A barnamedvék tánca

A mesék jól ismert és közkedvelt állata a medve, amely egykor egész Európában elterjedt állatfaj volt. Napjainkra már csak a magasan fekvő, hegyvidéki erdőket lakja. Az ember által veszélyesnek tartott barnamedvét vadászták húsa, bundája és csupán a dicsőség miatt is. Számuk csökkenéséhez hozzájárult az ember természetet kiaknázó tevékenysége, az erdőgazdálkodás, a mértéktelen fakitermelés is.

Manapság már nem sokan gondolnak arra, kivéve talán néhány állatvédőt és biológust, hogy Európát egykoron medvék népesítették be. Földrészünkön mindenhol megtalálhatóak voltak, korunkra ez rég nem jellemző. Franciaország területén 4000 éve mindenhol megtalálhatóak voltak, napjainkra csak a Pireneusok néhány völgyében fordulnak elő csekély számban. Erdély és a Kárpátok magasabban fekvő területein is egyre ritkábbak, az Alpokból pedig teljesen eltűnt a barnamedve, latin nevén az Ursus arctos.

A barnamedve egyrészt azért került a kipusztulás szélére, mert a vadászó ember veszedelmes vetélytársat látott benne. A hegyi kecskékre, zergékre, szarvasokra vadászó emberek irtották a medvéket, ahol csak érték. Ebben szerepet játszott értékes bundájuk is, valamint az is, hogy az egyre jobban terjeszkedő emberek elfoglalták a barnamedvék élőhelyeit, így nem jutva elég élelemhez, azok el-elragadtak néhány ember által tartott állatot is. Ez már több, mint elegendő indok volt a gyilkolásukra, ha pedig véletlenül embert támadott meg egy medve, akkor a környék összes medvéjét kiirtották.

A medvéket húsuk és a már említett drága prémjük miatt vadászták, a pusztítás elől a hegyvidéki erdőkben találtak menedéket átmenetileg. Azért mondhatjuk átmenetinek a menekülésüket, mert a nagy ipari méretű fakitermelés, az erdőirtások jelentősen beszűkítették élőhelyeik kiterjedését és számát. Élőhelyeik területeinek csökkenése, medvék számának drasztikus csökkenésével is járt. Mivel egy medvének táplálkozása során hatalmas területet kell bebarangolnia, ez a hegyvidéki erdők csökkenésével lehetetlenné vált. Egyre kisebb területek, egyre kisebb számú medvét képesek eltartani. Míg 1937-ben a Pireneusokban a barnamedvék számát még 150-200 körülire becsülték, addigra az 1990-es évekre mindössze 15 példány maradt élve. Az itt található medvék a hatóságok tehetetlensége és a vadászok gondatlansága miatt lassan és elkerülhetetlenül pusztulnak. A bajt itt az is tetézi, hogy a számura létrehozott nemzeti park területén több tulajdonos is osztozik, nincsenek állami tulajdonban a területek, a barnamedvék életterének 90 százaléka kívül esik a védett zónán.

A medvék fokozott védelmének köszönhetően számuk Európa szerte, már ahonnét nem tűntek el végleg, növekedésnek indult, kivéve Franciaországot és Görögországot, vadászatuk továbbra is csak indokolt esetben, esetleges túlszaporodásuk esetén engedélyezett. Túlszaporodásukra egyébként nem sok esély van, mivel egy kölyökmedve kihordási ideje 230 nap, azaz nem túl szapora állatok. (sn)