Kutyatámadások: nem az állat a hibás, hanem a gazdája

Az indító bejegyzés három napja született a Győrben Hallottam csoportban: 

– A mai napon, fél 3-3 óra körül pórázon sétáltattam a francia bulldogomat. A focipálya mellett nekünk rontott a két állat (a képeket innen a csoportból szedtem le). Próbáltam menteni a kutyámat, majd a jajveszékelésemre három-négy tizenéves fiú rohant oda hozzám. Addigra már Maurice a földön volt, a kezem vérzett. Ezek a GYEREKEK mindent félredobva megmentették a kutyám életét. Azonnal hívták a rendőröket, amíg én rohantam a kutyával az állatorvoshoz. A rendőrségtől megtudtam, hogy gazdis állatok. Nagyon szépen kérem, aki ismeri a gazdákat, kössön össze velük. A kabátomban keletkezett kár és az orvosi költséget megelőzve a legfontosabb, hogy megtudjam, be vannak-e oltva az állatok. Ezt a magam egészsége miatt is szeretném tudni. A rendőrség feljelentés ellenében mond bármit is. Állatorvosi szakvéleményem van, de szeretnék szembenézni a gazdákkal és választ kapni. Az a pár gyerek pedig... nekik köszönhetem, hogy életben maradt a kiskutyám.  

– A húgom is arra sétált gyalog, a Tenisz Centrumnál mentek oda a kutyák hozzá, nagyon megijedt, de próbált higgadt maradni és nem elfutni. Ment tovább, de ráncigálták a kabátját és a táskáját is. Aztán szerencsére be tudtak menni, és gyorsan becsukni a Tenisz Centrum kapuját, de oda is be akartak menni. A Tenisz Centrumból hívták a gyepmesteri telepet, de én sem tudom, hogy meglettek-e a kutyák. Állítólag valamilyen telepen laknak és kirágták magukat. 

– Négy héttel ezelőtt tekertem át a parkon, amikor egy gazdája mellet póráz nélkül sétáló szintén nagytestű kutya kb. 100 méterről elkezdett felém futni. Azonnal elkezdtem sprintelni, a lábam felé kapott, de aztán egy arra futót jobb célpontnak találta és annak rontott neki... 

– Remélem mindenki jól van, viszont a feljelentést meg kellene tenni nehogy másnak is baja essen! Akkor a felelős gazdának, akitől a kutyák elszöktek, tessék jelentkezni a rendőrségen! A két kutya emberre támadt. Szabadon randalíroznak és közveszélyesek! A hölgynek s a zsebkutyának jobbulást kívánok! A felelőtlen állattartónak pedig büntetőeljárást! 

– Tudja valaki, hogy mi lett a kutyákkal? Vagy még mindig kóborolnak valahol? 

– Felhívtam a gyepit, ott azt mondták, már tegnap haza kerültek. 

– Reméljük ott is maradnak. Szerintem a Cowalterrel szemben levő telepről léphettek meg. 

– Annyit mondtak, hogy állítólag betörtek és kinyitották a kaput, úgy léptek le valahonnan. Én még mindig félve viszem le a kutyáimat... 

– Remélem, megkapja a gazdi a méltó büntit azért, amit tettek a kutyussal meg a gazdájával. 

– Köszönöm szépen az aggódást, megvan a tulajdonos, az állatoknak „nem találja” a papírjait. A főállatorvos, városrendészet, rendőrség bevonva. Ami a legfontosabb: Maurice él, gyógyul. Fájdalmai vannak, traumatizált, de él. Drukkoljatok neki! Én pedig mehetek orvoshoz, mert ellenőrizetlen egészségügyi hátterű a két másik állat, se oltások, se semmi, és vérző hámsérülés keletkezett rajtam tegnap. Itt tartunk jelenleg. Köszönöm még egyszer. 

Legtöbben a felelős kutyatartást kérik számon: 

– Ez felháborító, hogy hol van ilyenkor a kutyatulajdonos!? 

– Kereste ő is a kutyáit (valószínűleg megszöktek). A gyepmesteri teleptől tudom. 

– Aki két ekkora kutyát nem tud biztonságosan elhelyezni, annak nem kell tartani. 

– Vajon meddig lesz még magyarázat, hogy biztos elszöktek? És nem vette észre a „gazdi”? Ekkora kutyák, amelyek könnyedén tehetnek komoly kárt nem csak más kutyában, de emberben is?! Tényleg meg kell várni? 

– Büntessék már meg azokat, akik póráz nélkül sétáltatnak! 

– Ezzel nem tudok egyet érteni! Nekem volt egy kutyám, sajnos már meghalt. Még a városban éltünk. Csak vagy 5 hónapos koráig volt pórázon sétáltatva. Aki látta azt a kutyát mind csodálkozott, hogy mennyire engedelmes! Tanítva és szeretve volt! Mehetsz vezényszó elhangzásáig nem ment tőlem egy méternél messzebb, vagyis ameddig a nyaklánca engedte volna. A hozzám elhangzása után azonnal mellém jött és leült. Egy macska sem tudta megzavarni abban, hogy én mit mondok neki. Hozzáteszem, egy Malamut-farkas kutya keverék volt. Nagy korában közel 70 kg izommal… 

– Nekem is van egy goldim, 35 kg, de pórázon sétálunk. Mindig minket akarnak megtámadni a szabadon engedett kutyák. Azt gondolják a gazdák, erdő mellett mindent lehet. Rohangálnak össze vissza és nem mindegyik barátságos. 

– Közterületen amúgy sem sétáltathatod póráz nélkül, mert szabálysértést követsz el. Csak senki nem büntet, pedig elvileg kéne. Tök mindegy, hogy a te kutyád mennyire behívható. 

– Nem a kutyák a hibásak, hanem aki nem tud biztonságosan kutyákat tartani és sétáltatni. Úgy kb. az emberek 90 százaléka. 

– Na ezért szabályoznám szigorúan a kutyatartást. Nem is engedném a nagytestű kutyákat (bár kistestű is lehet veszélyes) városban lakásokban. Kertes övezetben is szigorú feltételek mellett, mert hiába van előírva a póráz, amikor egy műkörmös 25 kilós plázacica sétáltat egy 90 kilós német dogot... Merthogy az olyan menő. Vegyük már tudomásul, hogy a kutya hiába él évszázadok óta velünk, még mindig működnek vadállati ösztönei, tehát nekimegy a másik kutyának, illetve az embernek. A kutya csak az erőt tiszteli, és például vészhelyzetben egy gyenge kezű hölgy hogyan fogja meg? Nagy testű kutya tartásához, fegyelmezéséhez a gazdának képesnek kell lenni. 

– Bármekkora lehet egy kutya, ha a gazdája helyesen neveli. Nem a mérete határozza meg a viselkedését. 

Néhányan a hivatalos szervezetek felelősségét is felvetették: 

– És az ilyen kutyákkal ezek után mi történik? Mert ha most támadtak és nincs felügyelet, gazdik, oltás, akkor máskor is megteszik. 

– Ebben a városban minden szerv sz...k a kutyatartókra! Póráz kötelező! Ellenőrzi valaki? Büntet valaki? Kutyakaki széthagyása szemetelés! Büntet valaki? Ellenőrzi valaki? Felelős kutyatartást, illetve ennek hiányát ellenőrzi valaki? Büntet valaki? Ha elszabadul egy kutya, foglalkozik vele valaki? SENKI! Rendőrség, városrendészet... ki tudja mennyi ilyen van már Győrben! Semmivel nem foglalkoznak! Ezt úgy írom, hogy van kutyám. Belvárosban lakunk. Full kutyaszar minden. A póráz hiányáról ne is beszéljünk.... 

– Ez országos probléma. Falu jellegű városban lakom és a gazdák 90 százaléka nyitva tárva hagyja a kaput, mert a kutya nem szökik. Amikor elmegy egy kutyás a kapu előtt, a kutyák meg egyből megindulnak. De nem gond, mert még nem volt baj belőle. De ha az én bármilyen kutyám megcincálná a kóborkát, amibe nyilván nem megyek bele, még én volnék a hibás. 

Reméljük, a történet relatíve jól végződik. A számos tanulság közül zárjuk mi is pozitívummal:  

– Mielőbbi teljes felépülést kívánok neked és a kutyusodnak is, lelkileg is. A fiataloknak pedig nagy köszönet, hogy mertek lépni, segíteni, sokan példát vehetnének róluk, manapság egyre kevesebb az ilyen segítség. 

– Szia! Én és a barátaim voltunk, akik próbáltak segíteni. A történtek után sokat gondoltam a kutyusra. Remélem felépül teljesen. (Szokásunktól eltérően itt legalább a keresztneveket kiírjuk: Levente, Ferenc, Márk és Csaba.)  

– Sok ember „lefagy” egy ilyen helyzetben, még ha tudja is, mit kéne tenni. Nem mindig tud az ember logikusan, higgadtan viselkedni. Példaértékű ahogyan ti reagáltatok. Én nagyon büszke vagyok rátok. 

– Fiúk, ez sosem fogom tudni meghálálni. Annyira bátrak voltatok! Írok neked, hogy valamikor hadd köszönjem meg személyesen is nektek! Le a kalappal, fiúk! 

– Persze találkozunk veled szívesen. Mi csak azt tettük, amit egy normál 18 éves embernek kell: segíteni annak, aki rászorul.