A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL

Ürességet

érzek

21 éves fiú vagyok. Az a gondom, hogy nem érzem sehol jó magam, mintha üres lenne a lelkem. Nagyon sok barátom van, de ha egyedül vagyok, akkor mintha végem lenne, megmagyarázhatatlan ürességet érzek. Vannak pillanatnyi örömök, de nem sok. Néha érzem, ha egyedül vagyok, hogy mégis mintha lenne velem valaki, és ha beszélek hozzá, az megnyugtat. Nem értem magam.

Jelige: Pillanat

Most van itt az ideje, hogy megtervezze az életét, életcélokat tűzzön ki maga elé, új tapasztalatokat szerezzen, új ismereteket gyűjtsön. A világ nagyon színes, gazdag és érdekes. Egy élet kevés is ahhoz, hogy megismerjük, megfejtsük titkait. Egy másik ember megismerése is nagyon izgalmas, de bármi, amihez érdeklődéssel és jó szándékkal közelítünk, előbb-utóbb kitárulkozik előttünk, felfedi titkait. Sok mindenben találhatunk szórakoztatásra, nem kell annak feltétlenül egy másik embernek lennie, akitől újat tanulhatunk. A természet nagy könyvét is olvashatjuk, ha nyitott szemmel járunk a világban.

Lehet, hogy az se nagyon jó, hogy túl sok barátja van, s nincs igazi, közeli kebelbarátja, akivel megoszthatná búját-baját. Egy olyan őszinte ember, akiben vakon megbízik, aki soha nem akarja becsapni, csak a javát nézi, akivel nyíltan megbeszélhetné mindazt, ami nyugtalanítja, bántja.

Lehet, hogy a sok jó barát csak nagy zajt csap, felszínesen elszórakoznak, néha oda sem figyel egyik a másikára, csak mondja mindenki a magáét a nélkül, hogy értelmes visszajelzéseket kapna. Egyszerűen fizikai jelenlétük tölti be a teret, és azért érez utána lelki ürességet, mert azt nem tudták betölteni. Beszélgetéseik csak felszínesek, nem hatolnak a mélybe, nem érintik meg a lelkét, ezért nyomot sem hagynak benne.

Vannak örömök, amelyek általában egy pillanat alatt lejátszódnak. Tartóssá attól válnak, hogy emlékeink által étetjük magunkban ezeket az örömöket, tovább tápláljuk őket, el ne illanjanak. Ha ezekre az örömökre gondolunk, újra érezzük azokat a kellemes érzéseket, amiket. Akkor éreztünk, amikor az öröm „megszületett” bennünk.

Ha akarjuk, tudjuk irányítani a gondolatainkat. Ha erre képtelenek lennénk, akkor állandóan csak csaponganának ide-oda, s nem tudnánk se tanulni, sem új ismereteket szerezni, sem pedig dolgozni. Ám nagyon jól tudjuk, hogy ez nem így van. Ha a barátai fizikailag el is távolodnak öntől, hazamennek, s ön egyedül marad, ez még nem jelenti azt, hogy magukkal viszik az összes közös élményüket is. Önnek ezekből kellene táplálkoznia addig az ideig, míg ismét nem találkoznak. Gondolataiban, emlékeiben mindig önnel maradhatnak.

Hasonló szerepet játszhat egy-egy jó könyv az életében. Ha igazi érdeklődéssel olvas, akkor megszűnik a külvilág, beleéli magát a regény szereplőinek az életébe, s szinte alig érzékeli, hogy mi is történik ön körül. Ezen kívül járjon el moziba, színházba, hangversenyre, koncertekre, sportrendezvényekre. Figyelje az embereket, hogy mások hogyan élnek, mi tölti ki az életüket, minek örülnek. Sok ötletet kaphat így. Próbálja megismerni önmagát.

Mindenkinek saját maga az állandó társasága. Magunktól nem szabadulunk meg soha, bárhová is menekülnénk, önmagunktól nem tudunk elválni, ezért ajánlatos úgy élni, hogy minden helyzetben képesek legyünk elviselni saját magunkat.

Az elképzelt alakkal való beszélgetései lehetnek űrpótló tevékenységek, de vigyázzon, mert átlendülhetnek a betegség kategóriájába, s akkor már nem lesznek annyira szórakoztatók. Mivel azt írja, hogy nem érti saját magát, felkereshet egy pszichoterapeutát, aki majd segít önnek abban, hogy jobban megismerje önmagát, megalkothassa céljait, jövőképét, megoldja sarkalatos problémáit. Ne féljen, mert csak azokat a területeket tárják majd fel, amiket ön szeretne, csak azokat a problémákat oldják meg, amelyekben a szakember segítségét kéri.

Nem fognak kéjelegve vájkálni a lelke mélyében, ön ezeken a találkozókon is a saját ura marad, s ön dönti el, a terapeuta milyen információkat tudhat meg önről. Ezen kívül attól nem kell tartania, hogy a szakember majd valahol elpletykálja mindazt, amit önről megtud, mert rá is vonatkozik a szakmai titoktartás, akárcsak az orvosokra.

Ha ilyesmi kitudódna, hogy visszaélt valakinek a bizalmával, az a diplomájába is kerülhet. Ezért merem ajánlani, hogy bátran, bizalommal fordulhat minden bújával-bajával pszichológushoz, pszichoterapeutához.

Dr. Hadas Katalin

pszichológus