A tánc a munkám és a hobbim is

Lépes AnikóHégli Dušan felvételeLépes Anikó sokoldalú fiatal lány. Profi táncos az Ifjú Szivek Magyar Néptáncegyüttesben, ötödéves a Comenius Egyetem Bölcsésztudományi Karán, s a műfordításba is belekóstolt már. Vele beszélgettem munkájáról, a táncról, eddigi élete hajtókerekeiről.Hogy lettél profi táncos? Már gyermekkorodban is erre a pályára készültél?

Nálam nem úgy jött a tánc, hogy kiskoromban már hivatásomnak tűztem volna ki. Érdeklődési köröm elég tág volt. Alapiskolában eminens tanuló voltam, nagyon komolyan vettem mindent. Ahogy ez akkoriban történt, egyik versenyről a másikra mentem, matematikaolimpiára, szavalóversenyekre. Édesapám révén a sportba is belekóstoltam, futottam, kézilabdáztam, kosaraztam. De ebben nem voltam kimagasló tehetség. Valószínűnek tartom, ha nagyobb sikereim lettek volna, akkor ma sportoló lennék. A szavalás és a színpad végigkísért egészen 18 éves koromig. A gimnáziumot Dunaszerdahelyen végeztem, már az első évfolyamban kiejtési és szavalóversenyekre jártam, sőt báboztam is. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, akik mindenben támogattak, hagyták, hogy mindent kipróbáljak. Egy fiatal előtt nagyon sok út áll a pályaválasztást illetően, mindenhez, amihez az embernek kedve van, ki kellene próbálnia, hogy jól dönthessen. A szüleim sosem akarták megszabni, mi legyek, hobbi szinten mivel foglalkozzam. Rengeteg dolgot kipróbáltam, s úgy érzem, jól döntöttem, hogy táncos és magyar – német szakos egyetemista lettem. Hogy tudtál ennyi mindennel foglalkozni egyszerre?

Mindig az volt a szerencsém, hogy könnyen tanultam. A gimnáziumban elkezdtem a Fókuszba járni, ez egy dunaszerdahelyi színjátszókör. Nagyon szép emlékeim vannak azokból az időkből. A Fókuszt Jarábik Gabi néni vezeti, magas szinten foglalkozik a fiatalokkal. Gabi néni sokat foglalkozott velem, aminek meg is lett az eredménye. Kétszer megnyertem az Országos Vers- és Prózamondó Versenyt, a giminek is több díjat hoztam különféle versenyekről. A Fókusz révén külföldre is kijutottunk. Ekkoriban már nagyon sokan mondták, hogy menjek színésznek. Igaz, nagyon vonzott a színpad, de a színészi pályát nem tudtam volna a hivatásomul választani.

Hogy alakult a sorsod a gimi befejezése után?

1997-ben felvételt nyertem a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsésztudományi Karára, ahol a mai napig magyar – német szakon folytatom a tanulmányaimat. Nővérem és unokatestvérem nyomán elkezdtem táncolni a Szőttesben. Harmadikos koromig a Szőttesben voltam, aztán megalakult az Ifjú Szivek profi tánckara, ahova engem is bevettek. Álmomban nem gondoltam volna, hogy valamikor profi táncos leszek, s ezzel keresem majd a kenyeremet. Negyedikes lettem az egyetemen, individuális tantervet kértem, amit jóvá is hagytak. Azért választottam a személyre szabott tantervet, mert napi 8 órát táncolunk, amellett nem lett volna már időm bejárni az egyetemre. A tánc révén hamarabb belecsöppentem a felnőtt életbe, mint általában a diákok. Mennyiben változtatta meg az életed a néptánc?

A folklór nem elszigetelt művészeti ág, bár igaz, megvan a saját maga élete. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a néptánc mellet az ember foglalkozzon még valami mással is. Nekem itt van még az egyetem, amit remélhetőleg jövőre be is fejezek. Egy szemináriumon belekóstoltam a műfordításba is, amit nagyon élvezek. A Szőrös kőben már megjelent egy német fordításom, Heinrich Böll egyik novelláját ültettem át magyarra, melynek a Halfogás címet adtam. Ennek van előzménye is, mert alapsuliban írtam verseket, meg is hívtak a Pegazus-találkozóra, de nem mentem el, mert túl fiatal voltam még akkor. 13 évesen nem volt bátorságom vállalni a megmérettetést a gimnazistákkal.Miből írod a szakdolgozatod?

Mivel magyar nyelvből írom a diplomamunkámat, a hobbim összevonom a munkámmal. A népdalok világán keresztül szeretném megvilágítani nyelvünk egy rétegét, témáját tekintve az erotika aspektusából. Sok ötletem van, de még nem állt össze teljesen a fejemben a koncepció. Először meg szeretném csinálni az államvizsgáimat, hogy utána már csak a szakdolgozatommal foglalkozhassak. Jelenleg az életemet teljesen kitölti a tánc. Azért tartom jelentősnek a népművészetet, mert ugyebár van egy kultúránk, amit már nem nagyon ismerünk. Jelentős problémát okoz az amerikanizálódás, a kultúrák keveredése, s lassan elfelejtjük a saját kultúrákat. Köztudott dolog, hogy a népdalok egyes tájegységekhez kötődnek, ezen kívül vannak az úgynevezett formulák. Dolgozatomban én konkrétan a felvidéki népdalokkal, népköltészettel, és azok hatásával szeretnék foglalkozni.

A fellépések során sok külföldi országba is eljutottál. Utazásaid során tapasztaltál valami érdekeset?

Az együttes elég gyakran jár Magyarországra. Lehetőségem volt tavaly eljutni Kanadába, idén pedig az Egyesült Államokban voltam, szeptemberben megyünk Ausztráliába. Az anyaországtól távol levő magyarok a cserkészetbe és a folklórba kapaszkodnak, generációról generációra átadják a kulturális hagyományokat. De nemcsak az ottani magyarokat, hanem a született amerikaiakat is megfogja ez a kultúra. A kint élők hetente kétszer eljárnak táncolni, ez egyfajta közösségi szervező erőt jelent, táncolnak, énekelnek. Nagyon összetartanak, s úgy ápolják a magyar kultúrát, hogy közben szórakoznak.

A jövőben is a tánccal szeretnél foglalkozni, vagy esetleg valami mást is tartogatsz még a tarsolyodban?

A tánc egy behatárolt dolog. Nem lehet szakbarbárként táncolni, mással is kell mellette foglalkozni. Először az egyetemet szeretném befejezni, aztán majd a fizikai erőnlétemtől függ, meddig bírom. Szeretnék családot alapítani, s ha már kiöregszem a táncból, nagyon szívesen tanítanék. A profi tánc nem öncélú dolog, azzal, hogy táncolunk, megismerjük a saját kultúránkat. Igaz, hogy egy régi és letűnő világ, de akkor is hozzánk tartozik, a gyökereinket jelenti. A népzenét, kultúránkat és hagyományainkat mindenkinek meg kellene ismernie.

NÉVJEGY

Neve: Lépes Anikó

Születési éve: 1979

Csillagjegye: kos

Foglalkozása: diák, táncos

Példaképe: nincs

Kedvenc dala: Cickom, cickom

Kedvenc színésze: Rudolf Péter

Kedvenc színésznője: Karády Katalin

Kedvenc filmje: a régi magyar filmek általában

Kedvenc könyv: Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Parfüm: Pret’a porter

Kedvenc étele: krumplis tészta

Mit tart magán a legjobbnak: tolerancia, fogékonyság

Mit tart magán a legrosszabbnak: szintén a tolerancia

Mitől fél: semmitől

Hobbi: utazás