Egy szabadságharcos alezredes Pincről

A falu néhai földesurának, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc délvidéki harcaiban jeleskedő Gocsith-Károlyi Miksának és feleségének, baráthi Huszár Annának a sírkeresztjét ölelte körbe.

Érdemes feltenni a jogos a kérdést: mit tudni a szabadságharcosról, ténylegesen róla, a hősről, mit tudni a családjáról, a kortársairól, a rokonairól? Ennyi év után arra jut az ember, nagyon keveset őrzött meg az emlékezet róluk. Pedig megérdemelte volna! Ki volt hát ez az ember, Pinc község egyik jelentős földbirtokosa, Gocsith-Károlyi Miksa? Elég lehetne valakinek válaszként akár annyi is, hogy egy regényes korban élő nemes, katona és szabadságharcos, egy mára elfeledett hős volt. Most mégse legyen elég!

Börtönportré Aradról

Egy róla fennmaradt viszonylag jól sikerült festett portré szomorú, megfáradt, gyászos, de okos tekintetű, hosszú, borotvált arcú és vékony orrú, viszonylag jól, de szerény módon öltözött úriembert mutat. Akit a kor divatja szerinti kürtőkalapban és a nyakában csokornyakkendővel örökített meg a piktor egy háromnegyedes arckép formájában. A kép egyébként 1851-ben készült Aradon, bizonyos Rákóczy Parcsetich Hugo festette, aki ekkoriban a várban rabságot szenvedő magyar katonák, tisztek egész sorának arcképét készítette el. Nem tudni pontosan, mi volt erre az ok, és hogyan volt rá lehetősége, de a maga is szintén aradi várfogságot elszenvedő festőnek – aki egyébként nemzetőr őrnagy volt – fennmaradtak az aradi múzeumban a rabság alatt használt festőeszközei is. Van tehát egy korabeli portrénk Károlyi Miksáról, amely biztosan a várfogságból császári kegyelemmel való szabadulása, tehát 1851. február 28-a után készült róla. Ki várta itthon?

A család és a rokonok

Mi lehetett egykor az aradi várból szabaduló Gocsith-Károlyi Miksa útlevelébe beírva? A személyleírás biztosan, hogy magas, sovány, finom arcú, bajuszos, kissé hosszúkás orrú. Feltételezhetően az is benne volt az okmányban, hogy az útlevél birtokosa1816-ban, február elsején született Pinc községben, Nógrád megyében. A családról tudni lehet, hogy Miksa édesapja, Gocsith-Károlyi Ferenc a gömöri nagybirtokos Koháry család jószágigazgatója volt, édesanyja Szentmiklóssy Klára pedig egy jelentős nemesi család ivadéka. Három fiuk született, Károlyi János, Károlyi László és hősünk Károlyi Miksa, valamint két lányuk. Az idősebb lány, Franciska, Török Adolf birtokos felesége lett, és az ifjabb Mária pedig bocsárdi Mocsáry Antal, Nógrád megye történetírójának fiához, II. Antalhoz ment feleségül. Ebből a kis nemzetségleírásból kiderül, hogy fiágon Károlyi Miksa volt az utolsó férfi leszármazottja ennek a régi nagy, nemesi családnak.

Sárosból Nógrádba

A nógrádiként számon tartott Gocsith-Károlyi család gyökerei Sáros megyei eredetűek, ősi birtokuk Sárosszentimre volt, mai nevén Radácsszentimre (Radatice). Két részből olvadt össze, Radács és Sárosszentimre falvakból. Két régi temploma is van, s mindkét temploma 13. századi építmény, a sárosszentimrei templom feltételezhetően a családi alapítású, mert az elhunyt családtagok emlékére ebben is mindig tartottak szentmisét. A Sáros megyében nemességének megszerzésekor birtokot szerző Károlyi család a 16. században származott le Pinc községbe, de keleti birtokait a 19. század végéig megtartotta.

A Károlyi família komoly társadalmi szerepet töltött be megyei szinten is. Miksa legidősebb fiútestvére, Károlyi János előbb megyei főszolgabíró, majd másodalispán, 1847-ben pedig már első alispán és megyei országgyűlési követ volt Nógrád megyében, tehát a család a reformkorban nagy tekintélynek örvendhetett a vidéken. Károlyi János 1892-ben hunyt el, Gesztetén volt birtoka, itt temették el. Károlyi Lászlóról azt tudni, hogy a kiegyezés után valóságos belső titkos tanácsosi és magyar királyi alkancellári posztokat töltött be, megtartotta a Sáros megyei birtokot, Sárosszentimre faluban lévő kastélyáról még szép képet is közölt a századfordulós sajtó. Károlyi Miksa, míg János bátyja megyei hivatali posztokat vállalt, László pedig jogász végzettségénél fogva haladt a ranglétrán és udvari feladatokat látott el, a család legifjabb férfitagjaként katonának állt.

A bánsági harcok hőse

Károlyi Miksáról tudjuk, hogy 1833-ban szinte még kamaszként, alig 17 évesen már hadfi volt, ez a beosztás a mai hadapródnak megfelelő katonai rang. 1847-ben már a híres 6. Württemberg huszárezred alszázadosaként jegyezték a nevét. Ebből a híres huszárezredből elsőként Lenkey százados csapata állt át az 1848–49-es forradalmárokhoz, majd az egész a forradalmi sereg része lett. Huszárjai ott harcoltak a szabadságharc legvéresebb csatáiban, a tavaszi és a téli hadjáratban, Erdélyben és a Délvidéken. Harcoltak egészen a Zsibón történt fegyverletételig, amikor az utolsók közt adták meg magukat. Károlyi Miksa különösen a bánsági harcokban tűnt ki, amikor 1849. május 8-án a szerbiai Fehértemplomot a szerb felkelőktől elfoglalta, a rác lázadók csapatait felmorzsolta, az elfoglalt városban pedig a helyőrséget igazgatta. Alig 32 éves volt még csak ekkor, s már alezredesi rangban szolgálta a hazát. Olyan társakkal együtt, mint Kiss Ernő, Damjanich János, Vécsey Károly aradi vértanúk, vagy Klapka György, későbbi komáromi várparancsnok. Komoly változást hozott életében az 1849-es év. Károlyi Miksa még szinte be sem töltötte a krisztusi kort, a szabadságharc bukása után hadbíróság elé állították, 1850 februárjának végén Aradon öt év várfogságra ítélték, de némi szerencsével egy év után császári kegyelemmel szabadult.

Elvette Madách unokahúgát

Az elvesztett szabadságharc után Károlyi Miksa, a leszerelt forradalmár alezredes hazatért Nógrádba, és pinci birtokain kezdett gazdálkodni. Majdnem egy évtizedig semmi hír nincs róla, majd arról értesülhetünk, hogy a katonaembert a szerelem fegyvere, azaz Ámor nyila találta el és győzte le. 1857-ben a már 41 éves férfiú házasságot kötött egy nála 22 évvel fiatalabb szépséges, de igen szomorú sorsú hajadonnal, baráthi Huszár Annával. Ő pedig nem más, mint a drámaköltő Madách Imre unokahúga. Baráthi Huszár Anna édesanyja, Madách Imre nővére pedig a tragikus sorsú, román rablók által meggyilkolt Madách Mária volt. Madách Mária fiatalabb korában Keszeg községben élt, oda baráthi Huszár Józsefhez ment feleségül, majd özvegységre jutva ismét férjhez ment bizonyos mankóbükki Balogh Károlyhoz. Egy olyan honvédtiszthez, aki 1849-ben az erdélyi harcokban megsebesült. Máriát és első házasságából származó József fiát, valamint a honvédtiszt férjét éppen a sérült hazahozatalakor támadták meg a rablók Marosszlatina határában. Mária első házasságából származó leánya, Anna a tragikus események idején Madách Imre kastélyában tartózkodott. Árvaságra jutva ott nevelkedett férjhezmeneteléig, a drámaköltő édesanyja, Majthényi Anna nagyasszony védőszárnyai alatt. A nagymamával rendszeresen és viszonylag sokat leveleztek, emellett legalább évente meg is látogatták egymást. A levélváltásokból tudni lehet, hogy minden jelentősebb családi eseményen ott voltak a „pinciek” is, így nevezte őket Majthényi Anna a levelezésében.

„Úrilakjában” Pincen

Teljes biztonsággal állítható az is, hogy Károlyi Miksa és Madách Imre személyesen ismerték egymást, és 1862-ben találkoztak is Pincen. A pinciekkel további találkozásokra Alsósztregován, Csesztvén is sor kerülhetett. Majthényi Anna biztosan többször megfordult Pincen, levelében egy ilyen utazáskor ottfeledett ruhadarab visszajuttatásáról is értekezett unokájával, Annával. Károlyi Miksa 27 évig élt baráthi Huszár Annával boldog házasságban, gyermekük nem született. A feleség alig 46 évesen hunyt el Pincen 1884. november 30-án, hosszas szenvedés után. Gyászjelentésén külön hangsúlyt kapott a nagyasszony jótékonysága, szolgálatkészsége is. A Vasárnapi Újság Halálozások rovatában egysornyi hírként közölte elhunytát, így:

„KÁROLYI MIKSÁNE szül. Huszár Anna, a szabadságharcz derék huszár alezredesének neje, huszonhét évi boldog házasság után a nógrádmegyei pinczi birtokán.”

Károlyi Miksa e gyászos esemény után már visszavonultan élt pinci úrilakjában, mígnem aztán 1890. november 25-én őt is elérte a halál. Mint egykori honvéd és huszár alezredes, életében tagja volt a Nógrád megyei Honvédegyletnek, úri társaságoknak. Az ő halálról is hírt adott a Vasárnapi Újság XXXVII. évfolyamának 48. száma, ahol egysoros gyászjelentésben tájékoztatták az olvasókat, az ország közvéleményét egy-egy jeles ember elmúlásáról. De hogy mégis mennyi sok minden van a Halálozások rovatának egysornyi ilyen híre mögött, mely pontosvessző után ezt közli:

„KÁROLYI MIKSA, 1848-49-iki huszár-alezredes, 74 éves, Pinczen”

azt itt fentebb próbáltam legalább néhány apró részben kibontani. Regényes korszak regényesnek tűnő alakja volt ő, ilyen sors látszik kirajzolódni az eseményekből, történésekből. Pedig nem mások ezek az események és történések, mint annak a lázadó, forrongó kornak a valósága. Egy néhai magyar nemes lelkű hazafi, Károlyi Miksa igazi életének dióhéjnyi története.

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/11. számában jelent meg!

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene