú, amiért nem lett belőlem világsztár. Ha nyugati popsztár lennék, akkor is Mercedesem volna, most is az van. Csak egy rántott húsba tudnék egyszerre beleharapni, és nem háromba. Akkor is a fizetésem egy részét jótékony célra fordítanám, most is ezt teszem. Tulajdonképpen semmi különbség nincs.

A zenélésen kívül mi az, ami leköti mindennapjaidat?

Én mindenkihez és mindenben hűséges vagyok. Szolgálom Jézust. Mindennap járok templomba. Ami a szórakozást illeti, teniszezem. Egy héten háromszor-négyszer. Sok dologra megtanít, amellett, hogy játszol és élvezed. Megtanít veszteni, és tisztelni az ellenfeledet, aki sosem ellenség.