Irígykedő pillantás az Alföldre

Olyannyira, hogy külön műhelyt működtetnek a fiatal irodalomkritikusok számára, azaz tehetséggondozással is foglalkoznak – időről időre külön kötetekben is közlik a tőlük beérkező tanulmányokat. Pozsonyban több mint másfél évtizeddel ezelőtt jártak a lap akkori szerkesztői, Aczél Géza és Keresztury Tibor. A mostani főszerkesztő, Szirák Péter tájainkon már 1995-ben ismertté vált, amikor monográfiát írt Grendel Lajosról. Saját bevallása szerint ma már sok mindent másképp fogalmazna meg, főleg a kritikai észrevételeit, amelyeket volt lehetősége személyesen is megbeszélni Grendellel, aki egyáltalán nem haragudott rá. Ez volt talán a Pozsonyi Magyar Intézetben rendezett est legérdekesebb vallomása, mert szembesülhettünk azzal a nagy igazsággal, hogy az idő, illetve az évek alatt felhalmozott tudás, tapasztalat, felkészültség sok mindent megváltoztat. 

A másik fontos tapasztalatunk az volt, hogy a debreceni egyetemen jelentős tudományos munka folyik, a fiatalok folyamatosan publikálnak, nemcsak követve, de alakítva is az irodalmi trendeket. Kár, hogy a pozsonyi egyetemisták nem képviseltették magukat a közönség soraiban, mert olyan „sztárokkal” találkozhattak volna, mint Áfra János, aki nemcsak az Alföld szépirodalmi rovatát szerkeszti, hanem a fiatal költőnemzedék egyik legkiválóbb képviselője is, Lapis József költő, kritikus, szerkesztő, továbbá Herczeg Ákos irodalomtörténész, Ady Endre költészetének egyik legavatottabb kutatója. 
Az egybegyűlt nagyérdemű létszámát nézve kijelenthetjük, hogy az irodalmi lapok szerkesztésének hogyanja és mikéntje egy meglehetősen szűk réteget érdekel. Pedig az Alföld abszolút „fogyasztóbarát” lap, amellett, hogy tudományos alapossággal készül. A Mizser Attila (Irodalmi Szemle) által vezetett beszélgetés során szó esett a folyóirat különböző korszakairól, az irodalmi hagyományokhoz való viszonyáról, a jelen legégetőbb kérdéseiről és a nyomtatott lapok jövőjéről is. Megtudtuk, hogy a hetvenes években szinte csak itt jelenhettek meg az erdélyi költők, írók szövegei, hogy a sokáig tiltólistán szereplő Dobos László készülő regénye, az Egy szál ingben leközölt részlete miatt be kellett vonni az Alföld ominózus számát, és hogy Görömbei András már 1975-ben összeállított egy különszámot hazai magyar szerzők műveiből. 

Szirák Péter azt is elmondta, hogy az Alföld fenntartója, a debreceni önkormányzat 2016-ban már javasolta a szerkesztőségnek, hogy költöztessék át a lapot az internetre, és szűnjön meg a nyomtatott verzió. Ők viszont azon a véleményen voltak, hogy amíg lehet, jelenjen meg kézzel fogható formában is a folyóirat. Mert nemcsak átlátni és archiválni egyszerűbb így a megjelent anyagokat, hanem az olvasás élménye is teljesen más, hiszen az előfizetők így tulajdonképpen havonta egy „könyvet” kapnak kézhez. Újabban időről időre tematikus lapszámok is készülnek: behatóan foglalkoztak például a halál témájának irodalmi művekben való megjelenésével, a hallgatással mint „megszólalási móddal”, illetve tervezik a betegség mint téma átfogó feldolgozását. A hallgatással kapcsolatban a rendszeres Alföld-szerző Tőzsér Árpádot is megszólította Áfra János. Tőzsér, aki jelen volt a találkozón, elmondta, hogy számára jelenleg Isten hallgatása a legizgalmasabb kérdés, ezért erről írt egy verset, amelyet fel is olvasott. 

Az Alföld és az Irodalmi Szemle munkakapcsolatát pedig mi sem jelzi jobban, mint az a tény, hogy Áfra János és Lapis József versei is olvashatók a májusi Szemlében. Valamennyi résztvevő elárulta, min dolgozik most, és kiderült, hogy a 83 éves Tőzsér Árpád a legaktívabb közülük. Nemrég jelent meg naplósorozatának újabb kötete, az idei Ünnepi Könyvhétre pedig napvilágot látnak új versei is, Lélekvándor címmel. Herczeg Ákos az Ady-év kapcsán tanulmányok egész sorára kapott felkérést különböző helyekről, Szirák Péter a gyermeki látásmód irodalmi művekben való megjelenéséről tervez tanulmánykötetet, Áfra János pedig egy Bostonban élő magyar képzőművésszel, Szegedi Varga Zsuzsannával tervez közös, magyar–angol nyelvű kötetet, amelyben egyformán hangsúlyos szerepet kap a kép és a szó.